Keresés

Részletes keresés

porter2 Creative Commons License 2010-04-15 08:06:03 444
kedves rogyion romanovics!

kicsit komoly neved van:)
szóval olvastam az írásaidat, és nagyon pontosan megfogalmazod, hogy mi a helyzet.

először is, igen, ez az egész a hasi energiákból indul. ha öntudatosnak érzed magad, akkor "aktív" ez a terület. így tudnám leírni fiziológiailag a tüneteket, ahogy te is.

ha az onnan induló erő kifelé áramlik, akkor szeretet érzel, amikor, pedig a félelem miatt visszafogod, ez az energia befelé, azaz ellened irányul. az, hogy ilyenkor ezt érzed gyűlölöd az embereket, az valójában a befelé fordult energia kivetítése. gondolj bele reálisan? hogyan gyűlölhetnél olyan embereket, akikről nem tudsz semmit, nem is ismered őket, nem tettek semmit azért, hogy gyűlöletet érezz irántuk. egyszerűen csak a létük zavar, mert épp akkor a saját léted is zavar.

amit a gátsszakadásáról írsz, a túlzott tudati kontroll megakadályozza, hogy a jótékony, ellensúlyozó erőként ható tudatalatti, erők, a kifelé irányuló agresszív erők kifejtsék a jótékony "tompító" hatásukat. ezt a szót te használtad, és nagyon érzékletes. sokat írtam az agresszív energiák kiegyenlítésértől a topic elején.

azt mondod, ha sikerül elengedni, akkor eláraszt ez a tompító érzés. ha sikerül elengedni, az hogy megy? mit csinálsz olyankor?
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010-04-12 15:27:46 427
És mi felelne meg annak, hogy nem is próbálsz gátat építeni?

Én nem igazán érzem úgy, hogy a hasamból indulna (a lassú, mély, hasi légzést csak azért mondtam, mert azt szokták javasolni a támadj-vagy-menekülj fiziológiai reakció csökkentésére), de gondolom rád is igaz, hogy a szorongás kellemetlen, de nem okoz tartós károsodást, vagyis megpróbálhatsz az elfojtás vagy felháborodott elviselés helyett kifejezetten "helyet csinálni" az érzelemnek - lehet, hogy azt tapasztalnád, hogy így fejti ki a legkisebb hatást, és így múlik el a leghamarabb...
A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2010-04-12 13:55:04 426

Kicsit olyan érzés, hogy majdnemhogy harmonuikusan érzem magam, és akkor mintha a hasamban vmi elkezdene "forrongani", aztán kiterjedni. Ha elengedem, az olyan, mintha egy árvíznél szándékosan átszakítanám a gátat, és elönt, eltompít. Ha meg nem engedem el, akkor egyre növekszik a feszültség, aztán végül "áttöri a gátat". 

Előzmény:
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010-04-12 13:02:15 425
A szorongás elfogadása azt jelenti számomra, hogy nem próbálod leállítani... A lényeg az, hogy beléptél a fülkébe, és megtetted, amit meg akartál tenni. Mit számít, ha remegtél közben vagy nem? Még csak nem is láttak mások, bár az sem lett volna a világ vége, ha látnak... Mi haszna van, ha utálod magad? Az öngyűlölet csak szégyenhez vezet, az meg még erősebb szorongáshoz... Érzelmileg mindenki "sodródik az árral", senki sem tud parancsra ezt vagy azt érezni (illetve a gyenge érzelmeket még lehet befolyásolni, de egy határon túl már többet árt a befolyásolás megpróbálása, mint az elfogadás)

Persze a befolyásolás módja is számít: néhány lassú, mély, hasi lélegzetvétel nem árthat, de önmagad "gyengének" címkézése szerintem biztos nem segít. Ha szorongsz, az két dolgot jelenthet: vagy veszélyben vagy, vagy veszélyesnek látsz egy valójában nem veszélyes helyzetet. A "gyengeséghez" semmi köze.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!