|
|
 |
Törölt nick
2010-01-19 13:23:15
|
410
|
| Kedves scasc, bocs, hogy még egy kicsit szurkállak, de ha már a panelprolik műveltségének struktúrájára utaltál, alkalmam van szignalizálni, hogy a Te műveltségednek a latin komponense nem tűnik túlzottan erősnek. Ha ugyanis az lenne, akkor nem vetted volna át kritikátlanul Kis Ádámtól a nemcsak magyartalannak, de latintalannak is nevezhető „szonóris” melléknevet. Ez a végződés: -oris, a latinban nominativusban nem szokásos (nem is tudnék rá egyetlen példát sem mondani), de tipikus genitivus-végződés a III. declinatióban, közismert példa erre a honoris causa doctor kifejezésben a honoris (nom. honos, gen. honoris).* Egy latinos műveltségű terminológus nyilván inkább szonórust mondana. Nota bene, volt már az ókorban is ilyen latin melléknév (Sallustius, Vergilius, Tibullus), sőt, a klasszikus latinban is dokumentálható az egyébként ritkább sonor (-is) főnév is (Lucretius, Apicius). De vajon vannak-e még mai napság latinos műveltségű terminológusok? Jobbára tán a nyelvtudósok között... Hogy ontopik legyek, én ezt is nyelvromlásnak tartom, mármint hogy az elit humán értelmiség többsége nemcsak hogy latinul nem tud ma már, de az érdeklődése, és ezzel összefügggésben az érzéke is viszonylag csekély a latin iránt, sajnos. Így nehéz lesz korrekt latin eredetű terminus technicusokat alkotni.
*) Manapság sajnos az is előfordulhat (nemrég történt), hogy egy patinás, elsőrangú hazai intézmény (nevét kíméletből nem mondom meg) honlapján büszkén hírül adja, hogy X. Y. professzort egy nyugat-európai egyetem honoris causa doctorem-mé avatta. Hümm... Nem vette észre még a honlapszerkesztő sem (na miért is pont ő vette volna észre...), hogy a doctorem accusativusban van, nyilván így szerepel az oklevél latin nyelvű szövegében, mert akit valamivé avatnak, azt a latinban tárgyesetbe kell tenni, mégpedig kettős accusativusba: eum doctorem pronuntiamus = őtet dokorrá (szószerint: doktort) avatjuk. |
|
 |
Kis Ádám
2010-01-18 08:07:54
|
384
|
Ez az említetted zöngétlen laterális is azt mutatja, hogy a nyelvek egyrészt nagyon különbözőek, másrészt kevés az esély a hibátlan általánosításhoz szükséges ismeret egy helyre gereblyézéséhez. Antalnak voltak ilyen szintű nyelvi ismeretei.
Állításodból következik, hogy a zöngétlen laterálisok immár nem szonórisak. Vagy nem így van? De ha igen, akkor távolodnak a magánhangzótól, így érvényes lehet rájuk nézve a deszonalizáció szó. |
|
A hozzászólás:
 |
scasc
2010-01-18 01:55:26
|
383
|
A szonóris hangok, ahogy írod, a nemzetközi terminológiában nem alkotnak diszjunkt halmazt a zöngés és zöngétlen hangokkal, legalábbis ahogy én ismerem.
Az r-ről, l-ről nem igaz univerzáisan, hogy ne lehetne zöngételen párja (bár a magyarban és környező nyelvekben speciell nincs), de pl. a walesiben és az hantiban van zöngétlen laterális (és egyébként több más nyelvben is, de ezekről így alapban és biztosan tudom). |
|
Előzmény:
 |
Kis Ádám
2010-01-17 11:29:47
|
356
|
| A modern magyar fonológia megkülönbözteti a zengőhangokat és a zöngés hangokat, az előbbi a szonóris, az utóbbi a szonáns. Egy kicsit leegyszerűsített különbség, hogy míg a zöngés hangoknak van zöngétlen párjuk, amely önálló fonéma, ugyanez a szonórisoknál nincs. Egyes szláv nyelvekben még az is jellegzetes, hogy a szonóris hangok szótagképzők is lehetnek. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|