"Szemek, brr"
A VÁR FEHÉR ASSZONYA
A lelkem ódon, babonás vár, Mohos, gőgös és elhagyott. (A két szemem, ugye, milyen nagy? És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek, A bús falakról rámered Két nagy, sötét ablak a völgyre. (Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás, A kripta-illat és a köd. Árnyak suhognak a sötétben S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.) A fehér asszony jár a várban S az ablakokon kinevet.
HUNYHAT A MÁGLYA
Hunyhat a máglya Ezek a szomorú, vén szemek Nem néznek soha másra.
Léda, elűzhetsz: E vén, hű kutya-szemektől Sohasem menekülhetsz.
Szerelmi máglya Fölgyujtja tán újra a véred: Hiába, mindhiába.
Jönnek a rémek: Ezek a szomorú, vén szemek El nem engednek. Néznek.
Kedves Kultúrszomjas! Valaki itt azt mondta, hogy edlsősorban a magyar irodalom nagyjaitól lehet nyelvhelyességet tanulni.
Vagy te is úgy gondolod, hogy "Döböljön meg Ady Endre, lehetőleg máma még?" |