Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2010-04-04 20:48:31 381

Érdekes, nálam sokszor nem is jelenik meg folyamatos szenvedésként a depresszió, hanem próbálom a lelassult életecskémet irányítani, és közben hirtelen bevillan az öngyilkosság lehetősége. Valahogy leküzdöm, akkor másnap, vagy harmadnap vagy egy hét múlva megint bevillan. Zavaró tud lenni.

Néha sikerül kontrollálni a negatív gondolatokat, néha kevésbbé :P

Például olyan volt, hogy valakivel egy tóhoz kirándultunk, nekem kellett volna tudnom az utat, eltévedtem...olyan égő volt. Irányra tudtam, merre van, csak a barátnőm nem volt hajlandó toronyiránt menni. Annyira szarul éreztem magam, hogy amikor végülis csak egy közeli patakhoz mentünk, olyan pánikszerű érzésem volt, amikor odaértünk, és nem láttam meg rögtön, hogy "mi van, ha nincs is ott a patak?". Pedig ezer éve ott folyik...

 

Ja, én is rájöttem például egy rémképemre, hogy bemegyek egy terembe, ahol magas, karcsú, fiatal pasik és csajok vmi koktélpartit rendeztek, és engem meglátva kicsit összesúgnak, és mintha érezném a gondolataikat, amik ilyesmiket jelentenek: szalonképtelen, hülye, szerencsétlen, infantilis, még smink sincs rajta stb. Mindezt szarnám le amúgy, de igazából nem is ez volt a lényege, hanem az, hogy elutasítottak. És ráadásul még szóba is álltak velem, de olyan lekezelően, gúnyosan.

Jó volt, amikor erre rájöttem, hogy ezt vetítgetem le magamnak fölöslegesen. (és tudattalanul)

A hozzászólás:
aktionáter Creative Commons License 2010-04-04 17:42:06 380
Számomra például már az is nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy rájöttem, hogy a logikám fals. És nem is akkorák a problémáim. Sőt, a problémáim egy része teljes tévedés.
Most már ne megyek bele sima agyalásokba, vagy rendesen kielemzem, vagy hagyom a francba. (2 heti öngyilkos hangulatos mély búskomorság ért pikk-pakk véget)

Remélem érthető...
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2010-04-04 15:10:04 378

Közbe rájöttem, hogy nem is jó stratégia, ha azt lesem, hogy hogyan, mikor, milyen sebességgel esem vissza... :P

 

Amúgy most olvastam valahol, hogy sokszor nem az segít, ha egy helyzetet szételemzünk (mondjuk valakinek a lelkiállapotát), a megoldáshoz nem kell tudni feltétlenül, miért történnek a dolgok, elég azt, hogy mit tehetünk érte.

Amíg a miérten gondolkozunk, addig nem teszünk semmit a változásért.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!