Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2010-02-15 14:28:10 179

Nagyon sok toldalékoló nyelv "ragozza" így az igéket, az indián nyelvek többsége is így ragoz. Azaz igazából nem is ragoznak, hanem ahogy írtad, a személyes némást, a részest, tárgyat, birtokost összevonják az igetővel, ami lényegépen változatlan marad. Tehát mint az angolban, az igealakokat csak a személyes névmás szerepű prefixumok különböztetik meg, csak egybeírják az egészet.

Az észak-kaukázusi nyelvekben, ha jól tudom, nem is tesznek különbséget főnév és ige között, minden a szövegkörnyezettől és a képzőktől függ.

 

Szóval vannak ilyen érdekes dolgok, amikor teljesen el kell vonatkoztatni a "megszokott" európai nyelvektől és a magyartól, mert vannak merőben más rendszerek is.

 

Van olyan nyelv, ahol alany és tárgy között sem tesznek különbséget, hanem van egy olyan morféma, ami azt mondja meg, ha az esemény nem az "elvárt", "természetes" irányban történt. Így pl. (sematikusan) a megölni-vadász-disznó-0 esetében ez azt jelenti, hogy 'a vadász megölte a disznót', viszont a megölni-vadász-disznó-1 = 'A disznó megölte a vadászt'. :)

 

Ezt nekem egy nyelvész magyarázta egyébként, még számomra is érdekes volt.

A hozzászólás:
e_laca Creative Commons License 2010-02-15 13:47:07 178
Akkor már föl lehetne venni a baszk -- wunambal (ausztráliai) nyelv rokonságát is. :)
Ott is ez a kétféle igeragozás van.
Összesen húszegynéhány ragozható ige van. Ezeknek viszont jó bonyolult a ragozása, sok prefixummal és szuffixummal. Prefixumok jelzik az alany és a tárgy személyét, számát, "nemét" (a részest nem tudom).
Az összes többi ige összetett ige: egy változatlan "főige" + egy segédige ebből a 20+-ból.
Egy gond van a rokonítással: a wunambal, a legtöbb ausztráliai bennszülött nyelvvel szemben, nem ergatív.
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2010-01-18 14:10:49 173

Igen, mert a baszkban van egy ún. szintetikus igeragozás és az összetett igeragozás.

 

Az elsőnél egyetlen szó az igealak, amelyben benne van a tárgy és a részeshatározó is (a spanyolban hasonló a felszólító mód: tráemelo 'hozd el nekem azt', az óspanyolban még minden más igealakhoz is hozzá lehetett tenni a tárgyat és a részest, de ma már csak előtte állhat, hacsak nem archaizáló nyelvezetet akarnak szándékosan használni); egyébként ugyanez van az azték nyelvben is (nem volt hülye, aki felvetette az azték—baszk rokonságot).

 

A másodiknál, vagyis az összetett igeragozásnál a segédigét ragozzák szintetikusan a főige alapalakjával, a főnévi igenév jele ha jól vettem ki az eddig látott példákból, -n.

 

Viszont az igeragozás nem egészen úgy történik, ahogy elképzelnék az ismertebb nyelvek alapján, vagyis nem az igetőhöz kapcsolnak ragokat, hanem valahogy úgy, hogy a személyes névmás első betűje + az ige töve [+ részeshatározó + tárgy].

 

Pl.

ni = én, igében n-: így naiz = 'vagyok'.

hi = te, igében h-: haiz = 'vagy'

hura = ő, de itt az igében valamiért (gondolom rendhagyó) ha szó elején áll, akkor d- a harmadik személy képzője, ha szó közben, akkor -t-, -t (szó elején csak zöngés zárhang állhat, kivétel a jövevényszók), így a da = van.

 

A létige ragozása: naiz, haiz, da, gara, zara, zarete.

A személyes névmások pedig: ni, hi, hura, gu, zu, zuek.

 

Na ezek után mondja azt valaki, hogy a magyar a legnehezebb nyelv!!! :)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!