Keresés

Részletes keresés

Törölt nick Creative Commons License 2009-12-12 22:57:23 904

A franciában, olaszban a J- fejlődése következetes volt, minden esetben dzs > zs. A spanyolban függött attól, hogy magas vagy mély magánhangzó volt utána. a, e, i esetén a j- folytatódott, a veláris o, u esetén pedig zs- (> s- > ch-).

 

"FENÓMENOS DE PALATALIZACIÓN DE CONSONANTES

 

Bajo la etiqueta de palatalización se enmarcan algunos cambios que modifican radicalmente el sistema consonántico del latín en su evolución a las lenguas románicas. Los contextos que provocan palatalización son la yod y las vocales anteriores [i, e] y, en menor grado, [a]. La palatalización se divide en tres mecanismos que pueden actuar juntos o separados: 1) anteriorización de la lengua (afecta a velares); 2) elevación de la lengua (afecta fundamentalmente a apicales y labiales); 3) asibilación (afecta a velares, apicales y labiales). En el cambio [k] > [tS] (CAELU > it. cielo) la palatalización activa los tres procesos: anteriorización, asibilación y elevación ([tS] se articula con el predorso de la lengua); sin embargo, en [k] > [ts] (SOCIU > rum. soţ) actúan solo la anteriorización y la asibilación ([ts] se articula con el ápice de la lengua). En la palatalización [d] > [dz] > [z] (DICO > rum. zic) tenemos solo la asibilación. En [t] > [tS] (ROGATIONE > rum. rugăciune) tenemos asibilación y elevación."

 

(Gargallo Gil—Bastardas: Manual de lingüística románica, Ariel, Barcelona, 2007, 245—246.)

 

Gondolom a lényeg érthető: három folyamat van: a képzés előretolódása, asszibiláció (réshanggá válás) és a nyelvhegy emelése. A k > c átalakulásnál csak előretolódás és asszibiláció, a k > cs átalakulásnál pedig mindhárom (előretolódás, asszibiláció és nyelvhegyelemlés) játszik. Ebből következtetni lehet arra, hogy melyik volt a legkésőbbi közös állapot: a 'c' [ts], esetleg 'cj' [tsj]. Különben könnyen belátható: 'cs'-ből nem lesz 'sz', legfeljebb 's', ugyanígy sz-ből sem lesz 'c', még kevésbé 'cs'. Tehát a közös állapotnak olyan hangnak kellett lennie, amelyben még megvan valamilyen zárhang elem, viszont előrébb képzett, mint a 'cs'. :) 

A hozzászólás:
Mihál Creative Commons License 2009-12-12 21:31:07 901
ad 1. előfordul, hogy az esempio tudós vagy féltudós szó
Valóban nem a legjobb példát hoztam, mert többnyire -ss- lett belőle,
pl. DIXIT>disse (ez talán nem tudós szó, remélem)

ad3. Nyugaton soha nem volt cs a ce/ci/ti-ből: kj/tj > *ty > *cj > c > sz; keleten pedig *kj > *ty > cs és tj > c/dz
Ez egy izgalmas kérdés, hogy mi volt a latin CI-CE utolsó közös ejtése a különböző régiókban, mielőtt szétvált. Nem cs-t írtam, hanem csj-t és szerintem egyről beszélünk, mert egy olyasféle lágy cs/ty-szerű hangra gondoltam, amilyen a szerbhorvátban van (c accento acuto-val - hogy írjam ezt most itt le?). Szerintem ez az, ami ketté tud ágazni cs és c felé. Egyébként Észak-Olaszország egyes részein most is így ejtik a cs-t.

Ami az J+mgh.-t illeti: és mi a véleményed az olyan ismert nevekről, mint Iohannes-Giovanni-Jean, Ioseph-Giuseppe-Joseph, Iacobus-Giacomo-Jacque, rendre dzs az olaszban és angolban, zs a franciában (katalánban, portugálban)
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-11 23:33:34 862

1. Vigyázz, mert előfordul, hogy az esempio tudós vagy féltudós szó. De az sem kizárt, hogy egy hangcsoport kétféleképpen alakul (bár egyes nyelvészek szerint ez is kizárt, mert ugyanabban a nyelvjárásban ugyanaz a hang ugyanabban a helyzetben csak egyféleképpen alakulhat, tehát ami ettől eltér, az valami miatt kivétel).

 

2. Nem egészen, illetve nem biztos. A szó eleji CL-, PL- esetén az egyes szakaszok bizonyítottak (és az aragóniaiban dokumentáltak is): CL- > [klj] > [lj], vagy is először lágyult az l, majd eltűnt zárhang. Valószínűleg így történhetett a szóközi helyzetben is, csak míg az olasz megtartotta a zárhangot és a palatális l vokalizálódott, addig a spanyol elvesztette a zárhangot és még tovább ment folyamat a felismerhetetlenségig. Az is valószínű, hogy az olaszban volt egy [klj] állapot, logikusnak tűnik.

 

3. Nyugaton soha nem volt cs a ce/ci/ti-ből: kj/tj > *ty > *cj > c > sz; keleten pedig *kj > *ty > cs és tj > c/dz. A keleti nyelvek (olasz, román) fonetikailag egyértelműen következetesebbek és konzervatívabbak, mint a nyugatiak, az utóbbiakban az erős palatalizációs, lágyításos folyamatokat a kelta nyelvek hatásának tartják.

 

4. Szerintem a mai, maestro, re szavaknál a sima egyszerűsítés is játszott (vö. FACET > fa, SAPIT > sa) tehát nem feltétlenül szabályos fonetikai változásról van szó.

 

Ami az J+mgh.-t illeti, nem igazán vannak erre pontos adatok, mivel nem sok így kezdődő latin szó volt. A IE- máris bizonytalan: *IENUARIU (< IANUARIUS) > enero, de IEIUNARE > ayunar, tehát marad a nagy kérdőjel. A IO- szintén bizonytalan, mert IOVIS > jueves, IOCARE > jugar, viszont MAIORE > mayor. Ami biztosnak tűnik, a IA > ya (IAM > ya, IACERE > yacer) és IU- > ju- (IUDICE > juez). Tehát a fejlődés első szakaszában ez úgy nézhetett ki, hogy IE-, IA- > je, ja; IO- > jo~zso; IU- > zsu, innen pedig a szokásos (zs > s > ch).

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!