|
|
 |
selyemcukorka
2010-03-03 11:35:31
|
241
|
| Mik voltak ezek a kis döntések, változtatások? vagy inkább mik lehetnek ezek? nem tudom elképzelni.... |
|
 |
porter2
2010-03-03 07:13:26
|
238
|
az eredményt a saját tapasztalataim alapján úgy tudnám meghatározni...illetve nem is eredmény ez, hanem egyfajta új irány sodrásának napról napra való erősödése, egy ellentétes irány lassú, de folyamatos megerősödése, lendületbe jövése...jahj ezek az ezersoros mondataim...asse tudom már honnan indítottam:) szóval:
valami olyasmi ez, hogy ahogy egyre kisebb ellenállás lesz a saját akaratoddal szemben, úgy lesz egyre könnyebb ebbe az irányba menni, és úgy leszünk egyre elenállóbbak más ránk erőltetett akaratával, véleményével szemben, ami nem egyezik a miénkkel.
amiatt azonban soha nem legyen bűntudatunk, hogy (nyilván normális keretek között), azt tesszük, amit akarunk. akkor tudunk másokra figyelni, másoknak adni, ha magunknak megadtuk azt, amire valóban szükségünk van, és hogy ez mi, rajtunk kívül más nem tudhatja. így ha ellég mélyre nézünk, valójában nincs konfliktus más és a magunk akarata között. valójában, akik körülötted rád akarják erőltetni az akaratunkat, végső soron jót akarnak, csak rosszul. azt akarják, hogy neked jó legyen, csak azt nem tudják, hogy azzal tesznek jót ha hagynak menni, hagynak tenni, hagynak gondolkodni, hagynak lenni, önmagunk...
a saját életemből sok példát tudnék hozni arra, hogy hogyan győztem le a bűntudatomat, az a képzetet, hogy mennyire önző vagyok, ha azt teszem amit én akarok, és végül azt kellett látnom, hogy ezzel más is jól járt. mert kiegyensúlyozottabb lettem, erősebb, így nekik is többet tudtam adni. majd írok ezekről esetleg, mert szerintem elég tipikusak és tanulságosak is.
amikor azt mondjuk valaki határozott, érdemes kicsit nyelvészeti szempontból megnézni ezt a szót: határ meghúzom a saját határaimat. ezt és nem többet, eddig és nem tivább. ahogy érzem, ahogy akarom, ahogy nekem jó. a saját határam meghúzása, mástól való elHATÁRolódás a saját vágyaim, igényeim szabta határok alapján.
ez a legtöbb, amit tehetünk magunkért és másokért is. |
|
A hozzászólás:
 |
porter2
2010-03-03 06:46:33
|
237
|
na, csak az van, hogy erre tényleg rá kell érezni újra.
nem egyszerű, tudom én. ha az ember nem önmaga "csapásirányában" él, hiába mondják, hogy tedd amit valójában akarsz, már egész egyszerűen el is felejtette milyen az, olyan régen csinálta. régen elfelejtette a belső késztetései követése adta örömet. olyannyira a háttérbe szorított azokat.
ez velem is így volt. egyszerűen a hosszú évek óta tartó önmagammal szembeni "ellenszél" életforma kívül belül olyan rendszereket alakított ki, amivel nehéz lett volna szembemenni egyik napról a másikra, mert túl nagy az ellenállás.
olyan emberek, olyan iskolák, olyan szokás és gondolatrendszerek vettek körül, amik nem engem tükröztek, illetve engem, az akkori állapotomban. azon énem döntéseinek, választásainak eredményét, amiket mind úgy hoztam meg, hogy nem voltak összhangban a valódi akaratommal.
ha ebben az állapotban azt mondja valaki, legyél önmagad, tedd, amit tenni akarsz, tudom, hogy jól hangzik, de semmit nem tudtam volna vele kezdeni, mert már nem emlékeztem rá, milyen az, miért jó az, hogy is volt...
de amikor lassan, fokozatosan, kis döntések, kis változtatások, kis én-akaratok során megéreztem milyen is az, amikor összahngba kerülök az akaratommal, újra ráébredtem, micsoda öröm és lelkesedés az, amikor elleneállás nélkül, a belső akaratom felhajtóerejét kihasználva teszek dolgokat.
így fokról fokra, sok türelemmel, de szilárd elhatározással lehet visszafordítani egy évek hosszú során kialakult séma-gondolat-viselkedésrendszert. |
|
Előzmény:
 |
porter2
2010-03-01 23:16:58
|
236
|
Ez így kicsit zanzásított, majd igyekszem körbejárni ezt az egész témát lassabban. addig is eszembe jutott valami.
ne abból induljunk ki, hogy betegek vagytok vagy sem, hanem abból, hogy emberek, akiknek beleszülettek ebbe az igencsak bonyodalmas világba, ahol a legtöbben nem azon voltak, hogy egészséges, erős identitású, lelkes, kreatív, önálló emberek legyetek. ezt valahol nagyon korán kezdtük elveszíteni, hagytuk magunkat elveszni és beléptünk a felnőttek "kell", "muszáj", "illik"-világába, ahonnan egy dolog hiányzott csak: a saját vágyaink, örömünk, késztetéseink hangjának követése. amint ezeket fokozatosan a háttérbe szorítottuk, úgy feleltünk meg egyre inkább másnak, egyre kevésbé magunknak. (ebben az a paradox, hogy végső soron másnak is akkor felelünk meg ha magunknak felelünk meg, csak ők ezt nem tudják, azt hiszik úgy a jó, ahogy ők hiszik hogy jó) közhelyek hada.
de ha ezt felismertük mindezt, azt is tudnunk kell, hogy ahogy leépítettük vágyaink, tetteink, akaratunk, szenvedélyeink erejét, így elvesztettük önmagunk esszenciáját, lényünk valódi erejét, a belső lelkesedésünk adta lendületet,hogy az életünk olyan legyen, amilyennek szeretnénk, úgy vissza is találhatunk mindehhez.
kezdetnek valahogy szép lassan, napról napra újra "rá kéne éreznünk" önmagunkra, vissza kéne találni a "saját szájízünkre". minden nap tenni legalább egyvalamit, amit azért teszünk, mert azt akarjuk tenni. valamit, amihez kedvünk van, mindegy hogy kicsi vagy nagy dolog. a lényeg, hogy érezzétek a vágyban önmagatok erejét, az akaratban amivel elhatározzátok a megvalósítást belső lendületet, a lelkesítő erőt, és végül...tegyétek meg.
tetterő, agresszió:)
így napról napra erősebb lesz belső lényetek, egyre inkább érezni fogjátok önmagatok erejét, lényegét, hiszen akaratotok erején keresztül összhangba kerültök azzal, akik valójában vagytok. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|