Köszönöm, ezt legközelebb kipróbálom.
Nem is annyira ezt az oldalát akartam kihozni a mondandómból, hanem azt, hogy mégiscsak elképesztő dolognak tartom, hogy egy gyógyszert (akár antibiotikum, akár más) a beteg megvizsgálása nélkül ír fel egy orvos, ill. a beteg kezelgeti saját magát. Amikor egy megfázás miatt (mondom, 5 évben 1x vagyok betegállományban) a beteg orvoshoz kerül, nem vizsgálják meg, nem kérdezik meg, hogy áll a cukor, amikor havonta kapom az inzulinreceptet (26,6-ra ugrott ki, csoda, hogy nem történt nagyobb baj), ebben a járványos időszakban nem küldik el röntgenre, amikor sípolva köhög és köhögéskor úgy rázkódik a mellkasa, hogy majdnem bepisil, nem nézik meg a vérnyomását és amikor visszamegy pár nap után "ún." gyógyultan, akkor sem ellenőrzik, az mégiscsak nonszensz. A minimum vizsgálat sem történt meg.
Minden évben saját magamtól megyek el kontrollra, szemészetre, nőgyógyhoz, ill. a mhelyen által volt egy szűrővizsgálat (közben az eü. pénztár is akart u.ilyet csinálni), amire elmentem, volt benne mellkas rtg., hasi uh, teljes vérkép + külön koncentráltan vizelet több szempontból, TSH, kardiológia, ahol nyaki carotis UH-t csináltattak, szemészet és doxa), szerencsére csak kisebb eltérések voltak, még a szemészet is negatív, egyelőre semmi nyoma a cukorbetegségnek, pedig már 20 évvel ezelőtt állapították meg (fiatalkori).
Viszont amikor tényleg beteg vagyok, akkor simán feldobhatom a talpam.
A nyáron volt a gyógyszertárban arcdiagnosztika, érdekesnek találtam, megnézettem én is, akkor kaptam a homeopathiás szereket, ami sztem kif. jó volt, elkezdtek erősödni a körmeim, sőt akkorák lettek, mint már régóta nem voltak, mert mindig letörtek, a lőgosítás szpontjából is jónak találtam, bár a szemfölötti kisebb duzzanat nem szűnt meg. Nem vagyok sem hipohondriás, sem orvosgyűgyölő, de asszem a mi orvosunk és nem csak én véleményem szerint, nem áll a magaslatok csúcsán, sajnos. |