|
|
 |
Juraviel.Ihuan.Bedvin
 2010-03-05 18:42:27
|
3331
|
A következő regényeket írták meg:
A Dűne legendái trilógia:
- A Butleri Dzsihad
- A gépirtó hadjárat
- A corrini csata
Ez a trilógia öcsémnek megvan, azt mondta, tetszett neki, jó háborús könyvek, ha részben függetlenítjük a Dűnétől, ráadásul itt "szabadabban" mozoghattak, mivel nem kontárkodtak bele az ismert karakterekbe; ez elfogadható lenne, ha nem azért írták volna meg ezeket a könyveket, hogy a saját végükkel zárhassák le a Dűnéket.
Én is elkezdtem az első kötetet, a második oldalon hagytam abba, mikor a Titánok úgy jöttek létre, hogy az emberi agyakat kiszedték a testből, és gépekbe tették.
Előjáték a Dűnéhez trilógia:
- Az Atreides-ház
- A Harkonnen-ház
- A Corrino-ház
Az első és harmadik kötet van meg, szintén öcsémnek, de nem tetszettek neki, és amikor újra kiadták a második kötetet, azt már nem vette meg.
Akkor a most emlegetett "Paul of Dune" is az ő saruk. Meg a "Road to Dune", amit tavaly itthon is kiadtak, ennek egyetlen pozitívuma, hogy alternatív fejezetek és levelezések vannak benne Frank Herberttől.
Van még a rettenet-vég:
- A Dűne vadászai
- A Dűne homokférgei
Nos, a Vadászait én elajándékoztam a könyvtárnak, végigszenvedtem a könyvet (ezt az egyet olvastam tőlük), öcsém az egyötödénél abbahagyta, mert baromságnak tartotta. Azt a sok régi hivatkozást, amit nem tudtam mire vélni, öcsém rakta helyre: azok a Házakból valók.
Persze Paul Fenring által való meggyilkolása nem szerepelhetett ezekben, ezért került bele -ahogy sejtettem- a "Paul of Dune"-be. Egy idézettel meg tudom cáfolni ezt az eszement ötletet a Dűnéből:
"A Császár elfordult, ránézett Fenring grófra. A gróf visszanézett rá – egy szürke és egy zöld szempár pillantása ta-lálkozott. A gondolat félreérthetetlenül ott volt közöttük, hiszen olyan régóta ismerték már egymást, hogy egy pillantás is elég volt a megértéshez.
Öld meg nekem ezt a sehonnait, mondta a Császár pillantása. Ez az Atreides fiatal és leleményes, tudom, de kifá-rasztotta már a küzdelem, és veled amúgy sem tudna elbánni. Hívd ki most… tudod a módját. Öld meg!
Fenring feje megmozdult, csigalassúsággal elfordult, amíg szembe nem nézett Paullal.
– Rajta! – sziszegte a Császár.
A gróf figyelme Paulra összpontosult, Bene Gesserit-módon nézte, ahogy az asszonya, Lady Margot tanította, és látta ebben az ifjú Atreidesben a titokzatosságot, a lappangó nagyságot.
Megölhetném, gondolta Fenring – és tudta, hogy ez az igazság.
Tulajdon, rejtett mélységeiben megmoccant most valami, ami visszatartotta a grófot. Egy rövidke pillanatra, homályosan megpillantotta magában azt, ami előnyhöz juttatta volna Paullal szemben: a rejtőzködés képességét, a személyiség és az indítékok minden emberi szem számára áthatolhatatlan álcázását.
Paul, aki valamennyire felfogta ezt abból, ahogyan az egész jövőkép viharos tengerként forrongott e körül a pillanat körül, most végre megértette, miért nem látta meg soha Fenringet egyik jövőlátomás szövedékében sem. Fenring egyike volt a lehetett volnáknak, a kis híján Kwisatz Haderachoknak – de megnyomorította a genetikai struktúra egy aprócska hibája, és egész tehetsége csak a rejtőzködésben, a belső elzárkózásban koncentrálódott. Mélységes részvét öntötte el Pault, most először érzett igazi testvériséget másvalakivel.
Fenring olvasott Paul érzéseiben. Megszólalt:
– Felség, nemet kell mondanom.
IV. Shaddamot elöntötte az indulat. Két rövid lépést tett a többiek között Fenring felé, és keményen arcul csapta.
A gróf arcát sötét pír öntötte el. Farkasszemet nézett a Császárral, aztán szándékoltan szenvtelen hangon szólalt meg:
– Barátok vagyunk, Felség. Amit most teszek, azt barátságból teszem. Elfelejtem, hogy megütöttél."
Persze ezeket már lentebb is elmondtam/tuk. A fenti és lentebbi előreláthatóan megjelenő kötetekből látszik, hogy ez bizony nem más, mint egy hatalmas eszmeiségre való parazita-rátespedés, célja nem más, mint a pénzszerzés, nem pedig az elgondolkodtatás, ami a hiteles írók célkitűzése, aminek csak hozadéka a pénzszerzés.
Én nem feltételezem róluk, hogy valóban az emberiség lehetséges jövőképein elmélkednének, és azokat szeretnék a nagyérdemű olvasóközönség elé tárni, mint az tette pl. Asimov, Lem, Clark, Dick és Frank Herbert. Igaz, ők is pénzt kerestek az írásaikkal, de ők elgondolkodtató történeteket, világképeket, helyzeteket tártak az olvasóik elé.
Úgy hiszem, ők ketten viszont igencsak a "ponyva"-irodalomhoz tartoznak, s meglehet, a kezdeti "Dzsihad"-trilógiában ez még kevésbé volt jelen, a későbbiekben szerintem ez egyre jobban fokozódni, növekedni fog.
Lehet vizemet venni. :D |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
 2010-03-03 15:09:27
|
3330
|
Ezek a rettenetek amugy tenyleg elkeszultek?
En anno olvastam egyet vagy kettot ezek kozul (talan a Harkonnen-hazat, meg az Atreides-hazat), de nem tudom elkepzelni, ki olyan igenytelen, hogy ezeket olvassa. Raadasul olyan hosszuak, hogy meg igenytelenseg se eleg hozza, kell sok ido is.
Ugy latszik, az igenytelen idomilliomos Dune-rajongok kepezik Brajenek celcsoportjat. :D |
|
Előzmény:
|
|
shaddam
2010-03-03 12:08:35
|
3327
|
Ez tök vicces, de mégis annyira szomorú....
The Last Emperor part I: Shaddam Of Kaitain
The Last Emperor Intermezzo: Shaddam Of Dune
The Last Emperor part II: Shaddam Of Salusa Secundus |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
