Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2010-01-20 23:01:07 434

Ez csak arra példa, hogy a hibátlan szövegre mindenkinek energiát kell fordítani, és ez bizonyos körülmények között mesterkéltté teszi a nyelvet. Ami legalább olyan rossz, mint a kárhoztatott fordulatok használata. Ilyen a kerül is, egyetértek, hogy a segédigés szenvedő szerkezet kikerülhető (ez egy jó kerül), de néha nagyon nehéz, és ami helyette keletkezik, érthetetlen vagy nevetséges. Én nem hiszek azokban az analógiás hatásokban, amikről írtál, szerintem ez lapsus, de azért árulkodó, mert mutatja, hogy spontán át tudsz lépni a hangrendi illeszkedésen. Ez sok nyelvet beszélő embereknél sokkal gyakoribb, mint az egynyelveseknél.

 

Lehet pszichikai háttere, pl. az anyósom, és hatására a feleségem is időnként a pisil igét mély hangrendben ragozza, ami meggyőződésem szerint eufemizmus. (A lelki hátterét nem tudom elmagyarázni, de bizonyára összefügg a pisál - pisil párrral, ahol az első durvább, mint a második.)

 

Megérthető azonban, hogyha bármiféle pszichés vagy analógiás hatására te nékolsz, idegen nyelvet nem tudó, a magyarórákat átalvó földműves vagy rakodómunkás az rendelkezésére álló nyelévi minták hatására nákol. És ne mondd neki, hogy tanulja meg, mert megver. Az őr sem szerette, amikor Hölderlint emlegették neki.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2010-01-20 22:44:29 433

> Most meg találkoztam valakivel, aki le tudta írni, hogy nékolás. Ez olyan szintű megerőszakolása a magyar nyelvnek, hogy elég nehéz lehet rá felkészülni. Ez bizonyára a NÉKOSZ analógiás hatása.

 

LvT ajánlotta egyszer a figyelmembe a következő latin közmondást: Non admirari, non indignari, non irridere sed intelligere, vagyis: ne csodálkozzunk, ne méltatlankodjunk, ne nevessünk (ki) valamit, hanem próbáljuk megérteni. Vajon miért írhattam így? Bevallom, magam sem tudom. Talán viccből, talán a nákolással való fonológiai kongruencia céljából. Az analógiás hatás is felmerül, de persze nem a NÉKOSZ-é, hanem kukorékolás, bugyborékolás, pocsékolás stb. Sok -ékolás van nyelvünkben, és nem feltétlenül kellemetlen hangzású szavak. Másfelől az -ékelés végű szavak — akár maga a (ki)ékelés szó — nekem valamiképpen kevésbé szimpatikusak. Ez talán valami nyelvpszichológiai dolog.

Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2010-01-19 15:14:20 423

Megírtam, de ismétlem:

 

A felsoroltad szavak, illetve az i és az é a hangrend szempontjából bizonytalan magatartásúak. Ez egyesek pl. azzal magyarázzák, hogy a rági magyarban létezhetett veláris i, ami van az oroszban, görögben is. Ez ma már nem látszik biztosnak, a lényeg az, hogy a magyar ember ezeknek a szavaknak a hanghrendi illeszkedését az anyanyelvével tanulja, nem pedig utólag. Teljesen miondegy, hogy iskolázott-e vagy sem, nem téveszti el. Ellenkezőleg, aki eltéveszti, annál lehet gyanakodni, hogy valamilyen idegen hatás alatt van. Én pl. találkoztam valakivel, aki következetesen célnek-et mondott, de az illetőről kiderült, hogy német-magyart kettős anyanyelvű.

 

 

Most meg találkoztam valakivel, aki le tudta írni, hogy nékolás. Ez olyan szintű megerőszakolása a magyar nyelvnek, hogy elég nehéz lehet rá felkészülni. Ez bizonyára a NÉKOSZ analógiás hatása.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!