A hangrendi illeszkedés azt jelenti, hogy a mély magánhangzót tartalmazó szavakhoz mély magánhangzót tartalmazó toldalék kerül, a magas magánhangzójúhoz magas. Ezért vannak a magyar toldalékok párban (helyenként hármasával).
kertben, szobában
A vegyes hangrendű szavak illeszkedése bonyolultabb, általában attól függ, hogy a szó melyik részén milyen mgh. van.
kerékpárral, faképnél, vagy nem összerett szavak esetében karrierrel, perkálok.
Az i gyakrabban, az é ritkábban kétarcú ebben a vonatkozásban:
híddal, sírtam, de kivel, Petőfinek, illetve marékkal, fazékkal, de kevéssel, béléshez
Ezt magyar anyanyelvű ember nem téveszti el, még akkor sem, ha vannak bizonytalan használatú esetek (pl. a férfi, amelynek régebbi alakja férfiú volt, ezért elterjedtebb a mély illesztése)
A nákolás esetében egy régi magyar igeragozási paradigma játszik be, ahol az egyes szám első személyben az ige hangrendjétől függetlenül é toldalék jelent meg (minden bizonnya időjel a folyamatos múlté)
Ez a paradigma így nézett ki -ék, -Ál, -A, -Ánk, -Átok, -Ának. A nagybetű azt jelenti, hogy ott a hangrendtől függően á vagy é, illetve a, e állt. Mint látható, a jelet szabályos személyrag követi.
Ennek a ragozásnak az emlékét őrzi az Ó-Magyar Mária siralom: Volék sirolm tudotlon.
A folyamatos múlt valamikor a 19. század közepén kiment a használatból, és elfelejtődött. Egyetlen formája maradt fenn az élő nyelvben, a feltételes módú igesor.
A magyar költészet nagyjai már életkoruknak megfelelően is sokat olvastak régi magyar szövegeket, így azok nem mentek a számukra olyan mértékben feledőbe, mint az átlag (persze, nem azért, mert költők voltak, hanem azért, mert a hagyományos iskolába jártak).
A mai nyelvhasználó számára ez az igeragozás teljesen ismeretlen. A középiskolások már Jókait sem tudják olvasni, lassan Csokonait fordítani kellene. Így nem véletlen, hogy a régiek érezték a -nék alak forrását, a maiak már nem. De azért ne tévedjünk, a régiek nyelvéből is kivesztek bizonyos formák. Bár József Attila tanult vala latint, nem tudom, használta-e egyszer is komoly versben ezt a szót, ha igen, akkor is stilizáló céllal.
A nék esetében a művelt nyelvi norma eltér a nyelvérzéktől, ugyanolyan szintetikus és tanulást igénylő, mint pl. az ly. Kétségtelen, hogy a műveltség szintjének a jelölője, mert megfelelő iskolázottság alapján várható el a készségszintű használata.
Többekkel szemben azonban én nem hiszem, hogy a műveltség az emberi minőség fokmérője. Ráékosi és Szálasi bizonyára nem nákoltak, Jó György pedig valószínűleg igen. |