|
|
 |
Törölt nick
2010-03-27 21:29:59
|
327
|
már reggel elolvastam, csak elfelejtettem rá reagálni :) örülök egy ilyen elemzésnek (bár én csodát vártam :), márcsak tényleg arra kéne rájönni, hogyan lehet a kettőt összehangolni. |
|
A hozzászólás:
 |
porter2
2010-03-27 09:51:47
|
324
|
1. hétköznapok
Bello így ír a kognitív topicban:
"Úgy szokott lenni, hogy felszállok kiválasztok egy helyet, beállok, nézek ki az ablakon, majd kicsit később amikor körbenézek, látom hogy már az arcomat nézte, ilyenkor vagy elkapják a tekintetüket, vagy farkasszemet nézünk. ha rossz passzban vagyok, én kapom el előbb a tekintetem, ha morcos vagyok megpróbálok úgy nézni rá, hogy ne legyen kedvem tovább nézni. Ezzel nincsenek leszerelve, mert néha megint visszakapják a tekintetüket."
továbbá részletek a faggatózásaimból:
"-az a bizonyos harcos attitűd szociális környezeteben eltűnik?
-félig meddig, ha fizikálisan megpróbálnának szivatni, akkor simán verekednék, de szópárbajra meg ilyenekre nem vagyok képes."
"(...)igazad van, kicsikét félek attól, hogy vkiben kárt okoznék. de akkor miért lehet az hogy nem merem szóban sem megvédeni magam ha kibeszélnek?"
2. sport
"-gondolkodsz-e olyanon, h mit gondolhat rólad az ellenfeled?
-nem, mert úgy gondolom, hogy majd a küzdelem (vagy a feladatok, minél precízebb és szorgalmasabb végrehajtása) magáért beszél!
-ha rád néz, létrejön-e olyan kellemetlen "önmagadra figyelés", mint mikor beszéd közben néz rád valaki?
-nem, a fent leírtak miatt!
-amikor cselekszel (küzdelem), akkor gondolkodsz-e azon mi lesz a köv lépés. vagy természetesen következik egyik a másikból?
-valamilyen szinten persze, de általában a pillanatnyi lehetőségeket használom ki (ezt így szokás csinálni)
-azt érzed, h ő a világod része olyankor? az h van, hiába különbözik tőled, feltételezi a te létedet is. azaz, h te csak akkor harcolhatsz, ha van ellenfeled, mégsem hagyományos ellenfélként éled meg aki ű"ellen" küzdened kell, hanem akiVEL küzdened kell?
-igen, edzőtársként tekintek rájuk és nem igazi ellenfélként.
-gondolsz arra, hogy bántod őt?
-azért jött le edzésre, mert ő is ezt szeretné csinálni, tehát nem igazán érdekel a kérdés (ha lejön egy fiatal új gyerek, azzal nyilván gyengébben szoktam harcolni, mert tudom hogy nem egyenrangú ellenfél, és a gyávaság jele lenne ha egy nálam gyengébbet "szétvernék")
-sajnálod, ha legyőzöd?
-nem sajnálom, büszke vagyok magamra, de ettől még nem nézem le, csak egyszerűen örülök.
-ha téged győz le haragszol rá? nem haragszok rá, ő volt a jobb, őt illeti a dicsőség, én meg összefoglalom magamba, hogy min kéne javítanom hogy legközelebb ez ne fordulhasson elő.
-érzed az oda-vissza " játék", azaz a támadás-védekezés harmóniáját? ez kifáraszt, vagy inkább feltölt, mert természetes mintha valami tánc lenne?
-természetesen érzem ezt a harmóniát, és inkább feltölt, de semmi esetre sem fáraszt!"
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|