|
|
|
|
 |
Geyza
2010-01-21 15:24:40
|
455
|
Persze azt egyáltalán semmi sem indokolja, hogy visszamenjünk a nyelvtannal száz évet, vagy pláne egészen a XVII. századig!
Ettől függetlenül nagyon érdekesek, amiket idéztél és linkeltél. |
|
 |
Geyza
2010-01-21 15:19:36
|
454
|
| Érdekes és izgalmas. |
|
A hozzászólás:
 |
Kis Ádám
2010-01-21 15:16:17
|
452
|
Kelemen Béla kiváló nyelvművelő írja 1910-ben:
Az ikes ragozás eredetileg csak a visszaható és szenvedő igéket illette meg, de lassanként átterjedt a cselekvő igék egy részére is. A XVII. század közepéig pontosan meg is különböztették, a kétféle ragozást, de később elhanyagolták, és így beszéltek: lakok, laksz. Így beszélnek ma is a legtöbb vidéken, csak a székelység és néhány nyugati nyelvjárás (Göcsej, Hetés, a Rábaköz, a Répce és a Zala melléke) őrizte meg az ikes ragosást. Révai és követői, ezelőtt száz évvel fölelevenítették az ikes igéknek ezt a külön ragozását s mghonosították az irodalomban és az iskolában. De lassanként az irodalmi nyelv kénytelen volt engedni az élő nyelvszokás hatásának s ennek az a következése, hogy a népies alakok mindjobban tért foghlalnak a műveltek beszédében és az irodalomban. De annyira még nem jutottunk, hogy Révaiék rendszerével teljesen szakíthatnánk.
Eléggé sokat mondó idézet, különösen annak tekintetében, hogy Kelemen Béla 100 évvel ezelőtt még fontosabbnak tartotta a népi nyelvhasználatot az irodalminál. Ha a gugliban rákeresünk az eszek-iszok használatára, feltűnhet, hogy a népdalokban, mesékben milyen gyakran fordul elő. Nem biztos, hogy mindig indokolt a szépírókra hivatkozni. |
|
Előzmény:
 |
Geyza
2010-01-21 15:00:50
|
450
|
Ha az eszek-iszok helytelen, az a nyelv szegényítése, mert ezeknek az igéknek az esetében megszűnik az alanyos (általános) és tárgyas (határozott) igeragozás megkülönböztető funkciója.
Világos, ha nincs "eszek", nem lehet megkülönböztetni a két funkciót - de ez nem mindig volt így az igényes nyelvhasználatban? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|