|
|
 |
aktionáter
2010-04-15 21:10:22
|
463
|
Szerintem az nyom a víz alá, hogy a szüleiddel élsz. Ahol nyilvánvalóan (az általad leírtak alapján) rosszul érzed magad. Szerintem így nem lehet jobb. Várni, hogy jobb legyen, és azután elmenni? Nem lesz jobb. Én is baromi önállótlan voltam. Fater nyomta egyfolytában a "elbasszátok az életeteket", "felkötöm magam" dumát, anyukámról meg ordított a boldogtalanság. Már csak a főzés volt az egyetlen beszédtémája. Így nem lehet semmi jó. Ez még egy kiegyensúlyozott embernek is kellemetlen környezet. A tiéd még rosszabbnak tűnik. Le kell lépni, jobb tanácsot nem tudok adni. Én leléptem, és máris egy-két fontod dologban pozitív irányban változtam.
De már tényleg félek bármit is írni, legtöbbször félreértenek. Lehet, hogy annyit agyaltam már az életemben, hogy az elvont fogalmak jelentése eltorzult bennem, és baromira nem azt jelenti az írásom, amit én gondolok. Létezik ilyen? |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2010-04-15 20:45:19
|
462
|
Igazából nem is szeretem vagy gyűlölöm az embereket, csak egyszerűen szeretetet aztán gyűlöletet érzek irántuk úgy, hogy ebben nem is ők fontosak, csak maga az érzés.
A szüleimmel élek. A nagyobb megnyilvánulásaimnál "körbeállnak" és leszívják az energiámat. Azt hiszik, ezzel elérik, hogy azt csináljam, amit megszabnak nekem. Soha nem voltam "társasági lény", így többnyire otthon voltam/vagyok, az ő körükben. Elköltözhetnék, persze. Csak ahhoz vmi fellélegzés kéne ebből a helyzetből. Mintha a víz alá nyomnának és úgy akarnék a felszínre jutni, levegőt venni. Lehet, hogy ezért alkalmazok olyan stratégiát, hogy elfojtom magamban az érzéseket, hogy "ne legyek feltűnő"
Ha sikerül elengedni, akkor senki és semmi nem érdekel, egyedül akarok lenni, visszautasítgatom a barátnőim meghívását, ez szar érzés (mi van, ha egy idő után nem fognak hívni sehova), felkeltem a szüleim érdeklődését, akik rögtön (még jobban) rám szállnak, gyógyszerekkel etetnének. Nem tudom soha eldönteni, hol van náluk a határ az egészséges szeretet és a majomszeretet, kóros korlátozási vágy között. Igazából szégyenlem, hogy ennyire befolyásolnak. Persze ez csak annyiban sikerül, hogy szarul érezzem magam... |
|
Előzmény:
 |
porter2
2010-04-15 08:06:03
|
444
|
kedves rogyion romanovics!
kicsit komoly neved van:) szóval olvastam az írásaidat, és nagyon pontosan megfogalmazod, hogy mi a helyzet.
először is, igen, ez az egész a hasi energiákból indul. ha öntudatosnak érzed magad, akkor "aktív" ez a terület. így tudnám leírni fiziológiailag a tüneteket, ahogy te is.
ha az onnan induló erő kifelé áramlik, akkor szeretet érzel, amikor, pedig a félelem miatt visszafogod, ez az energia befelé, azaz ellened irányul. az, hogy ilyenkor ezt érzed gyűlölöd az embereket, az valójában a befelé fordult energia kivetítése. gondolj bele reálisan? hogyan gyűlölhetnél olyan embereket, akikről nem tudsz semmit, nem is ismered őket, nem tettek semmit azért, hogy gyűlöletet érezz irántuk. egyszerűen csak a létük zavar, mert épp akkor a saját léted is zavar.
amit a gátsszakadásáról írsz, a túlzott tudati kontroll megakadályozza, hogy a jótékony, ellensúlyozó erőként ható tudatalatti, erők, a kifelé irányuló agresszív erők kifejtsék a jótékony "tompító" hatásukat. ezt a szót te használtad, és nagyon érzékletes. sokat írtam az agresszív energiák kiegyenlítésértől a topic elején.
azt mondod, ha sikerül elengedni, akkor eláraszt ez a tompító érzés. ha sikerül elengedni, az hogy megy? mit csinálsz olyankor? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|