|
|
|
|
 |
NevemTeve
2009-12-22 11:03:39
|
150
|
| Tudnák még erről évődni, de szerintem a lényeg megvolt: a hangrendi illeszkedés egyértelműen az 'innák' mellett szólna: innák/innám, innál/innád, inna/inná, innánk, innátok, innának/innák. |
|
 |
Kis Ádám
2009-12-22 11:01:15
|
149
|
| A szinkróniában ez egyértelműen így van, nincs kétféle i, mint ahogyan nincs kétféle é sem. Ha lenne, akkor nem lenne nákolás, hiszen ennek során a hiányzó mély é-t helyettesítik á-val. Úgy érzem, idetartozó érv az is, hogy amikor az i toldalékban fordul elő, nincsenek allomorfok, ezek a toldalélkok valamennyien egyalakúak (nem ellenőriztem végig, de nem ugrik be ellenpélda). |
|
A hozzászólás:
 |
hacso
2009-12-22 10:50:46
|
148
|
| Továbbra is tartom: az inni, íj, nyíl, híd stb. magánhangzói magasak (palatálisak). Azaz a magyar anyanyelvi beszélők ugyanúgy ejtik ezek i-it, mint az ív, illik, Ildi (Ildike vs. Ildikó, ajjaj!) stb. szavakban. |
|
Előzmény:
 |
NevemTeve
2009-12-22 10:22:53
|
144
|
Hja, ugye, amikor szembejön a valóság, akkor az elemiben tanult alapigazságok (pl. hogy melyik magánhangzó magas és melyik mély hangrendű), máris nem olyan egyértelműek és világosak;) További példák mély 'i'-re: íj, nyíl, híd. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|