|
|
|
|
 |
MGperY
2010-03-10 20:40:45
|
1
|
| ez egy nagyon érdekes topik. |
|
A hozzászólás:
 |
korieander
2010-03-10 20:21:04
|
-
|
«Przemysl vára négy és fél hónapi körülzárás után, erejének fogytán, március 22-én becsülettel elesett.»
án kapitány a sajtóhadiszálláson elbeszéli élményeit. (Kilophot, Wien XIX.
Az ínség úgy nőtt, oly rohamosan, mint az árnyék nyári délután. Március közepén már százával hullottak el az emberek s a legutolsó nyolc napban huszonnyolcezer beteg került a kórházba, sok ember meghalt, mert a szigorú tilalom ellenére a legutolsó készletmaradvánnyal mohón akarta csillapítani marcangoló éhségét. Szegény, beteg népfölkelők, akik az úton összeroskadtak, megpróbálták a fölkelést és a tisztelgést, valahányszor egy tiszt ment el mellettük. A fegyelem és a nagyszerű katonai szellem ekkora fokát szóval nem is lehet elegendőképen dicsérni. Katonáink az éhezéstől annyira elveszítették erejüket, hogy az utolsó kitörésnél hét kilométernyi utal hét óra alatt tettek meg. A nélkülözés és a nehéz szolgálat fáradalma következtében a legutóbbi időben amúgy is naponta kétszáz ember halt meg és mindennek ellenére ezek a hősök még visszavonulásuk után is teljes negyvennyolc órán keresztül sikeresen küzdöttek az oroszoknak most megindult, egyenesen dühös támadása ellen. Két napon és két éjszakán át Przemysl minden erődműve szakadatlan rettenetes úgyútüzelést állott ki, de minden éjjeli rohamtámadás ellenére sem tudták az oroszok a vár egyetlen erődjét sem elfoglalni, jóllehet a védősereg katonái a kihirdetett várparancs következtében teljesen tisztában voltak a helyzettel, tudták, hogy a készlet végképpen elfogyott
Március 18-án este megkérdezték a csapatokat, ki akar részt venni a másnap reggelre Tamássy altábornagy vezetésévet tervezett kirohanásban. Ahány magyar zászlóalja volt a várnak, az mind jelentkezett. A kitörés a holtra csigázott, éhségtől támolygó emberek utolsó regébe illő erőfeszítése, megtörtént másnap reggel, Hét órán át viaskodtak rettentő elkeseredéssel, — de ami célt szolgálni akartak, azt nem érték el. Az ellenségen nem vághatták át magukat s vissza kellett térniük a várba. A kirohanásnál a honvédeket Szakmáry ezredes vezette.
Tamássv Árpád altábornagy.
Vele együtt vonult ki egy landwher-gyalogezred Kralicsek ezredes paracsnoksága alatt. Ennek a két katonának a példája adhatta meg a legénységnek azt a már nem is földi erőt, amellyel a hétórás harcot a hétórás menetelés után megvívta. Mind a kettő mindenütt elől járt. Szakmáry honvédezredes minden fegyverét otthon hagyta és egy sétapálcával állt ezrede élére, mikor a honvédeket utolsó támadásra indította az orosz védőfal felé. Az egész úton biztatta, lelkesítette, bátorította, támogatta őket. Mikor harcvonalba fejlődtek és az első orosz tömeget meglátták, Szakmáry ezredes a levegőbe emelte sétapálcáját és ezt kiáltotta harsogó hangon honvédei felé
Honvédek! Mind jöjjetek velem! Csak elibém ne menjen egy se!
Amint ezt kimondta, az ellenség felé fordult és három gépfegyvergolyót kapott a szájába. Az ezredet tovább vezette. Rövid idővel azután ismét gépfegyvergolyó érte. Súlyos sebeivel elbukott, harcképtelenné vált.
Ennél a rettenetes kirohanásnál tízezer emberrel csökkent meg a vár védőinek száma. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|