Érdekesség
A latin VENIRE ige ragozása jelen (1) is múlt (2) időben:
1. venio, venis, venit, venimus, venitis, veniunt.
2. veni, venisti, venit (vulg. lat. *veniut), venimus, venistis, venerunt.
Ugyanez a sztenderd spanyolban:
1. vengo, vienes, viene, venimos, venís, vienen.
2. vine, viniste, vino, vinimos, vinisteis, vinieron.
A mexikói spanyolban:
1. ugyanaz
2. vine, veniste, vino, venimos, —, vinieron.
Következtetések és kérdések:
—A latinban az E/3 és T/1 alak megegyezik a két időben, a spanyol megkülönbözteti.
—A jelen idő teljesen rendben van, mert követi a normális fonetikai fejlődést, de a múlt kicsit furcsa. Elvileg *vení, *veniste, *venió, *venimos, *venisteis, *venieron kellene, hogy legyen, de mégsem. Kérdés, hogy hogyan lett belőle rendhagyó ige a spanyolban. Én ennek egyik okát a hangsúlyváltásban látom (azaz pontosabban az eredeti hangsúly megőrzésében): véni > *viene > vine; venisti > *veniste > viniste (a hangsúlytalan e záródása, általános); veniut > *veneut > *vieno > vino (a nyílt e-ből származó ie monoftongációja, szintén dokumentált a spanyolban); a venimos > vinimos esetében talán éppen a különbség megőrzése miatt záródott az első i; a venistis > vinisteis -eis végződése analógia lehet; a venerunt > vinieron -ieron végződése szintén analógia.
—A mexikóiak úgy látszik furcsának találták az i-t a viniste és vinimos tövében (nem hinném, hogy archaizmusról lenne szó), így viszont az utóbbinál nincs megkülönböztetés a jelen és a múlt között. |