|
|
 |
Kis Ádám
2009-12-22 14:37:31
|
172
|
| Azt hiszem, nagyon kevered a dolgokat. Az intellektus és a nyelvi képességek összefüggése nem egyértelmű. Ha valaki jól megtanulta az anyanyelvét, annak a "hibás" nyelvhasználat okoz gondot. Ezért nehéz vegyülni a nép között, miként az Saint Antonio herceg esete is mutatja. |
|
A hozzászólás:
 |
Kultúrszomjas
2009-12-22 14:02:05
|
169
|
Az eredmények azt mutatják, hogy az eredeti szabályok végleges kitörlése lehetetlen, és kevésbé kontrollált tudatállapotban (indulatosság, kötetlen beszélgetés, alkoholos állapot stb.) újra és újra felszínre törnek. Kontrollált helyzetben viszont a szubsztenderd beszélő figyelmének, agyi tevékenységének nagy hányada fordítódik a nyelvi forma iránti kontrollra, így jóval kevesebb figyelme marad a tartalomra. Az állandó félelem a "hibázástól" frusztrált lelkiállapotban tartja a beszélőt, ez sem kedvez a tartalomra koncentrálásnak.
Hehehe... :-)) Erről eszembe jutott valami.
Einsteinről olvastam, hogy a német nyelv nagy művésze (is) volt, hihetetlenül szépen és választékosan fogalmazott németül. El tudom képzelni, mi mindenre jött volna még rá, mennyivel nagyobb életművet hozott volna létre, ha nem köti gúzsba az a rohadt nyelvtan és nem bénítja le a folytonos frusztráció :-))))))))))))))))
(Vagy nem szubsztenderd beszélő volt? Akkor meg úgysem érdekel senkit az ürge!) |
|
Előzmény:
 |
hacso
2009-12-22 09:48:44
|
141
|
Nos, nem a pontjaidra válaszolok, hanem leírom, miben látom a látásmódok különbségének okait. Persze, ezeket már sokszor leírtuk, tehát ez afféle összefoglalás részemről. A) A nyelvészet nem tud értékkülönbséget megállapítani az "innék egy teát" és az "innák egy teát" között. Egyetlen érv sincs, mely valamelyik javára billentené a mérleget. B) A két formának nem azonos a társadalmi presztízse, a másodiké nagyon alacsony, az elsőé meg, mondjuk, semleges. A presztízskülönbség - véleményem szerint - abból adódik, hogy a társadalom egy A)-nak ellentmondó tévhittel van megterhelve, vagyis azzal hogy az "én innák" változat "nyelvtanilag" helytelen. C) A szociolingvisztika és a pszicholingvisztika arra vonatkozólag készített felméréseket, hogy az anyanyelvi beszélők az anyanyelvváltozatuk elsajátítása után (kb. 4-5 éves koruk után) milyen mértékben, mennyi idő alatt és milyen hatékonysággal képesek olyan szabályok megtanulására, melyek az anyanyelvváltozatuk valamely szabályát felülírják, érvénytelenné teszik. Az eredmények azt mutatják, hogy az eredeti szabályok végleges kitörlése lehetetlen, és kevésbé kontrollált tudatállapotban (indulatosság, kötetlen beszélgetés, alkoholos állapot stb.) újra és újra felszínre törnek. Kontrollált helyzetben viszont a szubsztenderd beszélő figyelmének, agyi tevékenységének nagy hányada fordítódik a nyelvi forma iránti kontrollra, így jóval kevesebb figyelme marad a tartalomra. Az állandó félelem a "hibázástól" frusztrált lelkiállapotban tartja a beszélőt, ez sem kedvez a tartalomra koncentrálásnak. D) A társadalmi presztízse azért is alacsony az "én innák" formának, mert a társadalom C)-t sem ismeri. Helyette úgy tudja, hogy innák helyett innék-et mondani ugyanannyi, ugyanakkora erőfeszítés, mint a csíkos nyakkendőt egyszínűre cserélni. Aki ezt nem teszi meg, az lusta, ostoba, igénytelen stb. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|