Keresés

Részletes keresés

porter2 Creative Commons License 2010-02-23 09:05:06 205
Hű micsoda egy optimista vagy te teknős:) ha a világ "empatikus" lenne, nem így nézne ki mint ma...

"de arra vigyázz selyemcukorka, hogy ne engedd meg magadnak azt a képzetet, hogy te jobban lennél, ha beszélhetnél valakivel, de mivel a világ ilyen empátiátlan, ezért senkivel nem lehet, és EZÉRT nem leszel jobban."

az utolsó ezérten van a hangsúly. ha a saját jobban-létét más meg- vagy nem megértésétől teszi függővé.
A hozzászólás:
kognitív teknősbéka Creative Commons License 2010-02-23 01:24:32 204
Hihi, csak nem bírtam ki, hogy ne olvassam el, hogy mi történt a topikban :D

"Ezennel elbúcsúzom tőled szorongós én. Már nem kellesz. Jó ideig velem voltál, de most készen állok arra, hogy örökre elengedjelek és szabad legyek, önmagam legyek."

Ez tetszett. Az az érzésem, hogy sokan szeretnének megváltozni, de ugyanakkor félnek is a változástól, így egyik részük szépen elszabotálja a másik célkitűzéseit.

"A mondat arról szólt, hogy ahhoz, hogy világlátásunkat megváltoztassuk idő kell és kitartó gyakorlás."

Tisztára kognitív terápia :)

"Jó ez a módszer, hogy bármi kis jó dolog, bármilyen mértékű "önmeghaladás" történik azt jegyezzük le."

Ja, különben a depresszióra hajlamos ember gyakorlatilag megfeledkezik a sikereiről.

"de arra vigyázz selyemcukorka, hogy ne engedd meg magadnak azt a képzetet, hogy te jobban lennél, ha beszélhetnél valakivel, de mivel a világ ilyen empátiátlan, ezért senkivel nem lehet, és ezért nem leszel jobban. ez veszélyes, kényelmes álláspont, ami újabb táptalaja annak, hogy az önmagad fölötti hatalmat más kezébe add."

Ez viszont eléggé bizarr. A világ nem empátiátlan, és egy beszélgetéstől nyilván önmagában nem adod más kezébe az önmagad fölötti hatalmat.
Előzmény:
porter2 Creative Commons License 2010-02-20 13:58:26 203
gondolkoztam az előbbi véleményemen. hogy mások nem tudnak segíteni.

annyiban módosítanék, hogy az talán segíthet, ha elmondod mi van, de nem akadtok le a kesergős résznél, hanem megpróbáltok valamiféle megoldás felé menni. vagy talán segíthet egy külső nézőpont...nem tudom. nekem soha nem segítettek ebben tényleg. én sem tudnék segíteni egy klausztrofóbiásnak...mit mondhatnék? nem félj, nincs mitől...szóval nem tudom. de ha nem értenek meg akkor pláne nem jó erőltetni a dolgot, hogy de akkor is bebizonyítom, hogy ez nem hiszti, hanem valós. így csak egyre mélyebbre ásod magad az betegségben, miközben a létét igyekszel igazolni más előtt, tök fölöslegesen. egyébként volt olyan akinek segített egy külsős ember? aki nem szakavatott úgy értem

de arra vigyázz selyemcukorka, hogy ne engedd meg magadnak azt a képzetet, hogy te jobban lennél, ha beszélhetnél valakivel, de mivel a világ ilyen empátiátlan, ezért senkivel nem lehet, és ezért nem leszel jobban. ez veszélyes, kényelmes álláspont, ami újabb táptalaja annak, hogy az önmagad fölötti hatalmat más kezébe add.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!