|
|
|
|
 |
Mihál
2009-12-12 21:33:24
|
902
|
| IPSU(M) |
|
A hozzászólás:
 |
Kvász Ivor
2009-12-12 21:17:07
|
900
|
| Ez a su névelő honnan van? |
|
Előzmény:
 |
Törölt nick
2009-12-12 20:57:54
|
896
|
A szárd egy érdekes eset. Valóban őriz két archaikus vonást:
1. latin ĭ és ŭ nem alakult át e és o-vá, tehát megmaradt az ĭ és ŭ, ill. az e és o közötti különbség.
2. ce, ci, ge, gi nem palatalizálódott.
Viszont — és erre szoktam mondani, hogy nem lehet mindent egy vagy két jellegzetesség alapján minősíteni — más hangok teljesen eltérően fejlődtek, mint a többi újlatin nyelvben, pl. a -V- kiesett, az -LL- > -dd- lett (vö. CABALLU > caddu), és a leníciót még inkább alkalmazza, mint az ibériai nyelvek, még a szóeleji zöngétlen zárhangokra is mondat közben: tempus ['tempuzu] 'idő' / su tempus [su'δempuzu] 'az idő'; putzu ['putsu] v. ['puθu] 'kút' / su putzu [su'βutsu] v. [su'βuθu] 'a kút'. A mássalhangzó szóvég utáni (nem írt) eufónikus magánhangzó pedig szintén egyedüli újítás a többi újlatin nyelv között, nem beszélve arról, hogy a déli nyelvjárásban nem kezdődhet r-rel a szó: REGE > urrei 'király', RENUNTIARE > arrenuntziai. (Ugyanez történik a vulgáris délspanyolban is egyébként). Ha pedig mindezt összevetjük azzal a két konzervatív vonással, akkor belátható, hogy szárd sem sokkal különb a többi újlatin nyelvnél. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|