|
|
|
|
 |
kognitív teknősbéka
2010-04-12 13:02:15
|
425
|
A szorongás elfogadása azt jelenti számomra, hogy nem próbálod leállítani... A lényeg az, hogy beléptél a fülkébe, és megtetted, amit meg akartál tenni. Mit számít, ha remegtél közben vagy nem? Még csak nem is láttak mások, bár az sem lett volna a világ vége, ha látnak... Mi haszna van, ha utálod magad? Az öngyűlölet csak szégyenhez vezet, az meg még erősebb szorongáshoz... Érzelmileg mindenki "sodródik az árral", senki sem tud parancsra ezt vagy azt érezni (illetve a gyenge érzelmeket még lehet befolyásolni, de egy határon túl már többet árt a befolyásolás megpróbálása, mint az elfogadás)
Persze a befolyásolás módja is számít: néhány lassú, mély, hasi lélegzetvétel nem árthat, de önmagad "gyengének" címkézése szerintem biztos nem segít. Ha szorongsz, az két dolgot jelenthet: vagy veszélyben vagy, vagy veszélyesnek látsz egy valójában nem veszélyes helyzetet. A "gyengeséghez" semmi köze. |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2010-04-11 13:22:41
|
424
|
| Hát lehet. Az első reakcióm erre az lenne, hogy "mi, mégis hogyan kéne elfogadnom a szorongást?!" De hát van benne valami. Csak olyan orvul tud támadni, és amikor már hirtelen ott van, nehéz leállítani. Most is, a szavazásnál vmi olyan hülye remegés jött rám, amikor beléptem a fülkébe. Az ilyenek miatt tudom magam utálni, hogy milyen egy gyenge ember vagyok én :( Mintha sodródnék az árral, és nem tudnék megkapaszkodni semmiben. |
|
Előzmény:
 |
kognitív teknősbéka
2010-04-10 12:43:31
|
416
|
| Szerintem ez a "sok energiámba kerül" dolog a kulcs. Annyira próbálunk a kellemetlen érzésektől megszabadulni, hogy nem marad energiánk a tulajdonképpeni céljainkra. Ez a küszködés jobban kifáraszt, mint a szorongás maga. Ezért lehet megoldás, ha egyszerűen elfogadjuk a szorongás létezését, és a céljainkra koncentrálunk. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|