Keresés

Részletes keresés

hacso Creative Commons License 2009-12-22 10:50:46 148
Továbbra is tartom: az inni, íj, nyíl, híd stb. magánhangzói magasak (palatálisak). Azaz a magyar anyanyelvi beszélők ugyanúgy ejtik ezek i-it, mint az ív, illik, Ildi (Ildike vs. Ildikó, ajjaj!) stb. szavakban.
Kis Ádám Creative Commons License 2009-12-22 10:40:11 147
Az, hogy az i gyakran, az é ritkábban eltérőnek mutatkozik a hangrendi illeszkedés tekintetében, tény, amelyet tapasztalunk. Az okokat többféleképpen lehet magyarázni, és mivel itt finom különbségek lehetnek, eléggé tág a tere a vitának. A szinkróniában azonban ez nem igazán érdekes. Az az érdekes, hogy a magyar anyanyelvű beszélők ezt spontán, mondhatnám ab ovo egységesen használják, illetve, ha eltéréseket tapasztalunk (a férfi jellegzetes példája a bizonytalanságnak, de hallottam már célje, hídnek alakot is), akkor az arra figyelmeztet, hogy a nyelv(használat) változik.  A változás értékelésére egyszerűen nincs mód, mert, ha végmemegy, az új alakot kárhoztatni múltbarévedő nosztalgiázás lenne, ha nem megy végbe, akkor nincs miről beszélni - de sem ebben, sem abban az esetben nem okoz kommunikációs zavart.
A hozzászólás:
NevemTeve Creative Commons License 2009-12-22 10:22:53 144
Hja, ugye, amikor szembejön a valóság, akkor az elemiben tanult alapigazságok (pl. hogy melyik magánhangzó magas és melyik mély hangrendű), máris nem olyan egyértelműek és világosak;)
További példák mély 'i'-re: íj, nyíl, híd.
Előzmény:
hacso Creative Commons License 2009-12-22 10:17:02 143
Kicsit szerencsétlen volt a példám, jobb lett volna az olvasnák/nék. Az inni-ben(/-ban??) magas mgh.-k vannak, bár egyesek szerint valaha mélyek voltak. :))

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!