|
|
|
|
 |
aktionáter
2010-04-13 16:41:58
|
439
|
| Én inkább arra gondoltam, hogy a félelmet/pánikot mint fizikai érzést a férfiak jobba tűrik, vagy inkább jobban elfogadják. Tudják, hogy ez egy teljesen normális dolog (evolúció, vadászat/harc, ismerős rizsa). A nőknek az érzés kicsit idegenebb (azt hiszik, hogy nem normális dolog). De nem tudom egészen pontosan megfogalmazni. |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2010-04-13 16:35:59
|
437
|
Sztem van benne vmi. Talán a nők kiszolgáltatottabbak, gyengébbek, és azért jobban is bepánikolnak. A nőktől mindig elvárják, hogy kedvesek, szelidek legyenek, a nőiséget mindig valahogy a gyengeséggel, kiszolgáltatottsággal azonosítják, ráadásul azt hiszem, a nők jobban bonyolítanak mindent, talán kevésbbé őszinték (lehet, hogy nincs igazam). Ez jó táptalajt biztosít a pániknak. |
|
Előzmény:
 |
aktionáter
2010-04-13 16:23:15
|
435
|
Most a saját pánik-helyzeteimen gondolkodtam el. Enyhe szocfóbom volt, de testi tünet csak a dadogás miatt volt, amikor tudtam, hogy sok ember előtt kell felszólalnom: heves szívverés, szájkiszáradás, lihegés, izzadás, gyomorgörcs, remegés. Mindez sokkal erősebben, mint egy sima drukk. Gondolom ezek a tipikus pánik jelei. (És volt ilyen helyzet egy párszor) Ráadásul kényszerbetegségre is van hajlam, mégsem alakult ki a félelem a pániktól (tehát maga a pánikbetegség, ha jól tudom). És érdekes, hogy miért nem, pedig megvoltak a feltételek. Ha jól tudom, több a női pánikbeteg, mint a férfi (vagy ez tévhit?). Azt tudom elképzelni, hogy a férfiak (én meg pláne) sokkal jobban tűrik a fizikai szenvedést, és normálisnak dolognak érzik. Plusz jobban viselik a félelmet, fizikailag veszélyes helyzeteket. Van ebben valami, vagy inkább ne írtam volna semmit? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|