Keresés

Részletes keresés

Kultúrszomjas Creative Commons License 2010-01-14 16:04:18 310
Az se lehetett rossz sztori :-)

Érdekes különben, hogy az én (teljesen laikus) tapasztalataim szerint a német, az angol és a szláv nyelvek artikulációs bázisa annyira különbözik a magyarétól, hogy tényleg szinte lehetetlen egy ilyen anyanyelvű embernek tökéletesen elsajátítani a magyar kiejtst. (És nyilván így van fordítva is.)

A latin nyelveké viszont mintha hasonló lenne: ismertem olyan franciát és kubait pl., aki gyakorlatilag akcentus nélkül beszélt magyarul. A francia nem is tudott olyan jól, nyelvtani hibákat követett el, de a kiejtése mesés volt.
A hozzászólás:
vrobee Creative Commons License 2010-01-14 15:57:57 309
Pillanatilag nem gyanúsítgattalak. Az viszont szerintem vitathatatlan, hogy a közösségek "büntetik" az anyanyelvieket, ha a közösségtől eltérő a nyelvhasználatuk, és innen eredhet frusztráció. Ez ha nem is ledolgozhatatlan hátrány, akkor is értékes erőforrásokat emészt fel, amik másra is jók lennének...

A nyelvtan mesterszintű elsajátítása is sokkal könnyebb ifjú korban, bár talán a legtöbb ember tényleg könnyebben változtatni rajta, mint az akcentuson.

Valszg. minél "magasabb szintű", minél komplexebb megoldást igénylő problémáról van szó, annál könnyebb. Még a mondatszerkesztésnél se mindegy, hogy egy összetett mondatot akarsz-e papírra vetni, amit az anyanyelvi is hosszasan fogalmazna, vagy hogy egy kocsmai beszélgetésen veszel-e részt. És nagyon sok múlik az egyéni képességeken is. Van, akinek simán megy a kódváltás, és van, akinek szenvedést okoz.

---

A francia sztorihoz: nekem egy az egyben ilyen tapasztalatom volt, csak a szerencsétlenje fiú volt. (Azért szerencsétlen, mert azért volt, aki beszólt neki a "heat the breakfast" és hasonlók miatt...)
Előzmény:
Kultúrszomjas Creative Commons License 2010-01-14 15:41:24 307
Bocs, én sosem mondtam olyat, hogy a nyelvjárásokat, a másfajta kiejtést üldözni kellene.

Üldözni egyébként senkit se nagyon kell, még a más véleményen levőket sem, mégha a Magyarulez-es topikokban ez is dívik.

Abban egyetértek, hogy az eredeti kiejtést, azt, amit az artikulációs bázis meghatároz, marha nehéz megváltoztatni, azzal a - minden bizonyítás nélkül - lépten-nyomon hangoztatott véleménnyel viszont, hogy "a nyelvtan is olyasmi, amit a szülői ház határoz meg, és ebből nem lehet kilépni, ha valaki mégis megpróbálja, egész életében frusztrált lesz" igenis vitatkozom, mert a saját, bőséges, itthon, több mint 6 év németországi munkám során és a világ pár más helyén eltöltött több-kevesebb idő alatt szerzett tapasztalataim cáfolják.

Egy jó példa arra, milyen más dolog az artikulációs bázis "legyűrése" és milyen más a nyelvtan megtanulása.

A Műegyetemen elég sok német (NDK-s) évfolyamtársam volt. Ezek nagyon okos srácok voltak, hamar megtanultak kiválóan magyarul, úgy írtak, hogy az írott szövegük alapján meg nem mondtad vona, hogy nem magyarok.

A kiejtésük viszont mindvégig "Brachfeld Siegfrides" maradt, azaz fél másodperc alatt tudtad róluk, hogy németek.

Más: Vagy tíz éve 3 kellemes hetet töltöttem el Londonban kis nyelvi továbbképzés ürügyén.

Volt a csoportunkban egy eszméletlen helyes francia lány, Cécile, aki nagyon szépen beszélt angolul (inkább amerikaiasan, ott járt előtte többször is), de a "h" hangot, jó franciához méltón, képtelen volt kimondani. Egyszer viszont nekiveselkedett, és annyira igyekezett, hogy oda is betette a h-t, ahol nem is volt...
Mondja neki, Steve, az egyik tanárunk: "Hagyd a fenébe a h-kat! Te francia vagy, ez a varázsod!"

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!