Keresés

Matriarchális berendezkedésű társadalmak max. a korai bronzkorig létezhettek, ha léteztek egyáltalán.

A rendelkezésre álló rendkívül szűk leletanyag alapján ezt ma már szinte lehetetlen eldönteni.

Az, hogy Anatóliában széles körben tisztelték a Magna Matert Kübelé vagy Kubaba néven, önmaagában még nem jelenti azt, hogy az azt tisztelő társadalmak is matriarchálisak voltak.

Ilyen alapon azt is mondhatnánk, hogy azok a katolikus országok, ahol kifejezett a Mária-kultusz (pl. Dél-Amerika), matriarchálisnak tekintendők:-)

Szóval, ha léteztek matriarchális társadalmak Anatóliában, akkor azokat a kései neolitikumban, korai bronzkorban kell keresnünk, a középső és késő bronzkori harcias, férfidomináns államok - Kizilwatna, Arsawa, Achayiwa, Hattusas, Urartu, Hitti, Luvia, Lullubia stb. - színre lépése előtt.

A matriarchátus sem azt jelenti azonban, hogy a vezető pozíciókban mind nők lettek volna, csak annyit, hogy a nők társadalmi szerepe erősebb volt, minta  későbbi patriarchális társadalmakban.

Africanus kolléga azonban illetékesebb lenne ebben a kérdésben, hisz ő az ókori Anatólia elismert szakértője itt a fórumon, kár, hogyy mostanság ennyyire passzív...

"- az ősi anatóliai népek nagy részénél a társadalmi berendezkedés a matriarchátus volt, ahol a nők kezdetben fontos vezető pozíciókat töltöttek be (pl. uralkodó- és papnők voltak), pozícióik a patriachátus előrenyomulásával fokozatosan gyengültek"

Talán nem véletlen, hogy az ókori görögök amazonlegendái is zömében Anatóliához köthetők. Lehet, hogy az ősi matriarchátus lenyomata lenne ez a szellemi életben?

Az, hogy a nők uralkodók, ill. papnők voltak ezekben a társadalmakban, régészetileg vagy forrásokkal bizonyítható-e?

Nem akarom itt túlságosan részletezni, mert úgy veszem észre, hogy nincs rá túl nagy igény a kedves fórumozók körében, de minden hibája ellenére is elég jó és olvasmányos könyv.

Végkövetkeztetések:

- Anatólia és a keleti mediterrán térség sokkal fontosabb szerepet játszott a korai városias civilizációk kialakulásában, mint azt korábban véltek. A korábbi kutatások, feltárások főleg Egyiptom- és Mezopotámia-centrikusak voltak és ez mintegy determinálta és deformálta történelemszemléletünket. Egyiptomban még önellátó falvak domináltak, mikor Anatólia egyes részein már korai városias civilizációk virágoztak.

- Ezen korai civilizációk fejlődése Kr.e. 5.600 körül sok helyen  természeti katasztrófák következtében megtorpant. Később ugyan magukhoz tértek, de ekkor már megjelentek konkurrensekként a harciasabb patriarchális (pl. görögök, hettiták vagy a szemiták közül az akkádok, asszírok,  zsidók, arameusok stb.)népcsoportok, akik fokozatosan leigázták ezeket a városokat

- az ősi anatóliai civilizációk vallásának központjában a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater kultusza állt. Ezt később a patriarchális törzsek harcos férfi istenségei fokozatosan háttérbe szorították, a monoteizmus uralkodó válásával pedig még az írmagját is ki akarták irtani ennek a kultusznak, ami teljesen azért nem sikerült (lásd a pogányságba hajló Mária-kultuszt a katolikusoknál...)

- az ősi anatóliai népek nagy részénél a társadalmi berendezkedés a matriarchátus volt, ahol a nők kezdetben fontos vezető pozíciókat töltöttek be (pl. uralkodó- és papnők voltak), pozícióik a patriachátus előrenyomulásával fokozatosan gyengültek

- Anatólia későbbi hódítói, az indoeurópaiak (görögök, hettiták, örmények), ill. a délnyugati peremterületekre behatoló szemiták patriarchális társadalmi berendezkedésűek voltak. Világnézetük és életszemléletük a harc, a háború körül forgott (lásd trójai háború).

Szóval lehet, hogy ezek a megállapítások első nekifutásra banálisnak vagy megalapozatlannak tűnnek, a szerző számos kultúrtörténeti példát hoz fel állításai alátámasztására.