pedig a szakmai igazgató ezt mondta a mai meccs után:
"Ha elkezdek veszekedni és széket dobálni, az nem megoldás." - talán le kellett volna ülnie a kör közepére...
"Nem leszünk rosszabbak, mint tavaly..." - ez igen, a fél tavalyi magyar kupagyőztes és bajnoki 2. csapattól ez kiváló eredmény! Gratula! Bár, ha jól emléxem, nem éppen erre szerződött ide...
"...és én abban is bízom, hogy benne leszünk a play-offban..." - lassan már csak ő. De legalább utoljára hagyja el a süllyedő hajót...
"...de ehhez nem szabad ilyen idegesen játszani." - vajon mitől voltak idegesek ezek a fiúk? Ha behúznak korábban pár kötelező győzelmet, mondjuk 3-4-gyel többet, akkor most 13-14 győzelemmel már bent lennénk a 8ban és nem kéne aggódni, ba...a meg!
"Az látszik, hogy sokkal jobban teljesítünk idegenben, és nem tudom, hogy ennek mi az oka." - na, kezdődik, mint MR-nél, hamarosan újfent kikiáltják a kecskeméti közönséget hibásnak, akik kiviszik a meccsre a hétköznapi problémáikat.
"Továbbra is reális esélyünk van, hogy a nyolcban legyünk, ez csak rajtunk múlik." - ahogy eddig is, mert a kiváló körülmények (létesítmények, pénz, közönség, stb.) miatt egy rossza szava nem lehet sem játékosnak, sem edzőnek!
"Kint volt a meccsen körülbelül ezer ember, és nem fütyültek..." - a belefásult, megcsömörlött, 9. helyhez szokott nézőkre gondol, Mester? Miért, ha fütyülünk, attól jobb nekünk? Pléjoffot akarunk, és szurkolni, és nem bánatosan fütyörészni...
"...látták, hogy nehéz úton haladunk." - nofene!
"Biztos, hogy sok hiba van, és én is hibáztam. Ezeket ki kell javítani." - mikor és hol? Az alsóházi rájátszásban? Csak mert ezt hallgatjuk hónapok óta, hogy a hibákat ki kell javítani.
"Annak örülök, hogy nem léptük túl a költségvetést, mert akkor jövőre lehet, hogy nem lenne csapat, így viszont reális esélyünk van jövőre egy sokkal jobb teljesítményre." - mégis hogyan? Ha 9. helyen végzünk, akkor nem lesz jövőre csapat, haver!
Elvesztettem a hitem Sztojanban. Még ha 8ba is jutunk, akkor is nagyon keserű szájízzel. Ha nem jutunk 8ba, én akkor sem fogok fütyülni, csak megiszom az italom, lenyelem a perecem utolsó falatját, összenézek a mellettem ülővel és váltunk egy keserű félmosolyt, miközben azt gondoljuk mindketten: "Ennyi.", majd lassan felállunk és hazaballagunk... |
