Keresés

Részletes keresés

aktionáter Creative Commons License 2010-04-13 16:46:47 440
Az első részét úgy értem, hogy mintha valami általános elveid lennének, hogy melyik gondolat helyén való, és melyik nem.

Pedig a világ bonyolultabb, nem lehet kijelenteni, hogy egy gondolat abszolút helyes/jó - helytelen/rossz.

Asszem nagyon szarul fogalmazok, kezd baromi zavaró lenni, tudom, hogy mit akarok, de nem bírom leírni.
A hozzászólás:
aktionáter Creative Commons License 2010-04-13 16:38:27 438
Mondanál valami konkrét példát? Egy családi példát már írtál, ahol teljesen helyénvalóak voltak az érzéseid.
Vagy ezek a hangulatváltozások abszolút ok nélküliek? Mittudomén beszélgetsz valakivel, jól érzed magad, azután hirtelen ok nélkül megölnéd az illetőt? (nem mondott, vagy tett semmi olyat, ami kiválthatná az érzést) De nem csak mint ötlet, hanem tartósan megmarad az érzés? Azután megint hirtelen szeretetet érzel?

"És attól tartok, hogy emiatt elhagynak, máskor meg éppen attól tartok, hogy rámragadnak."
Ugyanazokra az emberekre vonatkozik a 2 érzés ugyanolyan helyzetben? Vagy másokra más helyzetben?

Menyire szigorúan neveltek? (bocs, ez már vájkálás) Úgy értem szigorú erkölcs, ha vétettél büntetés, "nem szabad ezt meg azt gondolni", "állj a sarokba és gondolkozz ezen-azon", "szállj már magadba" stb-stb?
Lehet, hogy félreértelek, de mintha bűnként fognád fel egyes gondolataidat.

Ha tényleg annyira hevesek az érzelemváltozásaid, és ok nélküliek, az valóban kellemetlen lehet. Olyan, mintha az egyik pillanatban nem is "te" lennél. Sőt, mintha nem minden pillanatban "nem te" lennél, vagy akár olyan, mintha nem is lenne "te".

Ezt érzed?

Egyre erősebb a gyanúm, hogy a legerősebb emberi érzés/vágy az "én"-kép léte/védelme. Az "én"-hez való ragaszkodás a legerősebb dolog. De ez csak egy ötlet.
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2010-04-13 16:23:15 436

Igazából attól tartok, hogy az érzelmeim szélsőségesen jelennek meg, pl hogy egyik pillanatban még intenzív szeretetet, pár mp-cel később már gyűlöletet érzek emberek iránt. Vagy pl önmagammal kapcsolatban is, hogy egyszer azt szeretném, ha láthatatlan lennék, máskor azt, hogy észrevegyenek (idegen emberek). Igazából az zavar, hogy ez akadályoz a rendes gondolkodásban, beszélgetésben. És attól tartok, hogy emiatt elhagynak, máskor meg éppen attól tartok, hogy rámragadnak.

Ha nem szorongok, akkor az zavar(ez a nem kerülök bajba esete), ha szorongok, akkor meg az.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!