Sziasztok!
A következő problémában szeretném a segítségeteket kérni.
Pici fiúnk most 3 és fél éves, óvodás. Bár nagyon szeret bejárni, állandóak a panaszok rá, hogy nem vesz részt a közösségi munkában, ritkán rajzol, nem fest, a tornaórán sem vesz részt, pedig otthon állandóan fut, labdázik, birkózik, imádja a sportot. Már kézállást gyakorol, de egyéb dolgok is érdeklik (mi mindketten rendszeresen sportolunk, a nagyszülei is, úgyhogy erre való hajlam elég magas).
Gyakorlatilag szinte mindenben az utolsó, minden újtól fél. Sokszor dacos, és kezelhetetlen. Legtöbbször önállóan játszik, vagy egyedül, vagy a többiek társaságában.
Az is zavar minket, hogy az óvodában történtekről nem, vagy csak nagyon keveset hajlandó beszélni, mesélni. A verseket mondókákat is nehezen kezdi el, mondjuk utána szinte leállíthatatlan 
Ugyanakkor ezek a problémák otthon nem jelentkeznek. Önállóan rajzol, festeget, építőkockázik, stb. Ami igénye: hogy állandóan legyünk a közelében, olyankor büszkén mutogatja mit csinál. Ez nem azt jelenti, hogy ott üljön valaki mellette állandóan, hanem, ha hívja, akkor menjen oda, és nézze meg mit is készített.
Hatalmas a szeretetigénye, és úgy érezzük ezt most az óvodában nem kapja meg. Igaz, ott több gyerek van, akikkel foglalkozni kell.
Mit tegyünk? Keressünk másik óvodát, ahol esetleg többet tudnak vele foglalkozni? Vagy mi követünk el valami nevelési hibát? Igaz, még egyke, de nálunk hisztivel, durcáskodással még soha semmit nem ért el, erre következetesen vigyázunk, viszont minden esetben dicsérjük, amikor arra rászolgál.
ez itt off,de a mitneben mar 1x levezettek nekem nalam okosabbak,hogy pontosan milyen sorrendben halt meg Brezsnyev,Csernyenko es Andropov.Nekem nagyon surunek tunt
viszont nalunk az ovi fenyevekkel jobb,mint a bolcsi volt.Itt direkt kertek,hogy vigyenek be a gyerekek alvosallatot,cumit,barmit,ami megnyugtatja oket.Csinaltak egy faliujsagot,ahova olyan kepeket kertek a gyerekekrol,ami az otthoni kornyezetben keszult,hogy ha raneznek,megnyugtassa oket.
En meg mit kuzdottem a bolcsiben,hogy bevihesse a cumijat:)
Es az oviban allandoan van valami program.Volt mar babszinhaz,gyerekkoncert,Mikulas unnepseg,stb....Nagyon elvezik
Az én öcsémmel annak idején Brezsnyev temetését nézették, gondoljátok már el! Szegény gyereket tisztára kiakasztotta (állítólag orosz szokás szerint nem koporsóban volt, hanem szabadon), még hónapokkal később is Brezsnyev-temetésest játszott.
A szeptemberben megtörtént az óvodaváltás. Lányaim a nyáron egy szóval sem tiltakoztak, amikor közöltem velük, hogy másik óvodába fognak járni.
Bár még csak 3 hónap telt el, de úgy tűnik, jó cserét csináltunk!
Sokkal kiegyensúlyozottabbak, derűsebbek, minden nap mesélnek.
Az óvónők mesélték, hogy idáig feltűnően fegyelmezettek voltak, evés alvás pisszenés nélkül. Most kezdenek feloldódni, és úgy viselkedni, mint a többiek. Sajnos a tavalyi katonai stílus (üvöltözés és alázás) ilyen hosszan rájuk nyomta bélyegét...
Most már örülök is, h. volt tavaly a tv, mert ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, mi itt nem maradunk. (Azóta úgy tudom, a tv-t betiltották.:-))
Úgyhogy én a magam tapasztalata alapján arra biztatnék mindenkit, ha úgy érzi, rossz helyen van a gyerek, legyen bátorsága változtatni.
(Tavalyi csoportban több szülőtől hallottam, igaz, hogy ez meg az rossz, de más helyek még rosszabbak.)
Mi költözés miatt váltottunk ovit kényszerből, és nem lett valami fényes, sajnos időnk se nagyon volt válogatni, mert csak egy helyen volt szabad férőhely. Nagyon nehéz egy összeszokott társaságba a beilleszkedés, az óvónéni segítségére feltétlenül szüksége van a gyereknek.
Jó, ha ott tud lenni alvás utánig kezdetben, mert így az ottalvósokkal közelebbi kapcsolat tud kialakulni, mert délután már kevesebben vannak. Aztán persze a félnapos ovinak is megvannak az előnyei (na meg a hátrányai is).
Ha tudatosan akarsz váltani, akkor mindenképpen beszélj előtte az új óvónénikkel, hogy mire számíthatsz, mik az elveik: pl. mennyire segítik a gyereket? Megcsinálják neki, vagy csak annyiban, hogy ő önállóan csinálja? Pl. Montessori ovik filozófiája: Segíts hogy magam csinálhassam! És szerintem ez pozitív, mert ösztönzik a kicsiket, hogy ami megy egyedül azt csinálják, sokat dícsérik őket, és nagyon büszkén mesélik a gyerekek, hogy milyen ügyesek már! Mi kiscsoportban ilyen oviba jártunk, és nagyon jó volt, a fiam nagyon imádta. Mostani oviban egy "mesejáték" nevű módszer van, hát még nem tudtam rájönni mi a lényege: az én fiam egész délelőtt kockára unja magát, mert semmi sem kötelező (a másikban sem volt az, csak ott kedvet! csináltak hozzá...), és nem is erőltetik, mert vegyes nagy-középső csoport és a "kicsik" a 26-ból csak 6-an vannak, tehát nekik nem számít!
Szóval lehet, hogy butaság, de szeptembertől ez a csopi úgysem lesz már mert a nagyok elmennek suliba, tehát úgyis új óvónéniket kapna, így akkor már át tudom iratni másik oviba. Ennél rosszabb már nem lehet...
Ebben a faluban, ahol mi élünk egy óvoda van, ami négy /különböző helyen lévő/ tagóvodából áll. Mikor eljött az ideje, én felkerestem mindet, beszélgettem az ovónénikkel, hogy megkeressem kisfiam számára a legmegfelelőbbet. Beiratkoztunk és közölték, hogy abba az oviba nem mehet, mert körzetileg nem oda tartozunk. Csak a területileg illetékesbe mehet, de annak is örüljek, hogy felveszik, mert úgyis otthon vagyok a kistesóval, akkor minek megy a nagy oviba. És csakis ebédig lehet, ami nekem pont jó, mert én is csak félnapot akarok, de sok anyukának ez tönkrevágja a napját, mert emiatt úszik a kisebb alvása, ráadásul reggel bevinni, hazamenni, 2-3 óra múlva újból cígölni a kicsit nem mindig optimális, de mindegy. A környéken mindenhol tele vannak az óvodák, sok a Bp-ről kiköltöző, és nem növelik az ovik számát. Inkább behordom a gyerkőcöt Bp-re, mert olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy meg tudom valósítani, de itt helyben ha lenne is papírom egy pszichológustól, valószínű, hogy cseberből vederbe kerülnék. 3 éve élünk itt, a házunkat-kertünket imádom, de most az ovi-cécó miatt nagyon megcsömörlöttem a helytől, és az lesz, amit el akartam kerülni: ingázni fogunk.
Ez szomorú, mert a vegyes csoport tényleg lehetne jó dolog, csak az óvónőknek venni kéne hozzá az extra fáradságot. Szintén Vekerdy írta korábban, hogy az önkormányzatnak igenis kötelessége lenne biztosítani az elhelyezést nem 5, hanem 3 éves kortól. (De az érdi ök.-ról én is hallottam már)
Momi, ez a pszichológiai szakvélemény is elképesztő, mintha még mindig az átkosban élnénk...!
A nagyfiad is ugyan abba az oviba jár? Ő marad is? Bence másik óvodába fog járni? Hogy adagoltad be neki? Nálunk a faluban csak úgy mehet át másik oviba a gyermek, ha pszichológus igazolja, hogy szüksége van rá. Hogy van Gergő füle?
Érdekes amit írtál Berku, hogy a kicsikkel nem foglalkoznak. Bencus csoportjában ugyanez van. És panaszkodnak az ovónénik, hogy rosszak a kiscsoportosok. Mi is váltani fogunk, de Bencus úgyis csak elvonul a sarokba( ez az ovónénik szerint normális fél év után ) , nem hiszem, hogy kötődik valamihez is.
A tv-zés több, mint kiakasztó.
Nálunk nincs lehetőség csoportváltásra, örüljön az ember, hogy 5 éves kor alatt felvették a gyerekét. És ezt ki is mondják.
Berku, köszi, amit írtál. Tehát ez a normális, hogy tiltakozik. Most már biztos vagyok döntésem helyességében, így tudom, hogy az átmeneti nehézségek ellenére hosszabb távon csak nyerhetünk a cserén. Még 3 évig ovis lesz + a tesó még csak az ősztől kezdi az ovit, szóval nem mindegy, hogy telik az ott töltött idő, milyen hatások értik a dedeket. Remélem, nektek is sikerül valamilyen megoldást találnotok. Gyógyuljatok!
Továbbra is várom mások tapasztalatát, aki járt már hasonló cipőben, az írjon!
Nálunk is probléma az ovi.Kiscsoportos a kislányom,és mostanában nagyonsírós és visszahúzódó lett,habár szerintem sohasem oldódott fel igazán.1.5 hónap után,ő akart bent aludni,most mégis arra jutottunk az ovónénikkel,hogy inkább hazaviszem ebéd után.Szerencsére megtehetem,mert otthon vagyok a kistesóval.Úgy néz ki,ez bevállt.Azt mondják az ovónénik,hogy régen látták ilyen felszabadultnak Katát.Én is örülök,nagyon.
Egyébként a mi ovink,nagyon jó.Nem kényszerítik a gyerekeket semmire,minden aztalnál mást lehet csinálni.Ennek ellenére,ő egy ilyen típusú gyerek,akinek több időre van szüksége.Hogy otthon vagyok,az a mi nagy szerencsénk.
Hát épp ez az, csak szept.-től lehet átvinni őket a másik oviba. Most az egyik gyerek beteg lett, és itthon vannak, kiváncsi leszek, jut-e a többi szülő valamire a héten.
Pont az a szomorú, hogy ez egy nagyon jó adottságú óvoda, van először is hatalmas udvar, két tornaterem, zeneterem... és az a röhej hogy ez a csoport amolyan elit csoportnak számít, mindkét óvónő bemutató órákat tart (amire idomítják rendesen a gyerekeket - ezért se fognak a lányaim ott maradni), csak épp a bemutató és a hétköznap teljesen más, szóval egy hatalmas képmutatás az egész. :-((
A lányokat minden este meg kell nyugtatnom, hogy hozzánk nem jön se hiéna, se krokodil, se csúnya bácsi... (filmélmények)
Én nem vagyok egyébként teljesen tv ellenes, este nézhetnek a lányok fél órát, de videóról szigorúan nekik való, erőszakmenteset. De oviba nyilván nem ezért küldöm őket. Hétvégén se kapcsoljuk be a tv-t napközben.
Momi, Vekerdy azt írta egy válaszában pár hete a Nők lapjában, hogy a szülőnek kell döntenie az óvoda/csoportváltásról, mert a gyerek tiltakozni fog, de ebben a korban még jól viseli a gyerek a változtatást.
Én is kíváncsi lennék, ha valaki már átment ezen a gyerekkel, hogy zajlott, mennyire viselte meg a gyereket, mennyi ideig tartott, mire beilleszkedett.
Nem értem az egész problémát, mármint az ovi részéröl. Aki kicsi gyermekek nevelésére adja a fejét az tudja, hogy a 3 éves még olyan kicsi és az otthon nekik még annyira de annyira sokat jelent. Másként kötödnek a mamihoz, másként tudnak elszakadni leválni. Van olyan is köztük, aki alig féléve még esténként szopot. Nem lehet tölük elvárni azt, hogy ne éljék meg veszteségként a mamanélküliséget, ha ez nekik fáj. Másként válnak le az egykék, másként azok akiknek kistestvérük otthon marad és másként azok, akiknek otthon csak nagyobb tesoik vannak...Szerintem természetes, hogy vannak gyerekek, akik hirtelen bezárodnak az oviba, ami tul nagy, tul hangos és tul zsufolt, s ez nem baj, ez oldodni fog. Sajnos sok szülö nem teheti meg, hogy késöbb menjen oviba a kicsi, pedig talán az tenne neki a legjobbat...mert attól, hogy ö egy olyan egyéniség, aki jobban ragaszkodik a biztonságos, meleg, szeretö kis zugához, még nem lekibeteg, még nem problémás, csak más, csak ö is éppen ugy egy önnálló személyiség, mint a kis vagányok, akik boldogan mennek, mert ott aztán van moka és kacagás. Az ovonéni azért tanult , hogy felismerje a gyermek szeméályiség tipusát és ahhoz alkalmazkodva vonja be öt valamiként a közbe, s ez magába foglalhatja azt is, hogy bölcsen hagyja egy kicsit visszavonultan, csendben szemlélödni. Különben is vannak gyerekek, akik eleinte csak figyelnek és csak ott és csak abba kapcsolodnak be, ahol biztosak magukban. Akkor rajzolnak ott, ha tudják, hogy sikerülni is fog, akkor játszanak közösen, ha tudják, hogy teljes értékü szereplöi lesznek a játéknak...S ha ne adj isten egy 3-4 éves gyermek nem akar oviba menni, mert nem érzi a biztonságot, a feltételnélküli elfogadást, szeretetet, akkor nem a gyerekben van a hiba...nem lelöködni kell rolunk a gyermeknek, hanem leválni szépen lassan ovatosan...
Akkor mit szólsz a gimis felvételihez, ahol az irodalmi kérdéseknél a tévé müsorok is szerepeltek...?
Erröl csak annyit, hogy ismerek egy családot, akik hívö emberek. Amugy értelmes okos csapat 9 db gyerekkel. Volt lego, volt szép ruha, csak tévé nem. A gyerekek mind kitünök voltak. Olyannyira, hogy a többség OKTV helyezéssel került egyetemre (volt olyan, aki két nyelvböl is ott volt az elsö 10 közt)...Talpraesett kölökök voltak egyébként, de ha a felvételin a tévémüsorokban való eligazodás lett volna a kérdés, akkor biza megáltak volna 8 osztálynál...
Nálunk is gondok vannak az óvodával, váltani fogunk.
A kisfiam a problémák ellenére szeretett a régi oviba járni, és hallani sem akar egy új óvodáról. Sajnos már természetesnek veszi a durvaságot, a kiabálást. Azt hittem, hogy a nehezén túl vagyunk, hiszen hosszas keresgélés után nagyon kedves óvónéniket találtunk, és abba bele sem gondoltam eddig, hogy a váltás milyen lesz kicsimnek.
Van-e erről valakinek tapasztalata? Mennyire kötődik egy 4 éves a barátaihoz, a megszokott társasághoz? Hogyan tudom megkönnyíteni a helyzetét? Most itthon marad, és márc. 1-től megy az új oviba. Előtte bemegyünk párszor az udvarra, majd a csoportba ismerkedni, de ezen kívül bármi ötlet?
még a topiknyitónak: az óvónőknek tudomásul kellene venniük, hogy vannak zárkózottabb, szégyenlős gyerekek, akik semmilyen rábeszélésre nem fognak beállni a közös tevékenységekbe, amíg fel nem oldódnak. Türelemmel egyszerűen megoldható a helyzet. Az én egyik lányom is ilyen. A bölcsiben 3 napig csak állt és szopta az ujját. Ott szuper gondozó nénit fogtunk ki, aki először is írásos jellemzést kért a gyerekekről, és tartotta is magát hozzá! Én leírtam, hogy hagyják békén a gyereket, barátkozni se akarjanak vele. Így is lett, 1 hét után feloldódott, még jobban érezte magát végül, mint a tesója.
Nekem elég sok problémám van az óvodával, pontosabban az óvónőkkel. 3,5 éves ikreim vannak, vegyes csoportba járnak és ez sajnos a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kicsik teljesen a periférián vannak. (Pl. most nem farsangozhattak a nagyobbakkal, ők külön öltözhettek be délelőtt.)
Betegség miatt hosszúra nyúlt a téli szünet, két hete járnak újra és elhűlve tapaszalom, hogy naponta (!) tv-t néznek. Mikor puhatolóztam az óvónőnél, volt egy olyan megjegyzése, hogy "a Pókembert nem szoktuk nézni elalvás előtt" !!! :-(((
Egyelőre hárman vagyunk anyukák, akiknek ez nem tetszik és szólni szeretnénk. Többeket egyáltalán nem zavar.
Én a csoportváltáson is nagyon gondolkodom. Szept.-től új óvodába is szeretném átvinni őket (ha sikerül), de addig is nem tudom, mi a kisebbik rossz: ha félévente rángatom őket úly helyre, vagy ha még fél évig olyan helyre kell menniük nap mint nap, amit nem szeretnek. - Többek között a katonai - na jó, iskolai - stílusú fegyelmezés miatt sem. A csoport, amit kinéztem nem teljesen ismeretlen nekik, többször játszottak már ott, amíg a többiek úsztak.
Mi ma voltunk a kisfiammal ( 4 éves ) pszichológusnál. Na vele elég komoly problémák vannak, mi magunk döntöttünk a psz. mellett. De nem úgy folyt mint nálatok. Előszőr velembeszélgetett ( a gyerek jelenléte nélkül ) 1 órát, majd eg yteljes órát a gyerekkel. És ezek uán SEMMIT!!!!! nem mondott. Azt mondta, hogy egy óra kevés ahhoz, hogy eldöntse mi munkálkodik egy ilyen pici kis lelkében. Szerintem felesleges elvinnetek, különösen ha nem szimpi. Elviheted máshoz, ha tök mást mond akkor nyilván az előző hülyeség. Ha ugyanazt akkor el lehet gondolkodni. Én kérdeztem a psz.-t, hogy tud -e addig is tanácsot adni, hogy min változtassunk, mit csináljunk máshogy. És erre nemkezdett el tanácsokat osztogatni, hanem azt mondta, hogy ő úgy látja jól csináljuk a dolgokat és egy család életébe nemlehet ilyen szinten belemenni. Ugyanígy szerintem 20 perc után nem lehet kideríteni, hogy tv függő, félelmekkel megtömött gyereked van.
Leírod mélben, hogy miért érzed nehéz esetnek? Én is leírom a mi gondjainkat hátha tudunk segíteni egymásnak.
A kalózokról - nyilván nem tudja, mi az, hogy kalóz. Nem több, mint egy izgalmas játék. Ezért írtam le a hajóelsüllyedést is. Mert mit van azon megbeszélni?
Egy vicc, amin nagyot lehet nevetni.
Vigyorog tele szájjal, hogy elsüllyed
- És hogyan állt ott - kérdezi -, büszkén?
-Igen, büszkén - mondom.
-Büszkén! - és nevet.
De ha valaki nem tudja miről van szó, csak felnőttkori képei vannak az egészről, vagy látta a filmet (az egész filmet) csontvázak brutális támadásával stb, annak fogalma sincs semmiről.
A kalóz dolog egyébként praktikus is - amikor egy nap azzal jött vissza az óvodából (FÉLVE !!!) hogy ördögök így meg úgy - akkor nagyon jól jött, hogy Ő kalóz, a kalózok mindenkinél ügyesebbek, az ördögnek is csengőzsinórt csinálnak a farkából.
És ez megnyugtatta, mert Fülesnek is csengőzsinór lett a farkából és Füles nem az a Valaki, akitől félni lehet.
De egy átlagember nem túl intelligens. Nem igen vesz észre semmit és sablonokban gondolkodik. És a pszichomókusok se kivételek, mert MIÉRT LENNÉNEK AZOK????
TV/FÉLELEM/FELDOLGOZATLAN TRAUMÁK - van aki erre indul be.
A kérdésem még mindig : mi van akkor, ha elviszem a kölköt és mi van akkor ha nem? Mert ha nincs érdemi különbség a kettő között, akkor minek?
VALÓBAN nehéz eset a kölök, de nem tudom elképzelni, hogy egy 4x20perces vizsgálat (hahaha) után néhány előre megírt panelen kívül kapunk-e valamit.
És jól értem, hogy a gyerek nélküled volt bennt? Az enyém be sem ment volna. Szerintem egy 5 éves ehhez még kicsi. Ő a szülő nélkül mndentől fél, így jogos, hogy megijedt. Erre nem gondol a psz?
A legnagyobb fiam 5 éves, imádja a kalózokat, neki is van kalózhajója, viszont ő nem tud rajzolni. Csak a veszélyes dolgokat szereti, az érdekli, egyébként okos, érdeklődő, értelmes kisgyerek. Ettől még nem más mint a többi, csak FIÚ. És talán nagyon fiús. 4 fiam van, így ebben a dologban megértő vagyok.
A másik, hogy az ovoda nem kötelezhet pszichológusi vizsgálatra. Ajánlani szabad neki, de semmi papírt nem kérhet számon. Ha a pszichológus nem szimpi akkor szerintem ne vidd többet, van más lehetőség is gondolom ha probléma van vele.
Van egy kis halászbárka, ami ereszt, a kalóz pedig rendszeresen felmászik az árbócra, hogy messzebb lásson. Másor meg egy favödörrel meri a vizet.
VÁGÁS
Egy kikötő, rakodnak be egy hajóba. Kecskét, gyapjút. Az egyik dokkmunkás meglát egy favödröt.
VÁGÁS
Mindenki DÖBBENT arccal néz valamit.
VÁGÁS
A kalóz az árbóc tetején, hősies zenével. Dagadó vitorla, a háttérben a kikötőben horgonyzó hajók.
TÁVOLODIK A KÉP
A hajó már el is sűlyedt, az árbóc fele áll már csak ki a vízből. Egy horgonyzóhely felé tart, folyamatosan merül, vitorla kifeszülve. Amint odaér, már csak az árbóc hegye áll ki, a kalóz átlép a mólóra.
VÁGÁS
A kalóz végigsétál a mólón.
(kikötőparancsnok) : Egy shilling, hogy kiköthesse a hajóját a dokkban.
Az, hogy nem egy alkalom után írja meg a papírt, az előírás. Ha elkönyvelős tipus, akkor már úgyis tudja, mit akar írni.
És gondolom, ezekért a szeánszokért fizetik.
Igazából a kérdésem az, hogy mi ez az egész?
Ha arról van szó, hogy az óvónők lelkének van szüksége valamiféle megerősítésre, hogy nehezebben kezelhető gyerek (voltam babysitter is - fiúként, láttam 1000x problémásabb kölköt, de EZERT fizetik az embert, nem?) tehát, ha csak az óvónőknek kell valami papír, már akkor tök fölösleges.
Ha az iskolaérettséghez visz valami fecnit, és a tanárnénije elkönyvelős tipus, akkor kimondottan káros is.
Mi végre az egész?
Gyógyszeres kezelést (ad absurdum) úgysem engedélyeznék.
Mondani, meg mit mondhatna (négyszer 20 perc alapján különösen...) ami nincs százszor leírva gyereknevelési könyvekben??????
Aki már látott alibi szakvéleményt - kb mindegy milyen témában - konzerv-sablonokkal, az tudja, mire gondolok.
Ennek a nőnek lehet, a TV és az ERŐSZAK meg a FÉLELEM a vesszőparipája, hát ír egy ilyet.
Tehát, ha nincs értelme, akkor minek?
Valami olyan választ várok, hogy FONTOS mert... ez az a mert, amit el sem tudok képzelni.
