Keresés

Részletes keresés

porter2 Creative Commons License 2010-02-17 18:57:16 197
Komolyabb siker? nem semmi az égvilágon:)

alapvetően abban hiszek, hogy a genetikai determináltságon túl képesek vagyunk formálni magunkat. olvassatok könyveket az agy szerkezetéről. hogy mennyire plasztikus az egész, mennyire formálható, alakítható.

például létezik egy ilyen kísérlet, hogy azoknak a személyeknek az ujjak mozgatásáért felelős agyi területe több hetes fejbeli, azaz képzeletbeli gyakorlás során pontosan ugyanannyit fejlődött, mint azoknak, akik valóban végigzongorázták ugyanezt az időszakot. naponta ezer és ezer új neuronkapcsolat jöhet létre, és szűnhet meg. ebben nagy szerepe van a szándéknak és a gyakorlásnak. ha ugyanaz az inger éri az agyat, úgy erősödnek meg még inkább ezek a kapcsolatok. pont úgy mintha az izmokat edzenénk.

semmi nem végleges, semmi nem statikus, semmi nem előre elhatározott. ebben végig szilárdan hittem, így a saját, akkor még igencsak gyengécske erőmben is.
A hozzászólás:
arsen__ Creative Commons License 2010-02-17 07:32:43 195
A csimpa az olyan, mint a gempa, csak sűrűbb és más a színe. :)
Olyasmi balesetre gondoltam, ami azért előfordul, lennfelejtett slicc, ilyesmi.

De amúgy jó a válasz is. Csak nekem az a közhely kerekedik ki belőle, hogy az embernek el kell fogadnia magát olyannak, amilyen. Ha már ott tartasz, hogy "normálisnak, átlagosnak érzem magam, akin nincs semmi különösebb megfigyelnivaló", akkor ebben már elég jól állsz. Átlag szocfóbos onnan indul, hogy gázos, méghozzá úgy alapvetően, genetikailag. Nem történt veled semmi komolyabb siker, ami megalapozhatta volna az önértékelésedet akkor is, ha nincsenek ezek a gyakorlatok?
Előzmény:
porter2 Creative Commons License 2010-02-16 18:37:11 194
Ez jó kérdés, mert rávilágít a lényegre. mivel az élet visszahelyeződött a reális alapokra, tudom, hogy nem lóg ki csimpa a fülemből, ezért minek figyelném, hogy figyelik-e? teljesen normálisnak, átlagosnak érzem magam, akin nincs semmi különösebb megfigyelnivaló. mivel már én is tudok normálisan kifelé figyelni, ezért tudom magamról, ha valakin rajtafelejtem a tekintetem, az nem jelent semmit. én sem gondolok róla semmit, csak bámulok kifelé, így tudom, ha fordítva történik valószínűleg más is így van ezzel.

mivel folyton magadra figyelsz,ezért hiszed, ha más rádnéz ő is téged figyel. ez tiszta kivetítés, gondolom tudjátok.

mi az a csimpa?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!