|
|
 |
Kultúrszomjas
2010-01-12 10:43:46
|
292
|
Kedves hacso!
Te abból indulsz ki, hogy a suksük (nák, nem-e,...) értéktelen, csúnya, helytelen, rossz, ebből következően pedig az így beszélők igénytelenek, lusták stb. - írod.
Nyilván nem lehet önmagában azt mondani egy szóra, hogy helytelen vagy csúnya. Az asztal helyett használhatnánk a magyarban erre a fogalomra pl. azt is, hogy kumuty, de nem azt használjuk. A nyelv, a szókincs, a nyelvtan egyfajta közmegegyezés során alakul ki.
A közmegegyezés az, hogy "nem tudhatjuk, mi lesz száz év múlva" helyes magyar mondat, a "nem tudhassuk..." meg helytelen. A közmegegyezésen alapuló nyelvhasználat - ami pár ezer év óta kialakult az emberiségben - gyakorlati előnyökkel is jár: ha mindenki ugyanazokat a szabályokat alkalmazza, egyértelmű lesz a közlés, színesen, precízen, sokoldalúan fejezik ki magukat az emberek.
Amúgy mi a véleményed arról, amit a hozzászólásom végén az önéletrajzzal kapcsolatban írtam, azaz, hogy az embereket megítélik a stílusuk, helyesírásuk alapján, ha tetszik, ha nem?
Vannak pl. az internetes fórumok, ismerkedési oldalak, ahol arctalanul szerepelnek a résztvevők, természetes, azt tapasztaltam, hallottam is, és nem is kell igazolni, annyira nyilvánvaló: az emberekről az alapján alkotnak véleményt, hogy mennyire helyesen, milyen stílusban írnak. Eléggé nyilvánvaló, hogy akinek az írása tele van hibákkal, az nem annyira művelt, iskolázott ember. Pl. egy ismerkedő fórumon kisebbek az esélyei. Nem inkább arra kellene törekedni, hogy megtanuljon az ilyen ember is helyesen írni?
A bőrszín szerinti párhuzam pedig nem sántít annyira, mint ahogy beállítod. Én kutatásokra hivatkozva azt állítom, hogy a gyerekkorban megtanult nyelvi szabályok kitörölhetetlenek, és aki látszólag mégis megtanulta a köznyelvi szabályokat, az beszéd közben élete végéig állandó frusztráltságot érez. Te erre (is) azt mondod: marhaság. Meg vagyok győzve.
Igen, azt mondom rá, hogy marhaság, több okból is. Egy ennyire sarkos megállapítást talán valamivel igazolni is kellene, annyit írni, hogy kutatásokra hivatkozva azt állítom, nem győz meg. Én ugyanis a való életben ennek az ellenkezőjét tapasztaltam - nap mint nap - eddigi évtizedeim során.
Az ember megtanul illemszabályokat, viselkedést, rengeteg olyasmit, ami eredetileg idegen volt tőle, ettől még nem frusztrált.
Azt, hogy konkrétana gyerekkorban megtanult nyelvi szabályok kitörölhetetlenek, és aki látszólag mégis megtanulta a köznyelvi szabályokat, az beszéd közben élete végéig állandó frusztráltságot érez, biztosan tudom cáfolni. Évekig dolgoztam Németországban, Észak-Bajorországban. Sokan dolgoztak ott "mély-bajor" részekről, akiknek úgy kellett megtanulni a "Hochdeutsch"-ot, de nem sok frusztrált embert láttam közöttük. Egyébként, ha hazamentek, otthon dialektusban beszéltek, ha hosszabb otthon-tartózkodásból visszajöttek dolgozni, én is éreztem, hogy máshogy beszélnek. Maga a professzor, a főnökünk is "ősbajor" volt, aki időnként eleresztette magát úgy, hogy egy szavát sem éretettem, de egyébként természetesen Hochdeutschot használt.
Frusztráltság? Ha mi magyarok annyira lennénk frusztráltak, mint bajor kollégáim, barátaim voltak, elégedett lennék. |
|
A hozzászólás:
 |
hacso
2010-01-12 09:42:00
|
290
|
Kedves Kultúrszomjas!
Mivel egészen más elvi alapról indulunk, a felépítményeink is gyökeresen különböznek. Te abból indulsz ki, hogy a suksük (nák, nem-e,...) értéktelen, csúnya, helytelen, rossz, ebből következően pedig az így beszélők igénytelenek, lusták stb. Én pedig abból, hogy ilyen jellegű "erkölcsi" minőség nem rendelhető sem a suksükhöz, sem a tjuktjükhöz, és ezen keresztül a beszélőkhöz sem. (Vigyázat! Nem azt állítom, hogy nincsenek igénytelen, lusta stb. emberek, hanem azt, hogy ezek a tulajdonságok semmilyen ok-okozati kapcsolatban nincsenek az általuk használt nyelvi szabályokkal.)
A bőrszín szerinti párhuzam pedig nem sántít annyira, mint ahogy beállítod. Én kutatásokra hivatkozva azt állítom, hogy a gyerekkorban megtanult nyelvi szabályok kitörölhetetlenek, és aki látszólag mégis megtanulta a köznyelvi szabályokat, az beszéd közben élete végéig állandó frusztráltságot érez. Te erre (is) azt mondod: marhaság. Meg vagyok győzve. |
|
Előzmény:
 |
Kultúrszomjas
2010-01-12 09:14:26
|
289
|
Kedves hacso!
Nyilvánvaló, hogy a bőrszínre való utalás egy nevetséges, a dolgot érzelmi/politikai síkra terelő, teljesen értelmetlen dolog.
Miért kell az értelmes beszélgetést elutasítani? Hiszen egy ilyen butasággal előhozakodni, amiről Te is tudod, hogy az, mi mást célt szolgálna?
(Most menjek le kutyába, kezdjem, hogy a bőrszín biológiai adottság, amivel SEMMIT sem lehet kezdeni, nem lehet megváltoztatni, viszont a beszéd, a nyelv az élet során alakul, és NEMCSAK otthon, hanem a társadalomban, iskolában, olvasmányok során? Ez olyan... szánalmas... felesleges...)
Az artikulációs bázissal részben igazad van - persze csak részben, hiszen pl. Tolnay Klári elmesélte, hogy valami eszméletlen erős palóc tájszólással beszélt, amiről leszokott - de a nyelvtannal kapcsolatban ez egyszerűen ostobaság. Elképeszető hülyeség! (Mellesleg olyat soha nem mondtam, hogy a tájszólást "irtani" kellene, ha ezt érezted ki a hozzászólásomból, az félreértés, biztosan az én hibám. Sőt: sajnálom, hogy Magyarországon kiveszőben vannak a tájszólások, eltérően pl. Németországtól.)
Ezek szerint egy nagyon alacsony társadalmi közegből és az elfogadott, iskolában tanított köznyelvi szabályokat nem alkalmazó családból származó gyerek képtelen lenne elsajátítani a magyar nyelv szabályait, ahogyan azokat íróink, költőink alkalmazzák? Ez egyszerűen marhaság. Most hozzam fel Arany Jánost? József Attilát? Az alacsony sorból felemelkedett értelmiségiek százezreit?
Én értelmiségi családban, azt mondhatom, jómódban, rendezett családban, szerencsés körülmények között nőttem fel, de a magyar nyelv szabályait jórészt NEM otthon, szüleimtől sajátítottam el, hanem az iskolában és az olvasmányaim hatására ivódott belém. (+ Lőrincze Lajos és társai, kisebb mértékben.)
Ez az álhumánus álláspont: mindenki "beszéljen úgy, ahogy akar", amúgy teljesen életidegen is. Egy állásinterjú, egy motivációs levél, egy önéletrajz nagyon precíz alaki követelményeknek kell megfeleljen, másképp már hajítják is a fenébe, nem beszélve arról, hogy ha tele van nyelvtani hibákkal! Vagy úgy gondolod, hogy aki az élő beszédben nem a köznyelvi szabályokat alkalmazza, az, amikor írnia kell, egyből megtáltosodik?
nem értem az erkölcsre való fellengzős utalást.
Mi köze az erkölcsnek a tudatlansághoz, műveletlenséghez? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|