Keresés

Részletes keresés

selyemcukorka Creative Commons License 2010-04-10 13:16:39 417
Tudom, hogy természetes a visszaesés. Csak most még rosszabbul érzem magam, hogy tudom, hogy tudok másmilyen lenni. Normális ember, normális gondolatokkal, semmi irracionális félelem, egyebek. Lehetséges, hogy túlkoncentrálom a dolgot?
Törölt nick Creative Commons License 2010-04-10 12:08:30 415
:D Hát igen. :D Nem, inkább az, hogy képtelen vagyok odafigyelni, megjegyezni sokszor a mások információit, néha még a nevüket sem, és zavar, hogy nem tudok odafigyelni rájuk. Zavar, hogy alig érdekelnek az emberek. Csak azt várom, hogy megúszhassam az egészet, és végre egyedül legyek, vagy a nagyon közeli pár hozáátartozómmal. :P Közben próbálok jó benyomást kelteni, és ez sok energiámba kerül. 
A hozzászólás:
ebcsont____ Creative Commons License 2010-04-10 09:21:06 414

Talán egy másik öntelt hólyag?

 

selyemcukorkának:

jó úton jársz, ne félj a visszaesés miatt, ez természetes. Érdekes az érzékszervekről szóló rész, részben hasonlót tapasztaltam én is, de inkább a környezetem tudom jobban felmérni, mert eljutnak az infók az agyamig.

Amit tanácsolhatok, ha a legcsekélyebb rossz érzésed van egy helyzettel kapcsolatban, habozás nélkül menj bele. Szerintem ez tudja kioltani véglegesen a szorongást.

A figyelem tudatos kifelé irányításához kell egy viszonylag nyugodt, szemlélődő lelkiállapot, ezért ezt egy kiélezett helyzetben nehéz megtenni, főleg eleinte.

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2010-04-09 14:35:22 412
Fontos gondolatnak tűnik, hogy ne azt figyeljük mindig, hogyan hatunk az emberekre, hanem azt is nézzük, hogy az emberek, helyzetek hogyan hatnak ránk. Ki akarna egy olyannal barátkozni, aki folyton csak hatni akar a másikra, de nem engedi, hogy rá hassanak, nem fogadja be a mások gondolatait?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!