|
|
 |
aktionáter
2010-04-16 16:24:02
|
469
|
Tudom, ismerem a dolgot, de ebből a szempontból okosak voltak a szüleim. (legalábbis ahogy emlékszem). 8 évesen kezdődött egyébként, logopédusra nem volt pénz. Egyébként a dadogáson kívül nem volt bajom a dadogással. Ezt úgy értem, ettől nem lettem visszahúzódóbb, eleve az voltam.
Egy érdekesség: idegenekkel sokkal kevésbé dadogok. Minél kényelmesebb a helyzetem, minél jobban megszokok egy helyzetet, annál jobban dadogok (pl részegen, amikor nyilván jobban elengedem magam, a megnémulásig durva tud lenni a dolog).
Meg ha sok ember előtt kell olyan szavakat kimondani, amik helyett nem tudok szinonimát mondani. Van, hogy hosszú időre (akár hónapok) elmúlik, azután apropó nélkül megint beerősödik. És gyakorlatilag helyzettől független. Inkább magától a szövegtől függ, ha tudok szinonimákat, akkor oké, ha nincsenek (pl a saját nevem) akkor van gond.
Szóval ezek miatt merült fel bennem az agyi rendellenesség is. |
|
A hozzászólás:
 |
porter2
2010-04-16 16:00:30
|
468
|
a dadogásról annyit, hogy nagyon gyakran ott rontják el a szülők, hogy ha a gyerek kiskorában dadog, kijavítják. minden egyes korrekciónál, "mondd mégegyszer, de lassabban" típusú felszólításnál a gyerekben megerősödik a tudat, hogy vmit nem jól csinál. így a beszédet egyre inkább nehéznek érzi, valami olyasminek, amire túlzottan oda kell figyelni. ez pedig generálja a dolgot, így még jobban akarja, tehát még nehezebben mondja ki a szavakat.
az a sajnálatos ebben, ha a szülő nem korrigálná ilyenkor a gyereket, akkor a dadogást a gyerek észre sem venné és pár hét, hónap múlva magától elmúlna. ez abszolút szakvélemény, szóval nyugodtan terjeszthetitek, mert a szülők részéről egy korai bele nem avatkozással évtizedek szenvedéseit kerülheti el a gyerek.
|
|
Előzmény:
 |
aktionáter
2010-04-15 21:18:54
|
464
|
Nem tudom. Valamit megpróbálok agyalni a dolgon. A dadogás meg az agyalás összefügghet, nem tudom. De lehet, hogy szimplán az agyalás miatt van a dadogás. Gondoltam arra is, hogy beszéd közben magamban is mondom a szavakat. Mintha két szinten mondanám a szót (nem tudom érthető-e, mit akarok). De nem tudom, hogy ez lehet-e ok, és miért. Gondoltam arra is, hogy valami kényszer a dadogás. Túl jól akarom kiejteni a szavakat, emiatt nem engedem ki a hangot egyből, emiatt megnő a nyomás a torkomban, és még kevésbé tudom kiejteni (p,m,l,t-vel kezdődő szavak). Sajnos a félbehagyás-levegővétel-újrakezdés nem segít.
Ja, és egy érdekesség: részegen jobban dadogok. Akár annyira, hogy nem bírom kinyögni egyáltalán, amit akarok. Lehet, hogy sima agyi baj? volt egy agyhártyagyulladásom 5 évesen, de a dadogás kb 7-8 évesen kezdődött, semmi traumához nem tudom kötni.
Mindegy, ez már OFF, utána kell nézni rendesen. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|