A suttogás csak abban a vonatkozásban jön számításba, hogy a sokszorosítás elterjedésével megszaporodott az olvasók száma, akik, ha hangosan olvastak volna, mint azelőtt, zavarták volna egymást. Így nem is annyira a suttogás, mint a tátogás terjedt el. Nem vagyok azonban meggyőződve arról, hogy ez általában a kognitív olvasáshoz vezető lépés volt, úgy tűnik, hangosan is lehetett "gondolkodva olvasni".
Pszicholingvisták beszámolnak arról, hogy mérésekkel igazolható, hogy a beszélőszerveket, illetve a megfelelő agyterületeket a néma olvasás során is ingerek érik, így az az ismert jelenség, hogy valaki mozgó ajkakkal olvas, a gyakorlottabbak esetében is fennáll, csak az illető mozdulatlanul tudja tartani az ajkait.
A kisgyerekek is előaször hangosan olvasnak, utána még jó ideig sillabizálnak, és csak megfelelő gyakorlat után "némulnak el". (Rémlik, hogy van eltérő olvasástanítási modell, de az is rémlik, hogy ennek a hatékonyságát vitatják.) Ez a jelenség megfelel azazóta ugyan hamisnak bizonyuló vagy nyilvánított Haeckel-szabálynak, mely szerint az egyedfejlődés megismétli a törzsfejlődést. |