Keresés

A Borovszkíból emelek ki sorokat (bocs az offért amúgy)

"Már 1716-ban és a következő esztendőben jöttek a táborozó katonaság nyomában szomszédmegyei iparos családok és görög kereskedők.[...]rendes telepítései csak 1718-ban kezdődtek. Ekkor indult meg a Temesi Bánságban a külföldi németek első telepítése, mely 1724-ig folyt.[...]A passzaroviczi béke után már szélesebb mederben indult a németség telepítése.[...] A bécsi udvar pátensekkel s meghatalmazott ágensekkel hirdeté Németországban, hogy a bevándorlóknak kilátásuk lehet különféle szabadságokra és tehermentességekre. [...] 1722-ben bányászok, kerékgyártók, kovácslegények szállottak alá a Dunán. Különösen az 1723 évi 103. t.-czikk adott erős lökést a német fajnak az eddiginél nagyobb bevándorlásra.

[...]

A német telepítés második időszaka 1724-ben kezdődött s 1727-ig tartott. Ez az időszak mind a jelentkező bevándorlók nagy mennyisége, mind a követett rend tekintetében felülmúlta az előbbenit. Csak éppen egy dologban volt azonos az előbbivel: most is szerencsét próbáló, vagyontalan kalandor nép, vagy a mint őket Mercy nevezé, gazdátlanul kóborló csőcselék vándorolt be a Bánátba. A bevándorlás valósággal levezető csatornája volt a külföldi békétlen, mukakerülő, veszedelmes népaljnak, mely terhére volt odakünn hazájának s melytől az államfők mielőbb szabadulni akartak.

[...]

Az 1727. után végbement telepítések a harmadik időszakba esnek. Ekkor már nagyon megcsappant a németség bevándorlása. A birodalmi tartományok elnéptelenedése gondolkodóba ejté a rajnai fejedelmeket. S minthogy alattvalóik kelletlen elemei jobbára már eltávoztak, korlátozni, sőt szigorúan tiltani kezdték a kivándorlást. A kik mégis lejöttek, az úti és élelmezési költségeken kívül kaptak házhelyet, szántóföldet, vetőmagot, szőlőt, legelőt és házépítésre való fát. Házaikat maguknak kellett építeniök. Vertföldből vagy vályogból építettek, ritkábban téglából. A fedél zsupszalmából, nádból, gyékényből, néha zsindelyből készült. Egészen új német község kevés épült Mercy alatt. Leginkább a meglevő régi falvakba, a szerb és oláh lakosságtól lehetőleg elkülönítve, telepítették a német jövevényeket.

[...]

Mercy kormányzatának két utolsó esztendejére esnek a bánáti olasz és spanyol telepítések. "

S ekkor még csak 1729-ben vagyunk.

Az ún. gyarmatosítási pátensről.:

"1763. évi febr. 25-én adta ki Mária Terézia a gyarmatosítási pátenst. Ezzel kezdetét vette a Temesi Bánságban az első rendszeres telepítés. A királyné minden kolonistának, a ki kincstári területen telepedett és házat épített, hat évi adómentességet, ingyen épület- és tűzifát engedményezett, az iparosoknak pedig tízévi adómentességet ígért. A jelentkezők fejenként 10–12 frt ajándékot kaptak. 1763-ban mintegy 1000, a következő évben 1000–2000 német gyarmatos vándorolt be a Bánságba. "

"a Pallas szerint az összes telepes meghalt 30 éven belül"

A spanyolok és az olaszok nem tudták a klímát megszokni, meg a mocsarakból a bogarak, meg rovarok által terjesztett betegségeket nem tudták szegények túlélni.

A Klimotheca-ban van a Böhm -féle Bánát története (kicsit epikus, de jópofa). Az a második fejezet 6. oldalától leírja, mennyire elnéptelenedett volt a Bánát, mikor visszavettük, a 7. oldaltól pedig leírja a mocsarakat (arankai - meddig tartott,stb. -, ilancsai, alibunári, verseci mocsarak, ír valamiféle "kolumbácsi legyekről" is), a 22. oldaltól pedig az első betelepítéseket.

A Borovszky Mercydorf kapcsán ezt írja:

"Az 1717. évi kincstári jegyzékben egy Kayragn nevű helységet találunk a temesvári kerületben, a hol ekkor 16 ház volt és azonosnak látszik az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen ugyancsak e tájon megjelölt Karan-pusztával, a hova Engelshofen tábornok olaszokat és spanyolokat telepített s az új helységet, gróf Mercy Claudius Florimund után, Mercydorfnak nevezte el. 1733–36 között 119 olasz család és 21 olasz magánegyén költözött ide, a kiket a selyemtenyésztés és a rizstermelés meghonosítása czéljából telepítettek itt le. A spanyolok az 1736-ik év elején jöttek ide és egy Mugnos József nevű szerzetest is hoztak magukkal. De sem a spanyolok, sem az olaszok nem tudták az itteni éghajlatot megszokni s így csakhamar kipusztultak; az a kevés olasz család, mely itt maradt, idővel beleolvadt a németekbe, a kik az 1764–65. években költöztek be. Az 1761. évi hivatalos térképen Karan oder Mercydorf néven szerepel. 1752 táján érkeztek ide az első franczia települők, a kiket 1768 és 1769 táján egy második és 1770-ben egy harmadik franczia szállítmány követett. A második német telepítés alkalmával, Knoll temesvári kerületi főnök újabb német jövevényekkel szaporította a lakosságot. Az 1784–1786. évek német telepítései alkalmával 32 új házzal nagyobbították meg s ugyanannyi család nyert benne elhelyezést."

Az 1763-as uralkodói pátens kimagaslik a betelepítéseket szorgalmazó központi erőfeszítések sorában. Mert míg az Alföld elnéptelenedett vidéke részben spontán, egyéni migráció révén, ill. az 1723-as, adókedvezuménnyel támogatottan birtokosi kezdeményezésre települt be (sokszor jórészt az északi vármegyékből visszaszivárgó magyarokkal, vagy velük érkező szlávokkal, ill. az északi vármegyékben végbement etnikai keveredés talaján vegyes ajkú családokkal), a Bánátba tudatosan nem engedtek magyarokat telepíteni, hanem kifejezetten központi szervezéssel telepítették be. Látható az is a fenti egy település példáján, hogyhány hullámban telepítettek.

Szóval a Bánát épp iskolapéldája a betelepítésnek és felvirágoztatásnak (hú de epikus lett ez is)