Keresés

Részletes keresés

porter2 Creative Commons License 2010-03-03 06:46:33 237
na, csak az van, hogy erre tényleg rá kell érezni újra.

nem egyszerű, tudom én.
ha az ember nem önmaga "csapásirányában" él, hiába mondják, hogy tedd amit valójában akarsz, már egész egyszerűen el is felejtette milyen az, olyan régen csinálta. régen elfelejtette a belső késztetései követése adta örömet. olyannyira a háttérbe szorított azokat.

ez velem is így volt. egyszerűen a hosszú évek óta tartó önmagammal szembeni "ellenszél" életforma kívül belül olyan rendszereket alakított ki, amivel nehéz lett volna szembemenni egyik napról a másikra, mert túl nagy az ellenállás.

olyan emberek, olyan iskolák, olyan szokás és gondolatrendszerek vettek körül, amik nem engem tükröztek, illetve engem, az akkori állapotomban. azon énem döntéseinek, választásainak eredményét, amiket mind úgy hoztam meg, hogy nem voltak összhangban a valódi akaratommal.

ha ebben az állapotban azt mondja valaki, legyél önmagad, tedd, amit tenni akarsz, tudom, hogy jól hangzik, de semmit nem tudtam volna vele kezdeni, mert már nem emlékeztem rá, milyen az, miért jó az, hogy is volt...

de amikor lassan, fokozatosan, kis döntések, kis változtatások, kis én-akaratok során megéreztem milyen is az, amikor összahngba kerülök az akaratommal, újra ráébredtem, micsoda öröm és lelkesedés az, amikor elleneállás nélkül, a belső akaratom felhajtóerejét kihasználva teszek dolgokat.

így fokról fokra, sok türelemmel, de szilárd elhatározással lehet visszafordítani egy évek hosszú során kialakult séma-gondolat-viselkedésrendszert.
A hozzászólás:
porter2 Creative Commons License 2010-03-01 23:16:58 236
Ez így kicsit zanzásított, majd igyekszem körbejárni ezt az egész témát lassabban.
addig is eszembe jutott valami.

ne abból induljunk ki, hogy betegek vagytok vagy sem, hanem abból, hogy emberek, akiknek beleszülettek ebbe az igencsak bonyodalmas világba, ahol a legtöbben nem azon voltak, hogy egészséges, erős identitású, lelkes, kreatív, önálló emberek legyetek. ezt valahol nagyon korán kezdtük elveszíteni, hagytuk magunkat elveszni és beléptünk a felnőttek "kell", "muszáj", "illik"-világába, ahonnan egy dolog hiányzott csak: a saját vágyaink, örömünk, késztetéseink hangjának követése. amint ezeket fokozatosan a háttérbe szorítottuk, úgy feleltünk meg egyre inkább másnak, egyre kevésbé magunknak. (ebben az a paradox, hogy végső soron másnak is akkor felelünk meg ha magunknak felelünk meg, csak ők ezt nem tudják, azt hiszik úgy a jó, ahogy ők hiszik hogy jó) közhelyek hada.

de ha ezt felismertük mindezt, azt is tudnunk kell, hogy ahogy leépítettük vágyaink, tetteink, akaratunk, szenvedélyeink erejét, így elvesztettük önmagunk esszenciáját, lényünk valódi erejét, a belső lelkesedésünk adta lendületet,hogy az életünk olyan legyen, amilyennek szeretnénk, úgy vissza is találhatunk mindehhez.

kezdetnek valahogy szép lassan, napról napra újra "rá kéne éreznünk" önmagunkra, vissza kéne találni a "saját szájízünkre".
minden nap tenni legalább egyvalamit, amit azért teszünk, mert azt akarjuk tenni. valamit, amihez kedvünk van, mindegy hogy kicsi vagy nagy dolog. a lényeg, hogy érezzétek a vágyban önmagatok erejét, az akaratban amivel elhatározzátok a megvalósítást belső lendületet, a lelkesítő erőt, és végül...tegyétek meg.

tetterő, agresszió:)

így napról napra erősebb lesz belső lényetek, egyre inkább érezni fogjátok önmagatok erejét, lényegét, hiszen akaratotok erején keresztül összhangba kerültök azzal, akik valójában vagytok.
Előzmény:
porter2 Creative Commons License 2010-03-01 11:33:29 231
Ebből például látszik a te ellenállásod is.
"
"és előfordulhat, hogy később csak úgy tud kiállni magáért, hogy az "agressziót" engedélyezi magának"

szerintem mindenki csak úgy tud kiállni magáért, ha a természetes agressziót engedélyezi magának. nem választanám el élesen az agressziót az önérvényesítéstől. ha az agresszió alatt erőszakosságot értünk az más. az nem agresszió.

az agresszió kifelé irányított energia. (a szorongásoknál nem tud utat törni magának, ezért visszafordul) ha így nézzük, már a szóban is benne van, amit használtál: KIállni önmagunkért. ehhez bizony jó értelemben vett agresszió kell.

az agresszió ha megfelelő utat talál magának nagyon is építő. de kataszrófa ahogy kezelik egyébként. mindenhol bárhol könyvben, interneten nézitek, csak pejoratív módon állítják be és egy szó sincs az éltető, kreatív, szeretete megújító erejéről.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!