Keresés

Részletes keresés

porter2 Creative Commons License 2010-03-06 10:28:51 248
Richards doki biztos jó, de szerintem ne szorongás, hanem örömlistát csinálj. haladj a könnyen elérhető örömöktől, a nagyobb-nem feladatot!- hanem kihívást jelentő örömök felé.
a szorongás megszűnése közvetett cél legyen, mintegy mellékhatás. az örömök, a saját vágyaid követése, valódi akaratod megvalósítása, így identitásod erősödése által. (én már a szorongás lista szótól is szorongani kezdek:))

nagyon jó lenne ha az alapszemléletetek csak egy nagyon kicsit mozdulna el onnan, ahol most van. kis váltás, mégis döntő fontosságú.
ne abból induljatok ki, hogy hogyan tudnátok legyőzni a betegséget, ne akarjatok küzdeni ellene. küzdeni kell, de nem valami ellen, hanem valamiért. az egészségért. a lelki erőért. önmagatokért.

ezért is én például nem tudok olyan praktikákat írni, hogy hogyan érd el, hogy ne pirulj el, ne remegjen a kezed, ne rettegj, ne szorongj, ne izzadj, ne hagyd, hogy más figyelme megzavarjon, ne jöjj zavarba ha rád néznek, ne remegjen a hangod..nenene.

ehelyett csak azt tudom tanácsolni, hogy ha visszatérsz ahhoz, aki vagy akkor egyenlőnek érzed magad az emberekkel, nem fogsz elpirulni, nem remeg majd a kezed ésatöbbi.
A hozzászólás:
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010-03-05 16:40:45 246
Írtad régebben, hogy elkezdted a dr Richards-féle audioterápiát.

Richards doki is foglalkozik ezzel (a vége fele), és nem ajánlja a mély vízbe ugrást, hanem azt, hogy az ember állítson fel egy saját "szorongás-hierarchiát" a különböző helyzetekről, és az alapján haladjon az egyre nehezebb helyzetek felé. Valószínűleg "alacsony víz" lenne, ha kicsit hangosabban beszélnél, vagy többet néznél az emberek szemébe, ilyesmi. Persze csak te tudhatod, hogy neked mi mekkora szorongást okoz. De ha egy helyzet elképzelése nagyon erős szorongással tölt el, akkor jobb szerinte jobb, ha elhalasztod.

A visszaesésekről pedig azt mondja, hogy mindig vannak, de nem kell elkeseredni, mert a siker jelei olyan értelemben, hogy csak az tud visszaesni, aki már sikereket könyvelt el. Ha valamilyen régi gondolkodási-viselkedési szokásokról át akarsz térni újakra, akkor a régi reflexek még aktiválódhatnak egy ideig. Szóval nem az van, hogy valami benned gondoskodik arról, hogy "nehogy túl sok jó dolog történjen", hanem csak az, hogy egy ideig a régi és új minták együtt élnek, de ha kitartasz, akkor a régiek el fognak halványulni.
Előzmény:
selyemcukorka Creative Commons License 2010-03-05 12:24:56 245
Nem egészen mindegy... Ha mondjuk most elmennék táborozni egy csomó ismeretlen ember közé, nem érezném magam vmi jól, mivel nem vagyok elég erős és magabiztos hozzá. Sőt mostanában megint lecsúsztam, egy darabig nagyon jól voltam, talán túlságosan is. Az aktivitás-passzivitás dolog bevált és fura módon képes voltam emberekkel természetesen beszélgetni (!), azaz nem szorongtam, nem voltak negatív gondolataim és a szemükbe mertem nézni. Igazából nehezen vette be az agyam, hogy ez igaz és riadót fújt, nehogy túl sok jó dolog történjen és szépen visszaállította azt a rendszert, amit már ismer: a negatív gondolatokat, a passzivitást stb. Nagyon próbálkozom a kifelé figyeléssel, de egyszerűen nem megy. Pedig kezdtem azt hinni, h rendbe jövök...:S

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!