|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2010-01-30 09:50:27
|
563
|
| Bárczy szerint az az határozott névelői funkciója a XIV. században jelentkezik először (pl. Gyulafehérvári sorok), az a rövidült alak is megjelenik már a Jókai-kódexben. Az nyilvánvaló, hogy a magyar névelő is abban a hullámban alakult ki, mint a többi nyelvé, azonban a német hatás valószínűleg kizárható. A hivatkozott korszakban a német hatás viszonylagos volt, és különösen kevéssé érvényesült írásban. Ebben a korszakban kezdett az írásbeliség a latinból a nemzeti nyelvek felé fordulni, mindazonáltal az, hogy más nyelvekben is ekkor alakult ki a határozott nézelő, éppel a lingua francaként szolgáló latin hatása lehet. Megjegyzendő, hogy a magyar írásbeliségre ebben a korszakban sokkal inkább hatott az olasz nyelv, mint a német. A határozott névelő a magyarban a vonatkozó névmásból alakult ki, rémlik, hogy a németben is, ezt a párhuzamosságot sokkal könnyebben lehet a közös latin ősre visszavezetni, mint a németre. |
|
Előzmény:
 |
vrobee
2010-01-29 15:03:13
|
560
|
| A mutatónévmásból kialakuló névelő egy "klasszikus" területi hatás, ez a folyamat az európai nyelvek jelentős részében rokonságtól függetlenül végbement. A latinban is, és később a magyarban (vélhetőleg nem függetlenül, hanem latin, ill - ahogy cecilke írja - német hatásra). |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|