|
|
 |
Törölt nick
2009-12-13 22:32:41
|
1001
|
Pedig az MLR folyamatleírása szerint a [ts]-ből lett a cs, és nem fordítva. :) |
|
A hozzászólás:
 |
Mihál
2009-12-13 22:11:52
|
999
|
Tehát a közös állapotnak olyan hangnak kellett lennie, amelyben még megvan valamilyen zárhang elem, viszont előrébb képzett, mint a 'cs'. :)
Nekem ezzel csak az a problémám, hogy a k egy hátul képzett, a c és cs pedig elöl képzett hangok, következésképp az átmeneti hangnak egy középen képzettnek kell lennie, ami úgy úgy jöhet létre, hogy középen megemeljük a nyelvhátat. Ez a hang az a bizonyos ty/cs közötti, szerbhorvátban c-vesszővel, lengyelben ci-vel jelölt hang. Zöngés változata a g-ből származó, gy/dzs közötti, szh. đ (na ilyen van a gépemen!), lengyel dzi, csángó gy. Szájamban lejátszottam ezt a folyamatot: A k lágyulása úgy kezdődik, hogy hátul, tőben emeljük meg kicsit a nyelvet. (Ha azt mondom: "koki", a 2 k között érezhető ez a különbség.) A további lágyulás a nyelvemelés előbbre húzódásával jön létre, míg végül az elöl (de nem ugyanúgy) képzett c-be és cs-be torkollik. Tehát a szétválás a ty/cs közötti ill. gy/dzs közötti (ezeket szokták csj-vel ill. dzsj-vel is jelölni) hangok táján történhetett. |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2009-12-12 22:57:23
|
904
|
A franciában, olaszban a J- fejlődése következetes volt, minden esetben dzs > zs. A spanyolban függött attól, hogy magas vagy mély magánhangzó volt utána. a, e, i esetén a j- folytatódott, a veláris o, u esetén pedig zs- (> s- > ch-).
"FENÓMENOS DE PALATALIZACIÓN DE CONSONANTES
Bajo la etiqueta de palatalización se enmarcan algunos cambios que modifican radicalmente el sistema consonántico del latín en su evolución a las lenguas románicas. Los contextos que provocan palatalización son la yod y las vocales anteriores [i, e] y, en menor grado, [a]. La palatalización se divide en tres mecanismos que pueden actuar juntos o separados: 1) anteriorización de la lengua (afecta a velares); 2) elevación de la lengua (afecta fundamentalmente a apicales y labiales); 3) asibilación (afecta a velares, apicales y labiales). En el cambio [k] > [tS] (CAELU > it. cielo) la palatalización activa los tres procesos: anteriorización, asibilación y elevación ([tS] se articula con el predorso de la lengua); sin embargo, en [k] > [ts] (SOCIU > rum. soţ) actúan solo la anteriorización y la asibilación ([ts] se articula con el ápice de la lengua). En la palatalización [d] > [dz] > [z] (DICO > rum. zic) tenemos solo la asibilación. En [t] > [tS] (ROGATIONE > rum. rugăciune) tenemos asibilación y elevación."
(Gargallo Gil—Bastardas: Manual de lingüística románica, Ariel, Barcelona, 2007, 245—246.)
Gondolom a lényeg érthető: három folyamat van: a képzés előretolódása, asszibiláció (réshanggá válás) és a nyelvhegy emelése. A k > c átalakulásnál csak előretolódás és asszibiláció, a k > cs átalakulásnál pedig mindhárom (előretolódás, asszibiláció és nyelvhegyelemlés) játszik. Ebből következtetni lehet arra, hogy melyik volt a legkésőbbi közös állapot: a 'c' [ts], esetleg 'cj' [tsj]. Különben könnyen belátható: 'cs'-ből nem lesz 'sz', legfeljebb 's', ugyanígy sz-ből sem lesz 'c', még kevésbé 'cs'. Tehát a közös állapotnak olyan hangnak kellett lennie, amelyben még megvan valamilyen zárhang elem, viszont előrébb képzett, mint a 'cs'. :) |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|