Keresés

Részletes keresés

kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010-04-09 12:12:32 406
A gondolkodással szerintem nem csak az a baj, hogy sokszor eltorzult és irreális, hanem az is, hogy az ember hajlamos túl sok figyelmet szentelni a gondolatainak, túl fontosnak tartani őket, és elszakadni a közvetlen tapasztalataitól, az érszékszervei által nyújtott igazibb, fontosabb valóságtól.

A kifelé figyelés, az itt és mostra való koncentrálás ebben segíthet, akárcsak az, ha azt tesszük, amit fontosnak tartunk az értékeink, a hosszútávú céljaink szempontjából, és nem azt, ami rövid távon csökkenti a szorongásunkat. Ez utóbbihoz az kell, hogy elfogadjuk a szorongást, ne harcoljunk ellene semmilyen módon.

"Azt hiszem ez az egész arról szólt, hogy eltávolodjak a szociális fóbiás énemtől, a negatív gondolatoktól, a szorongástól és így minden olyan egyszerű lett."

Ez nagyon találó megfogalmazás. Van egy elmélet, ami szerint van egy gondolkodó énünk, egy érző énünk, egy cselekvő énünk, és - most jön a legfontosabb - egy megfigyelő énünk. A megfigyelő én olyan mint egy tükör, nem alkot értékítéleteket, kívülről figyeli a gondolkodást, az érzelmeket, és a cselekvést is. Az elmélet szerint minél hangsúlyozottabb valakinek a megfigyelő énje, annál több választási lehetőséggel rendelkezik, annál kevésbé kötik gúzsba a gondolatai vagy az érzelmei.
A hozzászólás:
porter2 Creative Commons License 2010-04-09 11:50:56 405
"A kifelé figyelést eleinte szinte csak nem-szocfóbos helyzetben gyakoroltam. Apró dolgokat figyeltem meg, legfőképpen a dolgok színeit és ezeket tudatosítottam magamban, pl. igen az az autó ott kék és egy kicsit tovább néztem, mint azelőtt. (régebben elsiklott a tekintetem fölötte). Vagy azzal is szórakoztam, hogy miközben mentem az utcán, megnéztem az autók rendszámát és megpróbáltam megjegyezni, este lefekvés előtt pedig felidézni egyet-kettőt, meg azt is hogy milyen autó volt, milyen volt a színe, nő v fétfi vezette...
A hangokra is jobban próbáltam figyelni, ha egyedül mentem valahová, mondjuk buszon, figyeltem, miről beszélgetnek mások.
Filmeket néztem angolul (felirat nélkül), így jobban kell rá koncentrálni, hogy értsem, mi történik.
Ezek voltak a főbb dolgok, de egyébként úgy általában véve mindenre jobban figyeltem, pl. mosogatás közben igyekeztem nem a szocfóbomon agyalni, hanem érezni (úgy igazából, nem csak felületesen) a vizet, a szivacsot, a mosogatószer illatát.
Azt hiszem ez az egész arról szólt, hogy eltávolodjak a szociális fóbiás énemtől, a negatív gondolatoktól, a szorongástól és így minden olyan egyszerű lett. Leromboltam a gátjaimat és mindez teljesen természetes volt.
Ezek után szochelyzetben már nem is kellett igazán gyakorolnom, egyszerűen ment magától az egész....Nem agyaltam közben azon, hogy mit mondjak, hogyan nézzek az illető szemébe stb., hanem jött....belőlem, azt hiszem."

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!