Keresés

Részletes keresés

Kis Ádám Creative Commons License 2010-01-03 22:15:06 164
Nerm tudom, kellően egzakt-e az uráli vonalat behozni, hiszen az ugorok is odakerültek valahonnan, ahova kerültek, azaz már ők is kiválással integrálódtak. Bárczynak nyelvi érvei vannak, arra emlékszem, hogy a nyugat-szibériai eredetet a méh szóra alapozza, azt állítva, hogy a méheket az oroszok vitték be Szibériába és Turkesztánba. Mindez azonban nem cáfolja azt, hogy a nagy terület szétszóródás révén keletkezett. Itt inkább az a lényeg, hogy a szlávok (az indoeurópaiak) a népvándorlás során jellemzően nyugatnak tartottak, míg az ugorok bizonyos része keletnek).

Bárczy állítása szerint az ugorok a 61° fölött nem éltek.

Ami az asszimilációt illeti, épp az, hogy nem történt nyelvcsere. A magyarok jellemző módon sok időszakukban kétnyelvűek voltak. Az triviális, hogy az eredeti finnugor nyelvüket megtartották, végig egységes népnyelvként (nem kellett feleleveníteni, mint mondjuk a norvégot és bizonyos értelemben az olaszt), viszont éppen a szókincs alakulása mutatja, hogy minden korban használták a környezetük nyelvét is.

Ami az orosz birodalom területén élő finnugorokat illeti, mivel ezek államiság nélküli népek voltak, más jele a hovatartozásuknak, mint a nyelv, nem létezett és nem létezik tulajdonképpen ma sem. Így, amikor eltűnik a nyelv, eltűnik a népcsoport is és vice versa.
A hozzászólás:
scasc Creative Commons License 2010-01-03 20:50:51 163
Bárczival nem vitatkozom (tekintélyét figyelembe véve, és konkrét érveit nem ismervén), ami az ugor őshazát illeti (de nem az uráli őshaza volt az?), bár én hajlok afelé, hogy délnyugat-szibériába tegyük azt (Ligeti 1986 hoz egy pár érvet e mellett, elsősorban a törökből származó közös ugor szókincset illetőleg, nyelvföldrajzi érveket).

Azonban már régen a keleti szláv expanzió előtt már jóval finnugor népesség lakta a mai európai oroszországot, az 55° fölött mindenképpen, már Skandináviától-Baltikumtól egészen az Urálig.

Tudtommal a keleti szláv expanzió is legkorábban a VI. sz.-ra tehető. Az balti-finn–germán kapcsolatok korábbi együttélésről tanúskodnak. A permiekről is van tudósításunk, mint kb. a Kámától a Fehér tengerig terjedő kereskedőnépről.
Még a IX. században is Moszkva környékéna mescserák éltek, Jaroslavl', Vlagyimir környékén pedig a merják (= nagy valószínűséggel a marik).

És még egész későn, a XVI. sz.-ban is van szó a mescserákról!

Az asszimilációnak pedig nem akadálya a különböző nyelvi tipológia, hisz nyelvcsere útján folyik. Értsd előbb többnyelvűség, majd az egyik nyelv elhagyásával. Persze okoz nyelvi interferenciákat.
Előzmény:
Kis Ádám Creative Commons License 2010-01-03 19:59:50 162
Tulajdonképpen néhány terminológiai pontosítás kívánkozik ide: először is, valószínűleg nem jogos finnugorokról beszélni a szláv beékelődés előtt.

Bárczy úgy látta, hogy az ugor őshaza mindenképpen Európában volt, a Volga-Káma könyök környékén. Az, hogy ez nagy terület-e, relatív. Viszont a szétszóródás sugaras volt, és ezért nagy az a terület, amelyen ma a finnugor "diaszpóra" él, szemben ezzel a szlávok nyugat felé nyomultak, és szórványok a visszaszorításuk révén keletkeztek.

Más részről az asszimilálódás is igen kérdéses. Biztos nagyon tudománytalan a feltételezésem, de úgy gondolom, hogy a nyelvtípus különbsége megakadályozta az asszimilációt - millió szót vehettek át a finnugorok, de az agglutináció megmaradt. A magyarokat rengeteg asszimilációs hatás érte, mégis nyelvi enklávét tudunk alkotni. (Persdze, ez nem példátlan.) A volt SZU területén élő ugorok meg jobbára felszívódtak, megszűntek - ezt lehet asszimilációnak nevezni, de úgy tűnik, nem nyelvcsere történt, hanem etnikai megszűnés.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!