A Manual de lingüística románica c. könyvben (a továbbiakban: MLR) egyébként vannak egy pár szép táblázat, hogy az egyes hangok(csoport)ok hogyan alakultak tovább az újlatin nyelvekben, mind szókezdő, ill. intervokális helyzetben.
Kivonatosan, csak az olaszra és a spanyolra beírom:
J-, DJ-: ol. [ʤ]; sp. [ɉ]~[x]~0
-DJ-: ol. [ddz]~[dʤ]; sp. [j]
-J-, -GJ-: ol. [dʤ]; sp. [j]~0
-CJ-: ol. [ttʃ]; sp. [ts]~[dz] > [θ] vagy [s]*
-TJ-: ol. [tts]~[ʒ]; sp. [ts]~[dz] > [θ] vagy [s]*
-LJ-: ol. [ʎʎ]; sp. [ʎ] > [j] > [ʒ] > [x]
-NJ-: ol. [ɲɲ]; sp. [ɲ]
*Ez az én kiegészítésem, a könyv csak az északi kasztíliai nyelvjárást vette figyelembe
JELMAGYARÁZAT:
[ʤ] = dzs
[ɉ] = jj (kb. mint a jöjjön szóban)
[x] = ch (mint a technika szóban)
[ttʃ] = ccs
[ts] = c
[θ] = mint az angol think szóban
[s] = sz
[ʒ] = zs
[ʎ] = jésített l (szláv nyelvekben gyakori)
[ɲ] = ny
|