|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
Epilógus
2010-01-23 15:35:57
|
29
|
A vers talán nem zseniális, de mindenképpen nagyszerű. Egy szellemi alkotást többnyire nem a témája minősít, hanem a megvalósítás színvonala. Széplelkek pedig voltak, vannak és lesznek, akik számára a hasonló témájú sorokból csak a szag marad. Ők, javaslom, szellőztessenek!:) |
|
Előzmény:
 |
.ZsL.
2009-12-03 07:53:28
|
18
|
Elkövetője egy alig ismert, XX. századi költő volt, akiről 2001 óta nemigen hallani... Ez is tőle származik:
A BILI
DÖRR!!! Falam majdnem szétrepedt, mert gazdám éppen székrekedt, és kínos nyögve-görnyedéssel lőtte ki a székletet. A szerfölött nagy bűz-szelet felkavart zúgó szelet, mely, mint hosszú, görcsös sikoly szállt ki peremem felett. Gazdámat meg feldobta másfél méter magasra, s úgy hullott ő vissza énrám, mint reá a kalapja.
Ó, mily rút a bili-sors! Belépúznak akkorát, majd' lepereg a zománca, végül mindenki kivág! Elhajítanak szemétre, mint egy ócska fazekat, szél dúdol az üregemben és a rozsda megharap! Belém kölykezik a macska, vagy megtölt az esővíz, és a végén egy rossz gyerek meglát és a MÉH-be visz!
Nagy Ember! Te zord, dicső! gondolj néha énreám! Gyermek voltál valamikor, bőgve ülted sima szám. És tán lehetsz beteg, öreg, jó leszek majd akkor én, vagy ha hideg téli éjen lustaságból ülsz fölém. Lásd: engem mindenki nevet, s ajándékul ki kíván? Pedig kellek minden korban, legyél bármily ész-titán!
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|