|
|
 |
Törölt nick
2010-03-15 12:09:34
|
270
|
Bennem is meg van az agresszió, ami lényegében elengedhetetlen kelléke a sportoknak, főleg hogy olyan sportot űzök, ahol ennek gyakorlatilag kiemelt szerepe van. De úgy érzem hogy az agresszió kétféle részre osztható, legalábbis nálam. Most lehet hogy nem teljesen kifogásolhatatlan gondolatmenetet mutatom be, de arra tökéletesen megfelel hogy a nyers valóságot bemutassam. Az agresszivitás egyik formája amit én úgy hívok: harcos attitűd, vagy "harcos szellem" ha így jobban tetszik. Ez gyakorlatilag a saját magunk fizikai védelme utcán, ringben, harctéren stb. De van egy másik formája amiről (gondolni merem), Te beszéltél. Amikor meg van bennünk az életkedv, hogy harcoljunk azért amit el akarunk érni, ahogy fogalmaztál:
"De az agresszió erőminőségébe tartozik a kreativitás, a produktivitás is, ami tulajdonképpen nem mást jelent, mint önmagink Kifejezése, valami rajtunk KÍvülálló dolgon keresztül, amit mégis mi hoztunk létre. És ezt a kifelé irányuló életerő maga a csodás, éltető agreszivitás.:)"
Úgy érzem, hogy bennem az első megvan, viszont a második hiányzik, abból eredően, hogy nincs egy átlagos életkedvem, és így nehéz ezt a kifelé irányuló életerőt előcsalogatni...
Na mindegy lehet hogy hülyeségeket írtam, folytatom az olvasást. |
|
 |
porter2
2010-02-02 04:42:28
|
5
|
szocfób fór-ról
Nézzük a gyakorlatot. Gyakorlat. Gyakorolni kell. Többször. Míg meg nem tanuljuk az energiák tetszésünk szerinti ki-be irányítását. Sok szó esik itt a beszélgetésekről. A kommunikációs nehézségekről. Mert mi is ennek a nyitja? Mi a gördülékeny kommunikáció titka? A befogadás-odaadás közti egyensúly.
Ha én beszélek, képes legyek kifejezni magam. Belülről. A saját belső világomból hozzak fel dolgokat és fejezzem ki. Ha a másik beszél, képes legyek kifelé figyelni, de úgy hogy az eljusson a belső világomba. Tehát a kommunikáció mindkét felében, önmagában is(!) megtalálható a kint-bent egyensúlya. Ha az egyik oldalra billenünk szorongó kukák vagyunk, ha a másikra fárasztó szófosók. Ha két olyan ember találkozik, akikben mindez egyensúlyban van, élvezetes, örömteli, feltöltő és egyben önkifejező tevékenységgé válik a beszélgetés.
Amúgy ez a ki-be irányítás esetleg csak az elején ilyen tudatos megfontolás. Idővel természetes automatizmussá válik.
Egyszóval gyakorloni kell ennek a váltogatását.
Takarítsatok. Minden nap egy kicsit. Minimum fél órát. Mozgás, felpezsdül a vér, érzitek a testetetket, nem folyton a fejetekben vagytok. Ez arra kényszerít, hogy a figyelmet szenteljetek a körülöttetek lévő térnek is. Eleinte nem nagy móka, de figyeljétek meg, ha minden nap csináljátok, kész felüdülés lesz. Élvezni fogjátok ezt a fajta figyelem átterelődést.
Írjatok naplót. De most ne végig a belső énetek érzéseit cincáljátok, hanem a gyakorlati tevékenységekre helyezzétek a fókuszt. Hol voltatok, mit láttatok, mi történt, milyen volt. Ha eleinte nem sok ilyen van törekedjetek rá, hogy egyre több történés legyen. Milyen volt a hely, hogy ízlett az étel, milyen ruhában voltak az emberek. Próbáljátok itt is a külső tényezőket megragadni és tekintsetek vissza a hét végén, hogy ezt meg ezt meg ezt csináltam, és legyen egyre több alkalom.
Mozogjatok otthon. Ez nagyon fontos. Ne kazettára, nem legyen terv, ne legyen cél a fogyás, csak érezzétek a testeteket, hogy jól essen. ne csak mechanikus felülések meg emelések legyenek, hanem jóleső nyújtások, tarkóállás, egyensúlygyakorlat, ne nézzetek könyveket, ne kövessetek útmutatást, ne akarjatok jógázni és ne akarjátok szépen, helyesen csinálni. Essen jól, érezzétek magatokat.
Virág, állat mind előny. Ezek gondoskodásra késztetnek, szintén a figyelem kívülre helyzése. Jó zene, jó film, jó könyv. Aktív szabadidőfelhasználás. Ez is fontos.
Váltogassátok otthon az aktivitás-passzivitás közti egyensúlyt. Egy óránál több olvasás, pláne fekve, vagy számítógép előtt ülés nem javallott. Leáll a vérkeringés, az agy sem kap annyi oxigént, elgémberednek a tagjaitok. A valósággal való kapcsolathoz fontos hogy a szellem világából újra és újra kilépjetek a tér, a test valóságába. Iktassatok be egy-egy mosogatást, evést, tornát, mosást valami aktívat. Aztán újult erővel vissza a szellem, lélek birodalmába sokkal hatékonyabban lesz a „bent” is ezek után. Lesz bennetek hely. Így magától alakul majd ki a nyugodt tett, és a tevékeny nyugalom harmóniája. |
|
A hozzászólás:
 |
porter2
2010-02-02 04:41:30
|
4
|
szocfób fór.-ról
Szóval mivel erre a fórumra írok, most mindenképp e kifelé irányuló energiákról szeretnék írni. Önkifejezés, kimondott szó, kicserélt gondolatok, mind-mind valamiféle kiárasztott figyelem-energiára utalnak. És ha ezt meg akarjuk nevezni, akkor azt mondjuk ez a jó értelemben vett, éltető agresszivitás. Na ez most talán meglepő, mert az agresszivitást általában pejoratív értelemben használják. Valami, ami pusztító, romboló, elfojtandó. Pedig a természetes agresszivitás maga az erő. Életerő, és semmi köze az erőszakhoz, az erőszakossághoz.
A természetesen szabályozott agresszió nem más mint tetterő, hogy véghezvigyük céljainkat, legyen bennünk életöröm és érvényesíteni tudjuk az akaratunkat, hogy KItudjunk állni önamgunkért. De az agresszió erőminőségébe tartozik a kreativitás, a produktivitás is, ami tulajdonképpen nem mást jelent, mint önmagink Kifejezése, valami rajtunk KÍvülálló dolgon keresztül, amit mégis mi hoztunk létre. És ezt a kifelé irányuló életerő maga a csodás, éltető agreszivitás.:)
Szóval az agressziót töménytelenül sok negatív hiedelem lengi körül, és a másik pozitív oldaláról, pláne a mai világban egyáltalán nem beszélnek. Az autonóm, produktív, önállóan gondolkodó, önmaguk érdekeit egészségesen képviselő polgárok soha nem voltak a vezetőség kedvencei hiszen hatalmukat fenyegették. És igen, ez még egy nagyon fontos szó: a hatalom.
Természetes agressziónk megtagadása egyben a saját magunk fölötti hatalom megtagadása. Az életünk irányításáról való teljes lemondás.
Nos ennyit a tudom kicsit hirtelen berobbanó, tömény, sőt kicsit agresszívnak tűnő elméletről:)
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|