Keresés

Részletes keresés

Mihál Creative Commons License 2009-12-12 21:33:24 902
IPSU(M)
A hozzászólás:
Kvász Ivor Creative Commons License 2009-12-12 21:17:07 900
Ez a su névelő honnan van?
Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2009-12-12 20:57:54 896

A szárd egy érdekes eset. Valóban őriz két archaikus vonást:

1.  latin ĭ és ŭ nem alakult át e és o-vá, tehát megmaradt az ĭ és ŭ, ill. az e és o közötti különbség.

2. ce, ci, ge, gi nem palatalizálódott.

 

Viszont — és erre szoktam mondani, hogy nem lehet mindent egy vagy két jellegzetesség alapján minősíteni — más hangok teljesen eltérően fejlődtek, mint a többi újlatin nyelvben, pl. a -V- kiesett, az -LL- > -dd- lett (vö. CABALLU > caddu), és a leníciót még inkább alkalmazza, mint az ibériai nyelvek, még a szóeleji zöngétlen zárhangokra is mondat közben: tempus ['tempuzu] 'idő' / su tempus [su'δempuzu] 'az idő'; putzu ['putsu] v. ['puθu] 'kút' / su putzu [su'βutsu] v. [su'βuθu] 'a kút'. A mássalhangzó szóvég utáni (nem írt) eufónikus magánhangzó pedig szintén egyedüli újítás a többi újlatin nyelv között, nem beszélve arról, hogy a déli nyelvjárásban nem kezdődhet r-rel a szó: REGE > urrei 'király', RENUNTIARE > arrenuntziai. (Ugyanez történik a vulgáris délspanyolban is egyébként). Ha pedig mindezt összevetjük azzal a két konzervatív vonással, akkor belátható, hogy szárd sem sokkal különb a többi újlatin nyelvnél.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!