Keresés

Tergazisz avar-hun (várkony, hungarus) követ szavaival, Corippus előadásában: "jeges folyókon keltünk át a téli havon, amerre fagy fékezi a vizek folyását, és a hullámzó ár keményebbé fagy mindenféle ércnél. Láthattuk, hogy üvegszerű páncélból kifeszített hidak borulnak az állóvizekre, folyókra, csermelyekre. Kovakő vagy márvánnyal burkolt talaj módjára fedte a megszilárdult víz a rokonát, a folyékony vizet. Csikorgó szekereinket keményre fagyott hullámokon vezettük át. A gördülő kerekek nem hagytak nyomot maguk után, az érckerékpánt a szokásostól eltérően haladtában nem mélyített barázdát, a törékeny kristályos jég nem deformálódott, mert a rendkívül kemény fagy megmerevítette. A patásállatok őrült zajt csapva a vizet tapodták körmükkel, mintha az sík mező volna. Esővízen tiportunk: száraz lábbal jártunk a habokon. A terjedelmes hómezők tágas utat nyitottak. Kemény népek ellen indítottunk komoly háborút. A sereg egy része tábort vert. Ütközetekbe bocsátkoztunk, erődített helyeket vettünk be ..."

Előbb az Euphratészen történő áttörés, Parthia és Perzsia emlegetése, aztán a jeges folyókon való átkelés, végül a var-khunok már a Duna partján táboroznak. Ennyi derül ki Corippus elbeszéléséből.

A Kodori folyó partjai...

... és a Marukh-völgy

Мару́хский перева́л (груз. მარუხის უღელტეხილი) — перевал на высоте 2748 м через Главный Кавказский хребет в западной части Большого Кавказа. Перевал ведет из долины реки Маруха (бассейн Кубани) в долину Ацгара (приток Кодори). По время Великой Отечественной войны (Битва за Кавказ (1942—1943)) с конца августа — начала сентября 1942 года в районе Марухского перевала шли тяжёлые бои.

Bálint Csanád: "A Kaukázus nyugati felének kereskedelmi forgalma elsősorban a Kluchori-kapun keresztül bonyolódhatott le, ez volt a régió legjelentősebb átjárója ... A nagy léptékű térképek alapján tájékozódók tévesen gondolják, hogy a Fekete-tenger keleti partja mentén jó és közvetlen összeköttetés lett volna Abcházia és a Krím között. Az űrben készült fényképfelvételek, útleírások és a turisták beszámolói alapján nyilvánvaló: az egész keleti és déli partvidék valójában járhatatlan; északi irányban kapcsolatot tehát csak valamelyik kaukázusi kapun keresztül lehetett létesíteni. Ez az oka annak is, hogy Laziké és Bizánc között a rendszeres kereskedelmi összeköttetés víziúton bonyolódott (Procopios BP II.28.27)."

A térképen 2782 m magasságúnak feltüntetett Klucsori-átjárót Kodori-kapunak is hívják, mint az az ábráról leolvasható, ugyanis a Kodori folyó völgyén keresztül érhető el délnyugat felől. Ezen keresztül lehet átjutni a Kubán vízgyűjtő területére, vagy pedig a Kodori mellékfolyója, az Acgara (Cshalta) mentén, a 2746 méteres Marukh-hágót igénybe véve. A Marukh már a Kubán mellékfolyója, tehát az utóbbi hegyszorost a túloldal egyik vízfolyásáról nevezték el. Így Transzkaukáziából a hegység nyugati völgyein és szorosain keresztül, a természet adta lehetőségekhez igazodván, északnyugatnak visszakanyarodva szépen el lehetett jutni a Maiótisz mocsaraihoz, oda, ahol csodaszarvasmondánk szerint a hungarusok az alán leányzókra rátaláltak.

Nagyobb léptékű térképeken szépen kirajzolódik a Fekete-tenger rövidke abház folyói és a Kaukázus vonulatainak túlsó, északkeletibb felén eredő folyamok közötti különbség: míg az előbbiek rövid szakaszon lezúdulva rövid időn belül érik el a tengert, addig a másik oldalon hatalmas területen, hosszasan kanyarogva gyűjtik a vizüket, hogy valamely irányba, a Kaszpi- vagy a Fekete-tengerbe öntsék ki végül azt. Perzsiából kijőve a hunugurusoknak tehát csak követniük kellett a folyók irányát, a meredek sziklafalak között nem is vihetett másfelé az útjuk. Akár azok befagyott páncélján keresztül, akár a partokon léptetve természetes módon jutottak el a meotiszi ingoványokhoz a Kubán és mellékvizei mentén.

Bálint Csanád: "A Kaukázus nyugati felének kereskedelmi forgalma elsősorban a Kluchori-kapun keresztül bonyolódhatott le, ez volt a régió legjelentősebb átjárója ... A nagy léptékű térképek alapján tájékozódók tévesen gondolják, hogy a Fekete-tenger keleti partja mentén jó és közvetlen összeköttetés lett volna Abcházia és a Krím között. Az űrben készült fényképfelvételek, útleírások és a turisták beszámolói alapján nyilvánvaló: az egész keleti és déli partvidék valójában járhatatlan; északi irányban kapcsolatot tehát csak valamelyik kaukázusi kapun keresztül lehetett létesíteni. Ez az oka annak is, hogy Laziké és Bizánc között a rendszeres kereskedelmi összeköttetés víziúton bonyolódott (Procopios BP II.28.27)."