Először is gratulálok a rendezőknek a ragyogó szervezéshez. Amit lehetett, megtettek, sőt még annál is többet. Az ellátás bőséges volt, a pontokon közreműködők kiválóan támogatták a futókat. A jelzések megerősítése sokat segített, bár a tartós eső ezeket idővel alaposan kikezdte.
Reggel óvatosan kezdtem, lassan melegedtem be. Nagyszénásig lájtos tempóban haladtam, onnantól engedtem el magamat. Nekem az első 60 kili karakterisztikája fekszik, az utolsó 40 nem, ezért épp ideje volt magasabb tempóra váltanom. (Edzéstársamnak, Lúdtalpnak pont a Visegrág utáni szakasz megy, ezért az előzetesen kalkulált 11 órához az elején kell erősebbet mennem, ő majd a második felét nyomja meg.)
Tulajdonképpen eseménytelenül peregtek az órák, a talajviszonyok a várakozásokhoz képest jóval kedvezőbbek voltak. Néha kellett csak kerülgetni a sárosabb részeken, de nem csúszott, nem ragadt sehol sem a talaj.
Fokozatosan haladtam előre, szinte holtpont nélkül. Pilisszentlászlóra 5 órával érkezem és cseppett sem fáradtan. Érzésre nem futottam el, az időm alapján viszont igen. És még vissza van a fele.
A piroson lefele számolom a patakátkeléseket, majd eljön az aszfalt és végül a frissítőpont. Az időm még mindig jó, de innen jön a verseny két kulcsszakasza közül az első: Pap-rétig a visszaút. Moli pihenőnél rákezd az addig lájtos eső, de úgy igazán. Barát-halmon konstatálom, hogy ez már a beígért masszív eső lesz, átállok robot üzemmódra. Pap-réten kellemes meglepetés a sok finomság, "csak" vízre számítottam.
Pilisszentlászlónál még megvan a 10-es átlag, de a hátralévő 25 kili 3 feladattal megfűszerezve előrevetíti, hogy valahol Csobánka környékére kicsúszom belőle.
Az utolsó patakátkelés hozza a formáját: száraz időben sem egyszerű, de most kifejezetten technikás. Sípcsont közepéig merülök és van sodrása is, mi lesz itt a későbbiekben? (Kb. 2 órát lehetett még használni, utána már csak kerülő úton lehetett továbbmenni Lajosforráshoz.)
Csikóváralja felé számolom a dózerutakat (1,2,3,4,5) majd jön a jobbos kanyar és a pont. Pörgök tovább, de a túra másik kulcsszakasza, a Kevély-nyereg előtti hosszú, alattomos emelkedő megfog, itt vesztek annyit, hogy véglegesen oda a 10 órás idő. (Kevély-nyeregre pont 9 órával érkezem). Onnan lefelé pedig a nyílt szakaszokon megérkezik a szél is, rontva a hőháztartásomat. Szerencsére csak kevés helyen fúj, de azért nem kellemes. Ahogy a Pilisborosjenő előtti szántóföldes terep sem: ha nem látom azt a vizet, nem hiszem el, hogy ilyen áradat lehet. Mint ahogy a 10-es út utáni rész is kitett magáért. Emlékezetes momentumok.
A Csúcs-hegyi nyereg még felhőben is: bár délután 6 óra van, de 15 méter a látótávolság és ömlik az eső. Mindez május közepén...
A vége már igazi örömfutás, korábban nem gondolt idő elérése lebeg a szemem előtt. Végül 10.12-vel csapok a célba.
Még egyszer gratulálok minden indulónak, rendezőnek, jövőre (ahogy az eredményeket tartalmazó papírról megtudtuk május 14-én) megint ott leszek a rajtnál. Addig mindenkinek jó készülést, jó futásokat.
Tökéletesen megrendezett duatlon / futás, úszás / versenynek lehettem résztvevője. Köszönet a rendezőknek, hogy fáradságot nem kímélve megszerveztétek nekünk ezt a hétvégét. Számtalan engedélykérelmet elküldeni, sok helyen személyesen kilincselni, meggyőzve erdészeti embereket hogy létrejöhessen ez a verseny. Nem kis munka lehetett. Hálával gondolok a frissítő pontokon lévőkre, kik órákon keresztül áztak-fáztak. Ennek ellenére, kedvesen mosolyogva bíztattak minket a hátralevő kilométerekre. Mindig volt egy jó szavuk hozzánk. Köszönöm Nektek! Célba érés után, a forró fürdővel a megfázást is sikerült elkerülni. Írhatnám hogy lemostam az útporát magamról, de a rendezők ezt is megoldották. A pálya teljes hosszát por és szúnyog mentessé tették a kedvünkért, hogy ez se gátoljon minket futás közbe. Milyen rossz, mikor a bogarakat kell hajkurászni. Mindenkinek jó pihenést kívánok!
Hűvösnek tűnik a reggel, ezért egy vékony hosszúujjút meg kívülre egy trikót húzok. Övtáskámban a futókabát, amiben egy-két órát esőben is lehet futni. Két kulacs elég lesz, ez egy jól ellátott verseny. Kívülről rendben vagyok. Belül annál nagyobb a para. Úgy gondolom, felkészültem. Igaz hogy hegyet csak kéthavonta látok, de akkor is. Itt az idő, hogy bebizonyítsam: a T100-ra fel lehet készülni síkon is. Azért a biztonság kedvéért idén ledobtam magamról vagy 4-5 kilót, annyival kevesebbet kell felcipelni a csúcsokra. A rajtig hátralévő negyed órát azzal ütöm el, hogy Carlossal beszélgetek a Mátrabércről meg az azóta sem megkapott számlámról. Aztán már a rajtban kapom magamat, és már kocogunk is az erdő felé. Kicsit talán túl magas a pulzusom, folyamatosan fékezni kell magamat, nehogy később meglegyen a böjtje. Hamar kiderül, hogy hosszú ujjúra semmi szükség, melegem van. Húzódik szét a mezőny, itt az elején még össze-vissza előzgetjük egymást. Aztán a Zsíros-hegy előtt azt veszem észre, hogy jó ideje ugyanazok vannak körülöttem. Az egyikük Kabóca, akivel bemutatkozunk egymásnak, de a nickemet ügyesen eltitkolom :)) A Nagyszénás alatt Carlosék jönnek jobbról, úgy látszik elkavartak egy kicsit. Tulajdonképpen jól esik futni, körülöttem mindig beszélgetnek. Nekem már az is szórakoztató, ha másokat hallgatok. Jó is ez így, én beszélgetni nem nagyon szeretek futás közben. Azért Piliscsaba után a talajt nézve elbeszélgetünk arról, hogy milyen patak hömpölyöghetett ott pár napja, és hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy nem akkor volt a verseny... Nagyon hamar eljön Klastrompuszta. Onnan Dobogókőig (33 km) kicsit leszakadok eddigi társaimtól, mert egy réges-régen nem tapasztalt érzés kerít hatalmába: görcsölgetni kezd a vádlim. Sajnos a frissítőponton nincs magnézium, de Kabóca kisegít a sajátjából. És egy kicsit felhősödik meg szemerkél az eső. Meg is beszéljük, hogy nem vészes, csak maradjon így. Innen Dömösre lekocogni szinte
üdítő érzés. Csak az a demoralizáló, hogy a későbbi női győztes itt robog el mellettem. De úgy, hogy egy perc múlva már a nyomát sem látom, nemhogy a tempóját felvegyem. Csak azt nem értem, eddig hol volt? Dömösön a ponton a személyzet a saját magnéziumát ajánlja fel - ezúton is köszönet érte! Dömös után Prédikálószék két már-már állandónak tekinthető futótárssal van meg, bár itt is elmaradok tőlük. Ismét megállapítom, hogy eléggé meredek az út, de legalább jó fentről a kilátás. Prédiről Pilisszentlászlóra szép emlékeim vannak tavalyról, ám most egy csúszós sáros részen kimegy alólam a talaj és elesek. Ez nem is annyira baj - minden túrán vagy futáson esek egyet-kettőt - de a bal combom és a jobb vádlim egyszerre rándul görcsbe. Kicsit masszíroznom kell, de szerencsére alábbhagy a görcs és társaim is felsegítenek. Pszentlászlón a Kis Rigó étteremben a meleg leves felbecsülhetetlen (52 km). Ahogy haladunk előre az időben, az édes frissítőktől egyre inkább a sósak felé tolódik a hangsúly, legalábbis nekem az esik egyre jobban. A tavalyi gyomorrontásom után kicsit óvatosabb vagyok, de szerencsére most problémának semmi jele. Lezúzunk Visegrádra, de itt már reménytelenül szakad az eső. Három fős társaságunkhoz csatlakozik Ndurance (azt hiszem ő az), aki keményebb mint bármelyikőnk, mert egy szál trikóban tolja. Még arra is van ereje, hogy elsüssön két igazán durva faviccet, ami után csak a fejemet tudom fogni. (Lehet, hogy csak még jobban le akart fárasztani :)) Itt frissítésként kólázok, csakúgy mint eddig mindegyik
ponton. Úgy vettem észre, hogy engem doppingol a kóla, de este általában gondot okoz az elalvás. Mindegy, most még messze az ágy, előtte a célt kellene elérni. Mégpedig minél gyorsabban, mert az eső csak esik. A Fellegvár a vártnál könnyebben megy, bár néhol visszacsúszom a sárban, de hát kit érdekel ez, amikor fentről szakadatlanul dől az __aranyat_érő_májusi_eső__? Pap-rét viszont nagyon lassan közeledik. Lehet hogy fáradok, de már jó lenne odaérni. Tavaly nem volt itt frissítő, de most van. -athosz- vár, minden földi jóval. Viccből megemlítem neki, hogy a kamáslija nem véd a víztől, de nem találja olyan mulatságosnak, mint én. Olyan esőben indulunk tovább, hogy nyáron sem látni különbet: nagy cseppekben, sűrű záporeső hull, szinte kopog a sapkámon. Azt tűzöm ki jutalmul, hogy ha visszaérek a Kis Rigóba (75-höz), akkor felvehetem a futókabátomat, ami 1-2 órát melegen tart majd. De addig még 5 km. Tulajdonképpen most is felvehetném, mert itt van az övtáskámban, de akkor mi lesz a motiváció? Szerencsére motivációból nem is kell sokkal több, mert megint elfekszem a sárban. Mondjuk vizesebb nem lettem, az tény. A Kis Rigóban ismét meleg levest eszem. A szervezők felajánlják, hogy adnak száraz pólót. Kérek egyet. Levetkőzöm. Baromi hideg van. Aztán arra gondolok, hogy nem volt benne a kiírásban, hogy az ellátásban benne van 75-nél egy száraz póló. Úgyhogy inkább visszaadom a száraz pólót és visszavaszem a vizeset. Viszont felveszem a kabátomat is, ez azért melegít egy kicsit. Tíz percet piszmogok itt
el, kicsit gyorsabb is lehetnék. Szerencsére a két előreküldött lámpámat nem felejtem itt, magamhoz veszem. Társaimmal számoljuk a hátralévő hegyeket. Hát van még néhány. A Lajosforráshoz fel az út soha nem akar véget érni. Ráadásul a patakon sem olyan egyszerű átkelni, mert a gázló eltűnt, csak hömpölygő áradat van helyette. Térdig-combig merülünk, úgy kelünk át. Érdekes, hogy a vize
melegebbnek tűnik mint a levegő. Itt már nagyon tele a púpom az egésszel. Minden turistaúton zubog a víz, lehetetlen nem vízbe lépni. Társaim elnevezik ezt a verseny Patak Százasnak, innen kezdve minden patakká vált útszakaszon az új nevet emlegetik. Ráadásul rájövök, hogy az útra felfestett jelzéseket mindenki sokkal jobban látja mint én, pláne, ha egy kicsit szét van taposva. Biztosan a
színtévesztésem teszi és nem rezonálok erre a színre. Így hát innentől nekem is érdekem társakkal menni, mert ők látják a jelzéseket, én meg ahol lehet, hozzáteszem tavalyról maradt emlékeimet. Végre elérkezik Csikóváralja, itt paradicsomot eszem sós mogyoróval és ropival. Már csak 15 km van hátra. Egy kis aszfaltos részen megfigyelem, hogy az autók ablaktörlője is elég gyorsan jár tehát tényleg esik az eső, nem csak képzelődöm. Elérkezik Csobánka, aztán a Kevély-nyereg, Borosjenő mellett az úton egy terepjáró sem tudna végigmenni, nekünk azért csak sikerül. A 10-es útnál az utolsó frissítőponton már csak félig kérem a kulacsomat vízzel, cipelje a vizet az, akinek hat anyja van. Megyünk tovább. Menet közben benyomom a kekszet, iszom rá vizet. Hoppá! Nem vizet kaptam, hanem izo italt :)) A téglagyárig elfutunk, bár itt is nagy a sár - hol nem az? Az erdő előtt előkerül a fejlámpa, kézbe egy kisebb kézi lámpa és irány a Csúcs-hegyi nyereg. Egy ideig vannak jelek (mondjuk én akkor sem látom, ha konkrétan mutatják, hogy ott van), később már a többiek sem találják. A nyeregben szerencse, hogy tavaly eltévedtem: most tudom merre kell menni, bár a többiek nem nagyon akarják elhinni. Viszont pont fél óránk van beérni (még 2 km), meglehet 13 órán belül. A városba beérve azonban mindennek vége: az aszfaltra fújt jelzések ha voltak is, mostanra eltűntek, vagy víz alá kerültek. Érzésből próbálunk menni, 4 autót is leintünk útbaigazításért. Végül csak megvan a cél, 12:50-nel csekkolok. És elérkezik a mai nap csúcspontja: van zuhanyzó, sőt meleg víz is. Úgyhogy beállok a forró zuhany alá. Próbálok nem arra gondolni, hogy nemrég még hideg víz csurgott a fejemre. Mennyivel jobb meleg vízben állni:))
Gyakorlatilag minden síkot és lejtőt sikerült megfutni, az emelkedőkön a lehetőségekhez képesti tempós gyaloglás ment. Elégedett vagyok, egyéni csúcsot mentem. Sérülésem nincs, még egy vízhólyagom sem lett. Izomláz azért kijutott másnapra, de még harmadnapra is.
Köszönet a szervezőknek, ha tehetem jövök jövőre is!
A verseny szubjektív értékelése: Ellátás a pontokon: 5 Útvonal: 5 Követhetőség: első 75 km 5, utolsó 25 km 3 Hangulat: 5 Ár/érték arány: 5, az időjárást is figyelembe véve: felbecsülhetetlen. Ennyi pénzért ennyit szívni máshol teljességgel lehetetlen!
Tavaly úgy kezdtem az egész engedélyeztetési folyamatot, hogy elmentem a zöldhatóság összes illetékes tájegységvezetőjéhez bemutatkozni. Elmeséltem mi az a T100 meg ilyesmi. És mindegyikük azt mondta, hogy úgy készüljek, hogy ez nemzeti park, azon belül is több helyen fokozottan védett nemzeti park, tehát meg se próbáljunk szalagozni. Úgyhogy meg se próbáltam ilyesmit kérelmezni. Persze lehet, hogy ez volt a hiba. Ha kérem, tán megadják. Viszont szorította az idő és nem akartam kockáztatni, hogy elbukjuk az engedélyt egy apróság miatt.
Gratulálok minden T50/T100 résztvevőnek ! Sajnos (vagy inkább szerencsére?) most sem tudtam résztvenni az eseményen. De talán inkább szerencsére...Ahogy magamat ismerem, úgy eltévedtem volna az ítéletidőben, hogy még most is ott kóborolnék valahol...
Én is leegyeztettem velük előre a szöveget (zöldhatóság és erdőgazd.), mindig segítőkészek szoktak lenni. Az is igaz, hogy területi hatóságonként, erdőgazdálkodónként különbségek lehetnek, hogy mire adnak engedélyt. A mi engedélyünkben benne van, hogy a szalagokat el kell távolítani a rendezvény után (meg is csináljuk!). Amire tényleg esélytelen az engedély, az a nem visszabontható jelzések (egyedi festés).
Hát bizony én sem tudtam eldönteni szemüvegben vagy anélkül látok-e jobban :) Gondolkoztam, jobb lett volna-e sapkában, mert talán nem veri össze az eső a szemüveget. Akkor viszont valószínűleg a párásodás lett volna erősebb.
szóval én sosem az erdészettel kezdem, hanem a KÖRNYEZETVÉDELMI TERMÉSZETVÉDELMI és VÍZÜGYI FELÜGYELŐSÉGGEL /Zölghatóság/
telefonálok, elmondom mit szeretnék rendezni, hol, mikor, hány indulóval...
sok jó tanácsot kaptam már tőlük :)
megírom a KÉRELMET, beleírom hogy:
-Szalagozás:--Az útvonal-néhány szakasz kivételével- jelzett turista úton halad. A jelzetlen részeken, illetve ahol nagyon hiányosak a turista jelzések ott szalagokat helyeznek ki a rendezők, szintén a túrát megelőző két napban /02.19 csütörtök,02.20 péntek/.
--A szalagok eltávolítása teljesítménytúra napján, illetve a követő napon /02.22. vasárnap/ történik meg.
mikor megjön a HATÁROZAT a Zöldhatóságtól, megyek a területi erdészethez, becsatolom a HATÁROZATOT és onnét kezdve az erdészet nem szokot akadályt gördíteni a szalagozás elé...
Első bejegyzés Régóta szeretnék már szopónaplót, mindig irigyeltem azokat, akiknek van és írhatnak is bele. Az utóbbi években nekem sajnos nem jutott ebből a jóból, lassan azért talán újra visszatér az élet régi kerékvágásba. Ha ez egy közösségi szopónapló lenne, nem is férne be az én bejegyzésem a hétvégéről, de szerencsére ez csak az enyém, mindenki írja a saját szopásait a saját szopónaplójába.
Kezdődött az egész szombaton délben. K&H maraton váltó építés, 12-18:30-ig szakadó esőben a Kossuth téren. Egészen együtt tudtam érezni a T100-as futókkal, bár tudtam, hogy én megint csak a kispályások közé tartozom. Vasárnap reggel 6-tól folyatás ugyanitt, majd a viharos szél felülbírált mindent, lefújtuk a versenyt, bontás szakadó esőben és szélviharban. 9-re végeztem, viszont ha már erre a napra szarrá ázás és fázás volt betervezve, nehogy a meleg szobában töltsem a napot. Futócucc összeszed, irány Fenyőgyöngye, onnan a Sötét Oldal egyik régi kedvenc köre: FGY-Hűvösvölgy-Szépjuhászné-Nagy Hárs-hegy-Fekete fej-Nagykovácsi-Solymár-Virágos nyereg-FGY. Az Árpád-kilátóig nem tudom eldönteni, hogy csuklyában jobb-e vagy nélküle. Csuklyában nem esik a szemüvegemre az eső, viszont nem látok a párásodástól és nem hallok semmit. Csuklya nélkül ráesik az eső, majdnem ugyanúgy párásodik, de legalább hallok. Végül a csuklyát elrakom, úgyis mindegy ebben az időben. A Hűvösvölgy melletti bevásárlóközpont melletti mélyedésben kb. 1 méteres a víz, találok egy gázlót, ott csak bokáig ér, így már a cipőmre sem kell vigyázni. Az emelkedőkön és a lejtőkön egyaránt a csörgedező vízben futok, ott legalább kemény alatta a talaj, mert már lemosta a puha sarat, lehullott virágokat, leveleket. Fekete fejre felfelé már semmit nem látok szemüvegben, innentől a kezemben viszem, nem látok túl sokat, érzem is, hogy lassabb vagyok miatta. Nagy előnye az ilyen futásnak, hogy egyedül lehetek az erdőben, egyedül Hűvösvölgy előtt találkozom három futóval, utána még Nagykovácsi és a kis solymári rész is tök üres. 1:36-nál, a Vöröspocsolyás háton az órám bemondja az unalmast, gondolom beázott valahol (szegény elég ütött-kopott már), azért a célba érve nyomok rajta egyet, hátha, és láss csodát, estére magához tér a kijelző, el is tárolta rendesen az időt. Innentől csak úgy érzésre megyek, az érzés pedig nedves, csúszós, nyálkás, homályos. Rózsika forrás előtt betolok egy powerbart, de már késő, a sárga innen a Virágos nyeregig eléggé megvisel, főleg, mert a felső része elég nehezen futható, nagyon csúszik a lejtő irányába és a víz súlyától mindenhol bedőlnek a bokrok, az utat is alig látom. Végül 4:01, 35,5 km, 1250m szint után csapok be a célba, kicsit jobb időre számítottam, de szemüveg nélkül így is király.
Minden tiszteletem és elismerésem azoké, akik ezt 3-4x ennyi ideig művelték szombaton, külön kiemelve a szemüveges futókat!
Kö9szönöm, értem, és tudom! És ami kimaradt a beszámolómból, most pótolom! Koszönöm minden versenyzőnek és szervezőnek a külön figyelmességet, amivel a kezembe adták a kívánt frissítést, tolták a dugókára az óréát, és külön köszönet, hogy hamar és spontán felállt egy telefonos hiradólánc, hogy bogárkám tudja, mikor és merre járok, és hogy jól vagyok, ne kelljen idegeskednie! S ha Ő nem idegeskedik, akkor én is nyugodtabban futok! Eezen kívül valóban oriási elismerés a rendezőknek, pontőröknek, amit átéltek ebben az diőben, és a főszervezőknek, hisz el bírom képzelni, egy bizonyos pont után milyen idegi terhelést jelenthetett a felelősség érzete! Le a kalappal előttetek!
Most 1-2 napon belül kellene felvenni a kapcsolatot a Pilisi Parkerdővel, (Vértesi erdészettel.)
Most friss az élmény. "Delegálni kellene nekik a problémát," azaz ők hogyan oldanák meg ilyen helyzetben az útvonal követhetőségét 50-100 km-en keresztül? Szembesítve őket egy masszív /éjszakai/ eltévedés veszélyére, talán engedélyeznék egyedileg felismerhető szalag kihelyezését.
Először is köszönöm a Rendezőségnek a versenyt,minden tökéletes volt.Ami nem,arról nem Ők tehetnek. Először is,le kell szögeznem,hogy nem vagyok futó."Potyakocogónak" talán elmennék.Ott futok,ahol a gravitáció levisz=) Ezzel együtt régi álmom volt a Terep Százas.Akkor találtam ki,hogy szeretném,amikor még a Kinizsi útvonalán ment,de mire észbe kaptam,már változott minden,nehezebb lett,máshol lett,és nem éreztem hogy van itt keresnivalóm.Egészen mostanáig. Gyalogos teljesítést gondoltam,kicsivel több mint 17 órás idővel.
Az első bibi a Szénás alatt jött,itt futottam össze Peszával,és az eszmecsere hevében nem Piliscsaba felé fordultunk a kéken,hanem...majdnem visszamentünk a Nagy-Szénásra.Szörnyű felismerés után romboltunk lefelé.10perc múlva rávágódtunk a helyes irányra,és próbáltuk visszahozni a kiesést.Együtt haladtunk,ahol jólesett,belefutva. Az időtervem tartottam,végig-végig,mindenhol.5,75re volt számolva,ami épp elég a teljesítéshez.Nekem több nem kell.
Klastrom után is kavartunk,Dobogókőre végig a Z+en mentünk,Dömösig sikerült hozni elég sokat,6,1 es átlaggal értünk a pontra,ami kvázi gyalogosként szerintem nem rossz. Itt kezdett rendesen esni.Eddig csak csöpörgött.Prédikálószéken is csak 2 tizedet romlott az átlagunk,nem volt vészes.Toltuk Szentlászlónak.Maku Laciék titkos pontján jólesett egy-két jó szó=). A KisRigóban átvettem az ide küldött felsőmet,kaptam rá egy T50es finisher pólót,megfejeltem az egészet az esőkabátommal,és itt már egyedül(Pesza elindult kicsit hamarább) indultam tovább.Jólesett a bíztatás,és kellett is...
Kifelé a faluból sikerült Pap-rétnek indulni a piroson,nem volt gyanús hogy az Apátkúti-völgyben nincs kék--sosem jártam ott. Kis kavarc,majd durr bele,Haladtam rendesen,6os átlagot tartottam Visegrádig,bár a folyóvá duzzadt patak nem volt vicces.Térdig ért már,irigyeltem a gyorsabbakat,nekik még talán kissebb lehetett. Fellegvár jött és ment,észre se vettem az emelkedőt,itt még hajtott az idő.Moli-pihenőhöz fel a sárban csúszkálva nem haladtam,majd szértobbantam az idegtől-amikor akarsz menni,csak nem tudsz.Na,de fenn vagyok,itt meg fúúúj,szél jobbról,vág az eső.Aztán már a lejtőn vagyok,amikor egy vaddisznóval futok szembe.Leduduálom az útról.A gyors gyaloglás most jobban bejön,cukor kevés a véráramomban,így kivégzek 10 deka haribót két-három nagy falatban.
Pap réten utolérek egy sporttársat,Csabát,de mire ide értem,teljesen átalakult az elképzelésem az egészról.Már remegtem menet közben is,a fogaim összekoccantak,átfagytam.A K-P közösön a falu fölött már a víz szépen átrendezte a táj ábrázatát:egy kicsiny mélyutas szakasszal szakad le a jelzett út Szentlászlóra,ennek a partfalán festői vízesés zuhogott lefelé,a másik oldalról-talán vadcsapás lehetett egykoron-másik vízfolyás zuhog le,hogy a lábunk alatt egyesüljön társával,és elegánsan megtörjön a köveken... Bokáig érő áramló vízben értünk közvilágítás alá,ahol a víz is nyugottabb lett a macskakövek közt,én is megnyugodtam,úrrá lett rajtam a nihil.Tudom jól,ez veszélyes állapot,itt kell erősnek lenni,most kell tudni nagyot mondani.Egy emésztő kiönthetett,mert szennyvízszagot éreztünk,az csak később esett le,hogy valszeg a lábunk alatt is az folyik. KisRigó,21.15. Pesza is itt van.Itt más tudtam hogy vége.Ma ezt dobta a gép,a természet erősebb volt,és szerintem ez igy van rendjén.Fény derült arra is,hogy a K+en Lajosforrás felé,egy helyütt derékig ért a patak.Egy sporttársnak elvitte az övtáskáját kocsikulccsal-telefonnal együtt...
Akaratból ment volna.Időm is lett volna,25 km-4:45 perc alatt...Emészthető,úgy gondolom. Az átfagyásom aggasztott.Nem volt mit felvennem,és a következő három hét három 100km-es,vagy annál hosszabb túrát rejt számomra,így a tüdőgyulladás nem volt alternatíva. Zsotyek vitt be a célba,köszönöm szépen a fuvart,nagyon sokat jelentett.
Idén ez jutott-Terep Hetvenötös-75 km/2599m/13:15. Meg a küzdés,de az csak nekem jelent sokat.A víz,a hideg,az elemek általában.ÉS a tudat,hogy képes vagyok rá,ha nem esne...Ha öreganyámnak kereke meg áramszedője lenne,ő lenne a trolibusz.Ja.
Jövőre találkozunk,remélem én is átélhetem akkor azt,ami a teljesítőknek adatik meg.
T-100
A Mátrabérc óta hezitálok, hogy az egész éves eseménytelenséget már jó volna megtörni, főképp, hogy a nyáron több 100 km körüli versenyem lesz. Bár a januárban elkezdett edzésprogram szinte havonta megtört, jónéhány nullás héttel, végre meg kellett tudnom, hányadán állok.
Úgy éreztem, a 10 órás időnek lehet realitása, ennek fényében kezdtem. Az első km után Ispivel kezdtük aprítani a km-eket, és tartani az 1-2 perces hátrányunkat az élen loholó Balázstól. A 10 km tájékán a piroson egy csodaszép szurdokvölgybe ereszkedtünk 3:40-es ezrekkel, amikor Ispi hirtelen satuzott és közölte, hogy túlfutottunk. De mennyit? Fölfelé már csak 7 percesen ment, de a mezőny közepét még így is sikerült elcsípni. Tovább toltuk, hátha sikerül újra felfutni az elejére. Piliscsabán újabb hurok, és az itiner szerint már 4 km-re hízott a különbözet. A tervek szerint 35 km tájékán érem utol Olivért, de itt már érzem, hogy a fölösleges iramváltások sokba fognak kerülni. Balázstól már félórányira vagyok, az egyetlen esélyem, ha a saját tempójában megtörik, hát én törtem meg. A Prédikálószék után JB előz hatalmas léptekkel. Nem törődöm vele, próbálom rendezni soraimat. 50-nél 5 órával csekkolok… ami nem sok jót jelez. A hangulat hatalmas, a pontőrök már-már „túlzottan” kedvesek, szükség is van a buzdításukra mert lassan megered az eső. Visegrád felé közeledek és kezd az energetikám is rendeződni. A műút mellől letérek a patakpartra, és az egyik keresztezésnél sikerül combig merülni a jéghideg vízbe. Visegrádig kicuppog a víz és teljes erővel futva-gyalogolva tolom végig az emelkedőt és egész jó állapotban érek vissza Pilisszentlászlóra. JB közben 10 percnyire növeli előnyét. Az eső lankadatlanul szakad, miközben a komfortérzetem folyamatosan csökken. A lábam teljesen ellazul, csak a meredek emelkedőket gyaloglom. Az egyik részen smile vigyorog rám, majd pár méterre hömpölygő folyam. A túlparton folytatódik a jelzés. Sokat nem méregetem a lehetőségeket, teljes erővel nekifutok, miközben újra combig merülök, de egy újabb ugrás és üvöltve érem el a partot. Nagy lendülettel tolom tovább Pilisborosjenő irányába de a házakat elérve újra rádöbbenek, már régóta nincs jelzés… Újra vissza, újabb két kili… Egy kutyás nővel találkozom, kérdésemre megnyugtat, nem előzött le senki. A pontot kapom a hírt, JB több mint 30 percnyire, mögöttem pedig Oli kiszállt… így már nincs értelme nyomatni. Tovább indulok de alig egy km után újra eltűnnek a jelek. Visszafutok az utolsó jelig majd újra előre, de sehol semmi. Már nagyon fázom és kezdek lelkileg is megtörni, mikor eszembe jut a telefonom (még jó, hogy beraktam) és felhívom Csanyát. Útba igazít, de hiába…továbbra sincs jel, újra hívom, majd ismét. Végre jelek de újabb 20 perc ment veszendőbe. Az utolsó emelkedőn már annyira fázok felfelé is, hogy az utolsó méterekig megfutom, majd legördülve a cél előtt még meg megállok egy tóvá duzzadt pocsolyánál cipőt és lábat mosni és kis híján majdnem elbukom a harmadik helyet is.
Összegzés: bár sokat szoktam kötekedni…a verseny rendezése, figyelembe véve a körülményeket, tökéletes volt. A frissítők kínálata minden igényt kielégített és a pontőrök is a helyzet magaslatán álltak mindenütt. A jelzések megfelelőek voltak, ahol kavartam, részben az én hibám volt, részben az eső mosta el a jeleket (talán ennyivel célszerűbb szalaggal kombinálni ilyen körülmények között a jelzést, bár tény, hogy a szalagokat össze is kell szedni és engedélyt se egyszerű szerezni rá).
Az edzettségemhez mérten, (ha leszámolom a kavarásokat) elégedett vagyok az időmmel, de sajnos ismét bebizonyosodott számomra, hogy heti száz km-ből nem lehet 100 km-t futni.
Nem utolsó sorban gratulálok Balázsnak, nagyon nagyot ment és mindenkinek, hogy egyátalán rajthoz állt és helytállt ilyen körülmények között.
Csanyának és Lupusznak és a teljes rendezőségnek külön gratula a verseny magas színvonalú lebonyolításáért. Még több ilyet!
Carlos
Az időjárási körülmények ellenére minden percét élveztem. (Na jó, a Vadálló köveket zuhogó esőben nem egészen végig.) A frissítő és ellenőrzőpontok kínálata és személyzete fantasztikus volt. A dömösi ponton sajnos félretájékoztattak, azt mondták a Prédin nem lesz víz. Pedig volt. Korlátlan mennyiségben :)
Kétszer kavartam el, először Piliscsabán a felüljáró után nem sokkal. Itt egyszerre többen is szerencsétlenkedtünk, végül egy helyi lakos segített vissza a jelzésre. Másodszor Klastrompuszta után, a sárgán jobbra indultam. Szerencsére hamar beugrott, hogy mintha visszafelé mennék. Elővettem az itinert és rájöttem. Szokni kell még a futás közbeni tájékozódást.
Teljesítettem a minimális célomat: végigmentem és a maximálisat is: nem lettem utolsó. (Az eső nekem jobban bejön mint a meleg napsütéses idő.)
Még egyszer köszönet a szervezőknek, jövőre veletek ugyanitt!
Elösször is hagy gratuláljak Mindenkinek aki bármilyen szinten részt vett a szombati eseményen !
Lenne egy felvetésem , persze , lehet , hogy csak nekem okoz ez némi gondot : még csak nagyon kevés embert tudok azonosítani a topic-neve ill. valódi neve alapján , pedig arcról a versenyekről már sokatokat "ismerek " .
Ha nem tartjátok bolond ötletnek , kéne egy lista a nick-név / valódi név ( akárcsak keresztnév) viszonylatában . Az is tök jó volt , amikor a Csanya mézeskalács-futásán készült közös kép felkerült ide , feliratozva a nevekkel .
Csak azért gondoltam erre , mert pl. a százas közben többekkel beszédbe elegyedtem , és jó páran csodállkoztak : te vagy a nedus ? Vagy éppen : azt hittem a nedus lány (??!)
Tehát , ha életképesnek tartjátok az ötletet és van valami elképzelés a megvalósításáról , akkor megköszönném ., ha csak néhány név erejéig is .
