|
|
|
|
 |
hacso
2009-12-22 10:50:46
|
148
|
| Továbbra is tartom: az inni, íj, nyíl, híd stb. magánhangzói magasak (palatálisak). Azaz a magyar anyanyelvi beszélők ugyanúgy ejtik ezek i-it, mint az ív, illik, Ildi (Ildike vs. Ildikó, ajjaj!) stb. szavakban. |
|
 |
Kis Ádám
2009-12-22 10:40:11
|
147
|
| Az, hogy az i gyakran, az é ritkábban eltérőnek mutatkozik a hangrendi illeszkedés tekintetében, tény, amelyet tapasztalunk. Az okokat többféleképpen lehet magyarázni, és mivel itt finom különbségek lehetnek, eléggé tág a tere a vitának. A szinkróniában azonban ez nem igazán érdekes. Az az érdekes, hogy a magyar anyanyelvű beszélők ezt spontán, mondhatnám ab ovo egységesen használják, illetve, ha eltéréseket tapasztalunk (a férfi jellegzetes példája a bizonytalanságnak, de hallottam már célje, hídnek alakot is), akkor az arra figyelmeztet, hogy a nyelv(használat) változik. A változás értékelésére egyszerűen nincs mód, mert, ha végmemegy, az új alakot kárhoztatni múltbarévedő nosztalgiázás lenne, ha nem megy végbe, akkor nincs miről beszélni - de sem ebben, sem abban az esetben nem okoz kommunikációs zavart. |
|
A hozzászólás:
 |
NevemTeve
2009-12-22 10:22:53
|
144
|
Hja, ugye, amikor szembejön a valóság, akkor az elemiben tanult alapigazságok (pl. hogy melyik magánhangzó magas és melyik mély hangrendű), máris nem olyan egyértelműek és világosak;) További példák mély 'i'-re: íj, nyíl, híd. |
|
Előzmény:
 |
hacso
2009-12-22 10:17:02
|
143
|
| Kicsit szerencsétlen volt a példám, jobb lett volna az olvasnák/nék. Az inni-ben(/-ban??) magas mgh.-k vannak, bár egyesek szerint valaha mélyek voltak. :)) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|