Keresés

Részletes keresés

belloBRANDnew Creative Commons License 2010-04-01 11:52:31 333
mondjuk érdekes belegondolni, hogy a fórumozó férfiak többsége (ha a fórumozók alatt a lelki betegeket értjük) független, a fórumozó hölgyek többsége párkapcsolatban él. Ahogy olvasgatom a különböző topicokat nincs itt olyan sok diagnosztizált szocfóbos, meg olyan rohadt súlyos lelki betegek sem.
A hozzászólás:
porter2 Creative Commons License 2010-04-01 03:27:13 332
na várj.
azt írod van különbség a férfi és női gátlásosság között.

a gátlásosság fogalma, még a normális kategória, ha jól tudom.
de mondhatjuk, hogy van különbség férfi és női szocfób között, ha a szocfób maga az irreális rettegés?

a nők jobban kezelik a magányt...hm, lehet, de azt mondom, ha szocfóbról beszélünk, ami teljesen elzárja az egyént a normális kommunikációtól és sorban leépülnek a szociális funkciói az állandó rettegés miatt (tehát nem a századeleji édi elpirulásról beszélünk!-hanem a kőkemény szocfóbról és azok egyéb hozadékairól- munkaképtelenség, depresszió, gyermektelenség, rokkantosítás stb), akkor azt a nőt kevésbé érdekli, hogy a társadalom alapvetően a férfiakat vagy nőket ítéli el jobban az elpirulásért. az ő feje rákvörös egy kiló kenyér vásárlásánál, vásárolni pedig kell. egy ilyen egyszerű helyzetben mutatott ilyen szintű szélsőséges reakciónál egy nőre is ufóként bámul az eladó elhiheted.

ha amúgy a nőknek minden szempontból (érzelmi beállítottság, társadalmi elfogadás) könnyebb a helyzete, logikus lenne, hogy kevesebb női szocfóbos legyen mint férfi, nem igaz?

abban lehet, hogy igazad van, hogy férfinak nagyobb szívás a szocfób, mert intenzívebbek a szexuális késztetései, tehát ez plusz nyomásként nehezedik rájuk, de én arról beszélek, hogy egy kialalkult, diagnosztizált szocfób, annak minden borzasztó tünetével együtt, ugyanolyan szenvedés férfinak, nőnek egyaránt.
Előzmény:
sign14 Creative Commons License 2010-04-01 00:19:57 331
Én ezt már kifejtettem. Igen is van különbség a női gátlásosság és férfi gátlásosság között. Szigorúan nézve evolúciós szempontból az előbbi életképes az utóbbi életképtelen. Volt párkapcsolatom és tudom jól, hogy akkor százszor könnyebb volt és ez látszott az önbizalmamon is és az egész lényemen.
A szövődmények gondolok itt elsősorban a major depresszióra is sokkal inkább a szocfóbos férfiakat sújtja. A nők sokkal jobban kezelik a magányt főleg a kritikus 18-25 éveikben. Tudod egy egészséges férfit fűti a tesztoszteron, ugyanakkor gátolja a félénksége ez komoly lelki eredetű problémák melegágya. Ezt egy nő soha sem értheti meg.
Én kemény sportolással, tanulással és egyéb szolgáltatások igénybevételével tudtam átvészelni ezt a kritikus időszakot, valamint paroxattal.

A félénkség feminim tulajdonság. Tehát sokkal közelebb áll a női nemhez, mint a férfiéhez. Ezért sokkal jobban el lehet fogadni és a társadalom is empatikusabb a félénk nőkkel szemben.
pl 100 évvel ezelőtt szinte előny volt és el is várták a nőktől, hogy visszafogottak legyenek és néha elpiruljanak.


Én csak olyan szocfóbos nőkkel tudok maximum együttérezni, akik bűn rondák, bár sokszor még azok is könnyebben találnak maguknak párt, mint egy adoniszi külsővel megáldott szocfóbos férfi :)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!