Keresés

"az arab birodalomba való beolvadástól – kezdve ... a Kaspi nyugati partjának kedvező földrajzi adottságai hozzájárultak ahhoz, hogy a Kalifátus és Európa közötti távolsági úthálózat itt épüljön ki, miközben a Transzkaukázus korábban utakkal jobban behálózott nyugati fele vesztett a jelentőségéből"

Mindenesetre eredetileg mást értettek Kaszpi-kapuk alatt, mint a mai tudományos köznyelvben, nem a derbenti erődöt, hanem az iráni Ray tartományi központtól (=ókori Rhagae) 82 km-re keletre levő Tang-e Sar-e Darrát. Az idősebb Plinius szerint mindkét földrajzi képződményt, a Hürkán-tengert és az utóbbi átjárót is egy bizonyos kaszpi népcsoportról nevezték el (VI, 17, 43). Ezek tehát valahol a mai Kaszpi-tó és a Tang-e Sar-e Darra között éltek. De már Plinius arról panaszkodik (VI, 15, 40), hogy a Kaszpi-kapuk elnevezést sokan tévesen vonatkoztatják az Ibér- vagy Szarmata-átjáróra, a későbbi szászánida források Alán-szorosára, amely a Kaukázusban található. (Ezt azért nevezték el a szarmatákról, mivel akkoriban már Ibériából a szarmatákhoz lehetett átjutni észak felé, a pontuszi szkíták egykori területére.) Különféle bizánci szerzőknél, mint Prokópiosz, Menander Protéktór vagy a DAI összeállítói, mégis továbbél a hibás felfogás, sőt napjainkra már a Derbendi-szoros erődítményét hívják Kaszpi-kapunak, földrajzi elhelyezkedése okán, mivel Dagesztán kaszpi-tengeri partján helyezkedik el.

Zemarkhoszt – akinek a türk kísérőit Szaroész király nem volt hajlandó fogadni – még 567/68-ban is intették az alánok, vigyázzon, mert a perzsák az ő földjeikkel határos Svanet’i (Szvania) egész területén lesben állnak³¹. A bizánci követ nem is tudott a szokásos ösvényen továbbmenni, az alánoknak kellett a dareinéi úton – talán a Marukh-szurdokon³² – végigvezetniük őt³³

³¹ Prokopiosz, De bello Persico I, 15, 1

³² Alemany: Sources on the Alans, 184.

³³ De Boor i. m. 453–4., Karl Müller szerk.: Fragmenta Historicorum Graecorum IV, Didot, Párizs, 1883, 229b–30a

Bálint Csanád: "A Kaukázus nyugati felének kereskedelmi forgalma elsősorban a Kluchori-kapun keresztül bonyolódhatott le, ez volt a régió legjelentősebb átjárója ... A nagy léptékű térképek alapján tájékozódók tévesen gondolják, hogy a Fekete-tenger keleti partja mentén jó és közvetlen összeköttetés lett volna Abcházia és a Krím között. Az űrben készült fényképfelvételek, útleírások és a turisták beszámolói alapján nyilvánvaló: az egész keleti és déli partvidék valójában járhatatlan; északi irányban kapcsolatot tehát csak valamelyik kaukázusi kapun keresztül lehetett létesíteni. Ez az oka annak is, hogy Laziké és Bizánc között a rendszeres kereskedelmi összeköttetés víziúton bonyolódott (Procopios BP II.28.27)."

"a fotón látható szoros az egyik - ha nem - a legjobban járható út arrafelé"

Bálint Csanád: "A Kaukázus nyugati felének kereskedelmi forgalma elsősorban a Kluchori-kapun keresztül bonyolódhatott le, ez volt a régió legjelentősebb átjárója (50. kép: B); a történeti vonatkozásai miatt jobban ismert Dari-i Alan ('alán kapu') ugyanis Abcháziától és Lazikétől túlságosan messze esik, igénybe vétele a Fekete-tenger keleti partvidékének lakói számára a közbeeső áthatolhatatlan hegyek miatt óriási kitérőt jelentett volna.^[331] A nagy léptékű térképek alapján tájékozódók tévesen gondolják, hogy a Fekete-tenger keleti partja mentén jó és közvetlen összeköttetés lett volna Abcházia és a Krím között. Az űrben készült fényképfelvételek, útleírások és a túristák beszámolói alapján nyilvánvaló: az egész keleti és déli partvidék valójában járhatatlan; északi irányban kapcsolatot tehát csak valamelyik kaukázusi kapun keresztül lehetett létesíteni. Ez az oka annak is, hogy Laziké és Bizánc között a rendszeres kereskedelmi összeköttetés víziúton bonyolódott (Procopios BP II.28.27). Trapezunt volt a legközelebb eső bizánci város, Sebastopolistól kb. 340 km-re esett, ezt tengeri úton 6 nap alatt lehetett megtenni.^[332] Érdekes egyébként, hogy az úthálózat sűrűsége a Kaukázusban eltérő volt az arab hódítás előtt és után: Kaukázusi Albánia és az egész keleti Transzkaukázus területén a 8–9. századig viszonylag kevés út haladt át (58. kép). Ez időtől – tehát az arab birodalomba való beolvadástól – kezdve azonban a Kaspi nyugati partjának kedvező földrajzi adottságai hozzájárultak ahhoz, hogy a Kalifátus és Európa közötti távolsági úthálózat itt épüljön ki, miközben a Transzkaukázus korábban utakkal jobban behálózott nyugati fele vesztett a jelentőségéből.^[333]"