Keresés

Részletes keresés

Kultúrszomjas Creative Commons License 2010-01-12 09:14:26 289

Kedves hacso!

 

Nyilvánvaló, hogy a bőrszínre való utalás egy nevetséges, a dolgot érzelmi/politikai síkra terelő, teljesen értelmetlen dolog.

Miért kell az értelmes beszélgetést elutasítani? Hiszen egy ilyen butasággal előhozakodni, amiről Te is tudod, hogy az, mi mást célt szolgálna?

 

(Most menjek le kutyába, kezdjem, hogy a bőrszín biológiai adottság, amivel SEMMIT sem lehet kezdeni, nem lehet megváltoztatni, viszont a beszéd, a nyelv az élet során alakul, és NEMCSAK otthon, hanem a társadalomban, iskolában, olvasmányok során? Ez olyan... szánalmas... felesleges...)

 

Az artikulációs bázissal részben igazad van - persze csak részben, hiszen pl. Tolnay Klári elmesélte, hogy valami eszméletlen erős palóc tájszólással beszélt, amiről leszokott - de a nyelvtannal kapcsolatban ez egyszerűen ostobaság. Elképeszető hülyeség! (Mellesleg olyat soha nem mondtam, hogy a tájszólást "irtani" kellene, ha ezt érezted ki a hozzászólásomból, az félreértés, biztosan az én hibám. Sőt: sajnálom, hogy Magyarországon kiveszőben vannak a tájszólások, eltérően pl. Németországtól.)

 

Ezek szerint egy nagyon alacsony társadalmi közegből és az elfogadott, iskolában tanított köznyelvi szabályokat nem alkalmazó családból származó gyerek képtelen lenne elsajátítani a magyar nyelv szabályait, ahogyan azokat íróink, költőink alkalmazzák? Ez egyszerűen marhaság. Most hozzam fel Arany Jánost? József Attilát? Az alacsony sorból felemelkedett értelmiségiek százezreit?

 

Én értelmiségi családban, azt mondhatom, jómódban, rendezett családban, szerencsés körülmények között nőttem fel, de a magyar nyelv szabályait jórészt NEM otthon, szüleimtől sajátítottam el, hanem az iskolában és az olvasmányaim hatására ivódott belém. (+ Lőrincze Lajos és társai, kisebb mértékben.)

 

Ez az álhumánus álláspont: mindenki "beszéljen úgy, ahogy akar", amúgy teljesen életidegen is. Egy állásinterjú, egy motivációs levél, egy önéletrajz nagyon precíz alaki követelményeknek kell megfeleljen, másképp már hajítják is a fenébe, nem beszélve arról, hogy ha tele van nyelvtani hibákkal! Vagy úgy gondolod, hogy aki az élő beszédben nem a köznyelvi szabályokat alkalmazza, az, amikor írnia kell, egyből megtáltosodik?

 

nem értem az erkölcsre való fellengzős utalást.

Mi köze az erkölcsnek a tudatlansághoz, műveletlenséghez?

A hozzászólás:
hacso Creative Commons License 2010-01-11 21:09:37 288

Kedves Kultúrszomjas!

Én már minden adumat kijátszottam, azaz részletesen megindokoltam, miért helyezkedtem az antinyelvművelői álláspontra.

Úgy gondolom, Neked kellene érvekkel alátámasztanod, Te miért választod a kirekesztő hozzáállást azután is, hogy tudattuk veled, hogy ennek semmilyen elfogadható tudományos avagy erkölcsi alapja nincsen.

Felhívom a figyelmed még egyszer arra, mit is értettem hozzászólásomban a "HOGYAN beszél" fogalmán: a nyelvtant és az artikulációs bázist. Ezek ui. semmilyen relációban nincsenek (nem szabadna, hogy legyenek) a beszéd ún. igényességi szintjével. A miértet már leírtam: ezeket az ember (azaz a kisgyermek) ugyanúgy örökli a szüleitől, mint a bőrszínét.

Előzmény:
Kultúrszomjas Creative Commons License 2010-01-11 16:33:54 287

Kedves hacso!

 

Valakinek az az attitűdje, hogy a nákolás, suksükölés stb. hasogassa a fülit, nem vele születik. Ha nem vele születik, akkor tanulja, méghozzá a környezetétől, a társadalomtól. Ez a tanult attitűd kirekesztő és alaptalan. Kirekesztő, mert aki így beszél, azt lenézik, és egyéb képességeit alulértékelik. Alaptalan, mert semmilyen érv nincs ezen formák problematikussága mellett.

 

Az antinyelvművelők azt szeretnék elérni, hogy ez a kirekesztő és alaptalan attitűd egyszer majd ne fejlődhessen ki a születendő emberekben. Ehhez "csupán" azt kell elérni, hogy a társadalom egyre több tagja tudomást szerezzen ennek az attitűdnek a tarthatatlanságáról, így egy kritikus tömeg elérése után az új generáció már nem a lingvicista hagyományba, légkörbe születik bele, nem lesz honnan megtanulnia a nyelvi intoleranciát. Nyilván ekkor is lesznek művelt és műveletlen emberek, ám ekkor ez a distinkció nem azon alapul majd, hogy valaki HOGYAN beszél, hanem azon, hogy MIT beszél. (A HOGYAN a nyelvtant és az artikulációs bázist jelenti, a szókincs már a MIT része.)

 

És talán még az sem igaz, hogy az antinyelvművelők szívtelenek lennének, mert álmuk megvalósulásához szubsztenderd beszélők tömegének kell áldozattá válnia. Ugyanis az antinyelvművelői attitűd megismertetésének és elsajátíttatásának "fentről", azaz a művelt, sztenderd beszélők irányából kell megvalósulnia. Hiszen egyrészt ők a "lingvicizmussal fertőzöttek", másrészt ők a "kiváltságosak". A szubsztenderd beszélők ebből az egész folyamatból tkp. addig nem is vesznek észre semmit, amíg a kritikus tömeg elérése miatt nem valósul meg a toleráns légkör. Ekkor viszont már a megváltozott pozitív (= már nem negatív) "nyelvi atmoszférát" érzékelik, ha egyáltalán érzékelnek valamit.

 

Persze addig, amíg a sztenderd beszélők empátiája, hozzáállása olyan, mint jelenleg a tiéd, addig ez az egész merő utópiának tűnik. Az antinyelvművelők magabiztossága azon alapul, hogy teljesen meg vannak győződve, hogy az egyetlen lehetőség a jelenlegi probléma megoldására: a lingvicista légkör megszüntetése.

 

Az egész hozzászólásoddal nem értek egyet, és - mivel Te olyan ember vagy, aki érveket is ír - szeretném, ha komolyan elgondolkoznál azon - MIÉRT? Mi indokolja ezt a hozzáállást?

 

Miért baj a nyelvi igényesség?

És főleg, mi indokolja a második megvastagított mondatodat, hogy nem számít, ki hogyan beszél?

 

Miért ne számítana? Nem is értelek.

 

Miért az igényesség, a kulturáltság elvetése? Agybaj...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!