|
|
 |
kognitív teknősbéka
2010-03-01 00:00:58
|
229
|
El tudom képzelni, hogy ha valaki olyan környezetben nő fel, ahol az önérvényesítést ugyanúgy büntették mint az agressziót, akkor a lelke mélyén összemosódik benne az önérvényesítés (asszertivitás) és az agresszió, és előfordulhat, hogy később csak úgy tud kiállni magáért, hogy az "agressziót" engedélyezi magának, miközben igazából az asszertivitásra gondol.
Alapvetően négyfajta attitűdöt szokás megkülönböztetni: asszertív, passzív, manipulatív és agresszív. Részletek például itt:
http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=55
|
|
A hozzászólás:
 |
porter2
2010-02-28 23:18:38
|
228
|
Örülök selyemcukorka hogy jót tett. amúgy, ha belegondolsz elég logikus. ha alszol 8 órát, akkor a tudatot a fennmaradó 16banéber, egy csomó ingert fel kell dolgoznia. ha csak két órát is vagy fönn, az egyhuzamban fenntöltött órák száma máris 14 lesz csak. olyan mintha napközben aludnál két órát.
akkor belekezdek ebbe az agressziós témába. sok lesz. egy heti cucc.:)
néhány gondolat, nem teljesen összefüggő. kíváncsi vagyok mit gondoltok ezekről:
ha a hatalmat egyenlőnek érezzük az erőszakkal, szükségét érezzük, hogy visszafojtsuk a normális agressziót.
a szeretetet a természetes agresszió táplálja. különbséget teszünk jó és rossz között. azt gondoljuk a szeretet gyenge, az erőszak erősnek tűnik. de valójában a szeretet ugyanannyi erőt adhat.
Ha belegondolunk végülis tényleg tök nagy ellenállás, tehát agresszió kell a szeretethez. Pláne ma. Nem érdekel, hogy mit sugall az anyám, én akkor is szeretni fogom magam. Nem érdekel hogy milyenek a válási statisztikák, én akkor is elveszem ezt a lányt. nem érdekel hány hibája van a barátomnak én akkor is szeretetem. Mi ez ha nem agresszív lendület? Jótékony ellenállás a világunkkal szemben?
Fura így az agressziót összepárosítani a szeretettel tényleg, de a lényegi bennük az élet igenlése. Az agresszivitás az életet szolgálja, akárcsak a szeretet.
Szóval, ha kapcsolatba léptünk a belső hatalmunkkal, pontosan akkor fogjuk elkerülni az erőszakos viselkedést. Aki valódi hatalma tudatában van, az békés és nem elnyomó. Azért békés, mert tudja, hogy nem másoktól függ. Az önmaga és a mások iránti szeretete sem másoktól függ. Az elnyomó, ha tudatában lenne saját hatalmának nem akarna elnyomni, mert nem félne mások erejétől. Ő a hatalom illúzióját szerzi meg így. Azt hiszi ha másokat megfoszt tőle, neki lesz. Vagy azt hiszi azért tudja őket megfosztani mert neki van. Mindkettő hülyeség.
Önmagad megtagadott hatalmával találkozol, valahányszor gyengének érzed magad egy ijesztőnek talált személyhez vagy helyzethez képest.
A fő gond szerintem, hogy egész egyszerűen félünk a saját hatalmunk erejétől. Mert mi tagadás, tényleg meglepően nagy ereje van. Az hogy a hatalmat erőszaknak véljük bizonyára kapcsolatba hozható a kollektív tudattalanunk tapasztalataival is, lsd. keresztes háborúk. Vagy sorra vehetünk egyéb eseményt a múltunkban, ami mind arra emlékeztet, hogy a hatalom, az agresszió micsoda pusztítást vihet véghez.
A legkonstruktívabb, ha úgy tekintjük, a hatalom szolgálat. Ez a gondolat elég gyorsan leépíti az ellenállást, ami a hatalommal szembeni félelmet illeti, persze csak akkor, ha a szolgálat fogalmát sem torzítjuk el. Szolgálni csak erőből lehet. A szolgaiság az más. Az a lélek egy állapota, megtagadott hatalom.
Csak ha kizárólagosan, mindenkin átlépve magunkat, halandóságunk pillanatnyi igény-kielégítését szolgáljuk, akkor válhat a hatalom erőszakká. De az meg már nem is hatalom, mert a hatalom erő, az erőszak meg nem az, hanem valójában gyengeség.
Hatalom-agresszió-szeretet. Talán az a három fogalom amely körül a legtöbb torzítás, tévképzet van.
Van itt még egy idézet:
"A virágról a kedvesség, a szépség a "jóság" jut az eszedbe, ennek ellenére valahányszor kinyílik egy bimbó, azt az agresszió olyan örömteli kitörésével teszi, amelyet aligha nevezhetünk passzívnak, sokkal inkább merésznek és bátornak. Agresszió nélkül nem növekedhetne a tested, sejtjeid elakadnának önnön tehetetlenségükben. Az agresszivitás tehát a kreativitás csodálatos kirobbanásának a lényege."
Tehát, ha ellenállást éreznénk saját agresszivitásunkkal szemben, elég arra emlékeztetni magunkat, hogy bőven elég ha annyira vagyunk agresszívak, mint egy virág. De arra is, hogy ehhez legalább annyi erőre, merészségre és bátorságra van szükségünk, mint a virágnak, mikor elhatározta, hogy kemény föld ide, kövek oda, ő márpedig a kezdetleges, gyenge, cérnavékony gyökereivel ezeken mind át fog törni és napról napra erősebb lesz.
|
|
Előzmény:
 |
selyemcukorka
2010-02-28 22:20:37
|
227
|
| Én kipróbáltam, kb. 1,5 hétig tudtam csinálni, de utána visszajöttek a szobatársaim (kolis vagyok ugyanis) és nem akartam őket is felkelteni...Nekem bejött a dolog, sokkal éberebb voltam napközben és jobban tudtam a figyelmemet irányítani, plusz kevésbé voltam lehangolt. Szívesen folytatnám, nekem jót tett, de ugye nem lehetséges....Sajnos :( |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|