Keresés

A Szöcske nevet azért kapta, mert mikor hoztuk hazafelé a kisbusszal a nyolcvanas tempónál előre ugrott az ölünkbe. A Párom  meg tudta állitani a kocsit, én rémülten láttam a pókhálószerűen szétszaladó repedés nyomokat a szélvédőn és az ablakon landoló pónit. Szerencsére a szélvédő kitartott és nem robbant be, így nem lett akkora baj. Egy-két (na jó több) kék foltal megúsztuk, a kocsi kapott később egy másik szélvédőt, Szöcske a nevét és innentől kezdve drasztikusan kikötöttük. Az volt a baj hogy nem akartam erővel bánni vele hisz mégis csak egy kiscsikó, de így viszont életveszélyes volt, és még előttünk volt vagy 200 kilométer. Itthon egyszer volt még egy nagy vitánk amikor többször belémrúgott. Bevallom nagy verés volt érte a jutalom, de nem akartam ráhagyni nehogy később gond legyen. Azóta semmi gond, halál nyugodt, senkit nem bánt. A kaja mellől Kócos simán eltúrja, ott kell állni mellette amig eszi az abrakot. :-) Kíváncsi vagyok hogy ilyen lesz felnőttnek is vagy megváltozik a természete. :-D