Keresés

Részletes keresés

NevemTeve Creative Commons License 2009-12-22 11:03:39 150
Tudnák még erről évődni, de szerintem a lényeg megvolt: a hangrendi illeszkedés egyértelműen az 'innák' mellett szólna: innák/innám, innál/innád, inna/inná, innánk, innátok, innának/innák.
Kis Ádám Creative Commons License 2009-12-22 11:01:15 149
A szinkróniában ez egyértelműen így van, nincs kétféle i, mint ahogyan nincs kétféle é sem. Ha lenne, akkor nem lenne nákolás, hiszen ennek során a hiányzó mély é-t helyettesítik á-val. Úgy érzem, idetartozó érv az is, hogy amikor az i toldalékban fordul elő, nincsenek allomorfok, ezek a toldalélkok valamennyien egyalakúak (nem ellenőriztem végig, de nem ugrik be ellenpélda).
A hozzászólás:
hacso Creative Commons License 2009-12-22 10:50:46 148
Továbbra is tartom: az inni, íj, nyíl, híd stb. magánhangzói magasak (palatálisak). Azaz a magyar anyanyelvi beszélők ugyanúgy ejtik ezek i-it, mint az ív, illik, Ildi (Ildike vs. Ildikó, ajjaj!) stb. szavakban.
Előzmény:
NevemTeve Creative Commons License 2009-12-22 10:22:53 144
Hja, ugye, amikor szembejön a valóság, akkor az elemiben tanult alapigazságok (pl. hogy melyik magánhangzó magas és melyik mély hangrendű), máris nem olyan egyértelműek és világosak;)
További példák mély 'i'-re: íj, nyíl, híd.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!